Üzletemberből életmentő: a Nemzetközi Vöröskereszt atyja, Jean Henri Dunant
2021. október 30. 11:36 Múlt-kor
Jean Henri Dunant az 1859-es solferinói csata sebesültjeinek borzalmas állapotát látva kezdeményezte azt a széleskörű összefogást, amely a Nemzetközi Vöröskereszt megalakulásához vezetett. Az életének utolsó szakaszát szegényházban töltő Dunant 1910. október 30-án bekövetkezett halála miatt már nem láthatta, hogyan állították segélyező szervezetét minden korábbinál nagyobb feladat elé az első világháborúban harcoló hatalmak.

Jean Henri Dunant 1855-ben, néhány évvel a sorsfordító solferinói ütközetet megelőzően (Kép forrása: Wikipédia/ ICRC/ CC BY-SA 2.0)
Korábban
Üzletember a csatatéren
Jean Henri Dunant (1828–1910) svájci üzletember eredetileg a III. Napóleon francia császárral remélt találkozás miatt érkezett a harctérre. Ugyan korábban is részt vett különböző jótékonysági akciókban, de a solferinói csatamezőn való megjelenése teljesen véletlenszerű volt.
1859. június 24-én engedélyt kért a francia parancsnokságtól, hogy megtekinthesse a solferinói ütközet színhelyét. Ekkor sebesült osztrák katonákra talált rá, akiket a város lakossága ütlegelések közepette űzött ki menedékhelyükről. Ez a jelenet indította el benne a sebesültek ápolását végző szervezet létrehozásának gondolatát.
A solferinói csata 1859-ben
A háborúk, katasztrófák és természeti csapások áldozatai hosszú évszázadokon át semmiféle intézményes védelmet nem élveztek. Az egyházi és polgári szervezetek alkalmankénti segélynyújtása az adott közösség összefogásán és akaratán múlt.

A csatatéren maradt sebesültek sorsa a környező lakosság szándékaitól függött. A 16. századtól vált gyakorlattá, hogy a harcoló felek előzetesen megegyeztek a hadifoglyok cseréjéről, kiváltásuk módjáról, a beteg és sebesült katonák védelméről.
Ezen alkalmi szerződések azonban nem váltották ki az intézményes rendezést. Az egyének és a közösségek segítő akciói alkalmiak és elszigeteltek maradtak, nem váltak nemzetközi, még csak országos szintűvé sem.
Dunant Solferino lakosaiból saját pénzen önkéntes mentőcsapatokat szervezett, és a sebesültek számára szükségállomásokat létesített.
A terepmunkával párhuzamosan hozzálátott a befolyásos támogatók megszerzéséhez, arisztokratákkal levelezett, és hazatérése után könyvet írt tapasztalatairól, valamint az összefogás fontosságáról.
Beszámolója Európa-szerte akkora visszhangra talált, amire talán ő maga sem számított. Dunant a sikerén felbuzdulva európai lobbikörútra indult, hogy a politikai döntéshozókat megnyerje nemzeti, majd egy nemzetközi segélyszervezet létrehozásának.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Mi köze az Eiffel-toronynak és Jules Verne regényeinek a Citroënhez? 11:50
- Évezredes rejtélyeket őriznek a szkíták titokzatos sírhalmai 08:45
- Műholdfelvételek fedhetik fel Kékfogú Haraldr sírhelyét tegnap
- „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék” – az elveszett nemzedék krónikása, Ernest Hemingway tegnap
- Mindmáig az összeesküvés-elméletek és az UFO-őrület melegágya a roswelli incidens tegnap
- A csata, ahol centiméterekben mérték a veszteséget: a somme-i vérfürdő 2022.07.01.
- Gettysburgnél veszett oda a legendás déli tábornok legyőzhetetlenségének mítosza 2022.07.01.
- A vágy villamosa repítette a sztárok közé Marlon Brandót 2022.07.01.