Kísérleti fegyver, földönkívüliek, vagy valami más támadt amerikai katonákra Koreában?

2018. szeptember 17. 15:11 Múlt-kor

A koreai háború során rekordarányú ENSZ-katona vélt látni azonosítatlan repülő tárgyat, és később a szovjet oldalról is érkeztek ilyen beszámolók. Egyes esetekben a tárgyak kapcsolatba is léptek a katonákkal, illetve rájuk támadtak, maradandó károsodást okozva. Néhány független kutatótól eltekintve az eseteket látszólag figyelmen kívül hagyta mind a tudomány, mind a hatóságok.

Korábban

Megmagyarázhatatlan jelenségek

1951 májusában, a már csaknem egy éve tartó koreai háború forgatagában Francis P. Wall amerikai közlegény és ezrede a Szöultól körülbelül 100 kilométerre északra található Csorvonnál készült egy közeli falura tüzérségi csapást mérni, amikor a katonák egyszer csak valami különösre lettek figyelmesek fent a hegyekben – mintha „egy Halloween-tök szállt volna lefelé a hegyen át”. Ami ezután történt – a lüktető, „támadó” fény, és a maradandó, elgyengítő tünetek – sokak számára okoztak rengeteg fejtörést a következő évtizedekben.

A katonák figyelték, amint a „jármű” lejutott egészen a faluba, ahol a felszín felett robbanó (airburst) tüzérségi lövedékek éppen megkezdték pusztításukat. „Észrevettük továbbá, hogy ez a tárgy egyenesen belement (…) egy tüzérségi gránát robbanásának közepébe, és mégis sértetlen maradt” –mondta el Wall 1987-ben John P. Timmermannak, a Center for UFO Studies (Ufókutató Központ) nevű magánszervezet munkatársának.

Wall elmondása szerint ezután a tárgy hirtelen megfordult, és míg eleinte narancssárga fénnyel világított, elkezdett vakító kék-zöld fényeket lüktetésszerűen kibocsátani. Wall engedélyt kért századparancsnokától, hogy tüzet nyisson a tárgyra M–1 típusú puskájából, páncéltörő lövedékkel szerelt lőszerrel. Ahogy a lövedékek becsapódtak, fémes kongást lehetett hallani, és a tárgy elkezdett még kiszámíthatatlanabbul viselkedni, ide-oda forgolódva, miközben fényei ki-be kapcsoltak.

Wall emlékei az ezután történtekről még ennél is különösebbek. „Megtámadtak minket” – mondta, „végigsöpört rajtunk valamilyen sugár, amely löketekben jött, olyan hullámokban, amelyek csak akkor voltak szemmel láthatók, amikor pontosan feléd tartottak. Mint amikor egy keresőlámpa körbemegy és a fénycsóvákat (…) látnád magad felé jönni.”

Égető, bizsergő érzésre emlékezett, amely végigsöpört testén, mintha átszúrták volna. A katonák földalatti bunkereikbe siettek, és azok ablakain át lesték, ahogy a tárgy felettük lebegett, majd kilőtt az égbe, 45 fokos szögben. „Ennyire gyors” – mondta el Wall. „Ott volt, aztán eltűnt.” Három nappal az incidens után az egész századot mentővel evakuálták – külön utakat kellett vágni: annyira legyengültek, hogy nem tudtak járni, és járművön kellett kivinni őket. Amikor végre kezeléshez jutottak, az orvosok azt találták, a katonák dizentériásak lettek, és magas volt a fehérvérsejt-számuk. „Számomra úgy tűnik, a sugárzás hatásaira emlékeztető tüneteik voltak” – mondta Richard F. Haines ufókutató, a NASA korábbi kutatója.

Szovjet kísérleti fegyver?

Az 1953 júliusában véget érő koreai háborút követően több tucat ott szolgált katona számolt be azonosítatlan repülő tárgyakról, amelyeket a 37 hónapos konfliktus során látott. A tárgyak sokszor hasonlítottak repülő csészealjakra. Nem hivatalos adatok szerint 42 esetet támasztottak alá további szemtanúk, ami azt jelenti, átlagosan havonta egynél többet láttak Korea egén a háború három éve során.

Paul M. Edwards koreai háborúval foglalkozó amerikai történész szerint eleinte a legtöbb kutató úgy gondolta, a szemtanúk szovjet kísérleteket láttak, amelyek rejtélyes német technológián és egyéb külföldi antigravitációs kutatásokon alapultak. „Ezek elvileg annyira nagyok voltak, hogy 50 tonna tömeget elbírtak, továbbá elektromágneses meghajtásúak voltak” –, írja „A koreai háború szokatlan lábjegyzetei” című művében. „Úgy gondolták, amiket a katonák láttak, olyan csészealjak voltak, amelyeket a szovjetek Korea egén teszteltek.” A hidegháború vége és a Szovjetunió összeomlása óta azonban a szovjet oldalról is előkerült több beszámoló a Korea felett látott azonosítatlan repülő tárgyakról, kétségbe vonva ezeket az elméleteket.

Miért volt ennyi ufós eset a koreai háború alatt? Csupán a több ezer óriási stressznek kitett, kimerült ember mentális állapotának szüleményei, vagy valami ennél rejtélyesebb? 1952-től 1969-ig az amerikai légierő vezetett egy Project Blue Book nevű aktát, amely az azonosítatlan repülő tárgyakat tanulmányozta rendszerezve, hogy felmérje az általuk jelentett potenciális nemzetbiztonsági kockázatot. Megszüntetésekor a légierő azt jelentette be, semmi említésre érdemeset nem találtak, és felhagytak a témakörben minden kutatással.

Sokak szerint azonban a légierő idő előtt hagyott fel a kutatással, és hogy akadt volna még tennivaló. Ez vezetett aztán a fentihez hasonló interjúkhoz, amelyeket több tucat önkéntes készített a koreai háborút követő évtizedek során. Haines is közéjük tartozik. Magáról azt mondja, nyitott elméjű tudós, és nem próbál bizonyítani semmit. „Nem hiszek bennük, de nem is zárom ki létezésüket” – mondja. „Hagyom, hogy az adatok meggyőzzenek egyik vagy másik irányba, ami a tudományos megközelítés. Azonban, mint mondja, meglepő, mennyi beszámoló akad hasonló esetekről a koreai háborúból és más fegyveres konfliktusokból.

következő oldal 1 / 2