Tíz meghökkentő tény a középkori divat világából

2017. június 20. 08:36

Járásra alkalmatlan cipők, egyszerhasználatos ünnepi öltözetek és szigorú színelőírások jellemezték a középkori ember ruházkodását. A divat egyaránt fontos volt a jobbágynak, a szerzetesnek és a nemesnek is, és néha egész ötletes módszerekkel bizonyították, hogy az igényes megjelenés nem feltétlen pénz kérdése.

Korábban

„Végy kétszáz bárányt... naponta!” – hogyan készültek a középkor mesés lakomái?
Káromkodók, kételkedők, istentagadók – hogyan viszonyult a valláshoz a középkor embere?
Csillagképek, látomások, angyalok – mit gondoltak az univerzum titkairól a középkorban?

A divat nem – mindig – pénz kérdése

Egy középkori jobbágy általában nem engedhette meg magának, hogy új ruhákat vásároljon, ezért saját maga számára készítette el mindennapi viseletét. Egy-egy ruhadarab kézzel való megvarrása vagy szövése azonban rendkívül idő- és energiaigényes tevékenység volt, így érthetően nem készítettek mindig új öltözéket, ahányszor csak új divathullám érkezett a környékre. A parasztok mindazonáltal megtalálták a módját, hogy mégis hogyan kövessék az előkelőbb rétegek öltözködését. Különféle csatokat, öveket és egyéb kiegészítőket bármelyik éves vásáron tudtak venni, azokat pedig előszeretettel viselték éppen úgy, ahogy azt például a helyi földesúrtól látták: magasan, a csípőjén vagy épp alacsonyan, a deréknál.

következő oldal 1 / 10