Szinte egyáltalán nem ismerte az édesanyját a fiatal Marie Antoinette
2024. szeptember 8. 09:50 Jana Rysánek Schmiedtová
Korábban
Esküvő vőlegény nélkül
A házassági szerződést 1769 nyarán írták alá. Mária Antónia hozománya 200 ezer ezüst forint volt készpénzben, valamint ezzel megegyező értékű ékszer.
1770. április 15-én hintós felvonulás érkezett Bécsbe. Négy nappal később megtartották az esküvői szertartást, ahol a jelen nem lévő dauphint a menyasszony bátyja, Ferdinánd helyettesítette.
Letérdelt, és a húga ujjára húzta a gyűrűt. Antónia csak úgy ragyogott. A fennmaradt feljegyzések szerint akkor volt a legelragadóbb, amikor édesanyja mellett lépdelt fényűző ezüst menyasszonyi ruhájában.
A szükséges hivatalos teendők elintézése után a császárné magához hívatta leányát, és elmondta neki, hogy miket kell tudnia egy feleségnek.
A tanácsok mellett igyekezett megnyugtatni őt, hiszen tudta, hogy néz ki a francia trónörökös. Azt a bölcsességet sem felejtette el megemlíteni, hogy a férj külseje sokkal kevésbé fontos, mint az, hogy mi lakik a szívében.
Ezután Antónia beszállt a hintóba, még utoljára búcsút intett a családjának, és sírva, megadással indult új élete felé.
Bár Franciaország leendő királynéját tisztelhették benne, csupán néhány személyes holmiját, valamint a kiskutyáját vihette magával.
A határnál lezajlott a hivatalos átadás. Antóniának le kellett vennie az osztrák ruháját, és felöltenie a franciát. Az új ruházattal együtt új nevet is kapott: Marie Antoinette.
A nászéjszaka
A trónörökös pár első találkozása kudarccal végződött. Lajos annyira megilletődött, hogy a félelemtől meg sem tudott szólalni, de még csak rá sem tudott nézni jövendőbeli feleségére. Talán túlságosan szépnek találta. Antoinette aztán május 16-án díszes hintóban áthajtatott a versailles-i palota kapuján, ahol ötezer vendég előtt megtartották az esküvőt.
Amikor az izgalomtól szinte megbénult dauphin felhúzta menyasszonya ujjára a gyűrűt, elpirult, és a szertartás hátralévő részén az ájulással küzdött.
A nászéjszaka sem a megszokott forgatókönyv szerint zajlott: Antoinette, aki életében először maradt kettesben idegen férfival, félig izgatottan, félig szorongva várta, mi fog történni. Folyamatosan nővérei borzalmas beszámolói jártak a fejében. Ám semmi sem történt. A dauphin hátat fordított feleségének, és pár perc múlva már nyugodtan szuszogott. Ez jó néhány hétig így ment.
A leendő francia király egyes elméletek/pletykák szerint fitymaszűkületben szenvedett. Lajost megrettentette a mássága, ahogy az a gondolat is, hogy kés alá feküdjön. Inkább megtagadta magától a szexuális kielégülést. Antoinette szüzessége hamar közszájon kezdett forogni, orvosokat és szakembereket hívtak, és elterjedté váltak a gúnyos pletykák és sértések a még egyébként mindig a gyerekes játékokkal szórakozó trónörökös meddőségéről.
Idővel Lajos elnyerte Marie Antoinette bizalmát, de férj és feleség helyett inkább barátok voltak. Az ártatlanság, az éretlenség és – mondhatjuk, hogy – a bárgyúság kötötte össze őket. A nő hiába próbálta kiismerni magát az udvari ármánykodásokban és intrikákban, és hiába próbált büszkén dacolni a pletykákkal. A még mindig szűz férfi szánalmasan tehetetlen, faragatlan ember volt, aki a nyilvánosság előtt megszólalni is félt. Együtt meghatóan, ugyanakkor nevetségesen festettek.
1774. május 10-én, hosszan tartó betegség után meghalt XV. Lajos. Így a népszerűtlen dauphin lett az állam feje Antoinette-tel az oldalán. Bár 1778-ban Antoinette bátyja, a későbbi II. József Párizsban járva állítólag rábeszélte Lajost az operációra (vagy legalábbis a pár mindkettő tagjával elbeszélgetett, és tanácsokkal látta el őket), amely után sorra érkeztek a kis trónörökösök, ez már mit sem segített az egyre nagyobb gazdasági problémákkal küzdő francia nép hangulatán.
A kenyér drága volt, és rágalmazó röplapok terjedtek az országban a királyi családról, hogy állítólag orgiákat rendeznek, milliókat költenek, és luxusban élnek. Antoinette-et elkezdték „madame Déficit”-nek hívni. A botrányt az egyszerű emberek körében végül a gyémántnyakék-ügy robbantotta ki. Ennek a főszereplője Jeanne Saint-Rémy volt, aki a La Motte grófnő álnév mögé bújt.
A királyné bizalmas barátnőjének adta ki magát, így csalt ki pénzt a lezüllött Rohan bíborosból, majd elküldte őt Boehmer ékszerészhez, hogy vegyen át egy 540 csodálatos gyémántból álló rendkívül értékes nyakláncot. Mindkét férfi abban a hitben élt, hogy az ékszer valóban az uralkodónőhöz kerül. Jeanne azonban a férjének adta a nyakláncot, aki azt kivitte Angliába, és gyémántonként eladogatta. Amikor néhány hónap elteltével az ékszerész kérte a fizetségét, kitört a botrány. A bíborost és Jeanne-t letartóztatták. A nép azonban a maga módján értelmezte a történetet – egyértelműen a tékozló királyné volt a bűnös.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
- 10 meglepő tény a vasút történetéből tegnap
- Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre tegnap
