Szexmentes hetek, bordélyházak, bujaság és böjt – a középkori szexualitás titkai

Szexmentes hetek

Az egyház számos előírásban, valamint törvényben szabályozta, ki, hogyan, mikor és kivel folytathatott szexuális életet. Jó néhány országban olykor a szerdai és pénteki (böjti napok), néha pedig a csütörtöki és a szombati közösülést is tiltották, a vasárnapi, vagyis az Úr napján folytatott nemi aktus pedig értelemszerűen tilalom alá esett, maradt a hétfő és a kedd.

A kora középkorban emellett az év bizonyos periódusaiban sem volt ildomos a „nemiség bűnébe” esni: ilyen volt a nagyböjt 46-62 napja, vagy a karácsony előtti, legalább háromhetes időszak (a kora középkorban hosszabb volt az advent), pünkösd ünnepe környékén pedig egy szintén meglehetősen hosszú, 40-60 napos tilalom volt érvényben.

Az egyes szakaszok hossza attól függött, hogy a böjtöt követő ünnepnapok, valamint esetleg még az azt követő néhány nap is beletartozott-e. Ugyanez vonatkozott bizonyos szentek napjaira is – vidékenként változott, hogy a „kötelező” napok (Keresztelő Szent János, Mihály, Márton és András) mellett melyik szent ünnepe élvezett kiemelkedő szerepet az adott területen.

Később a különböző, 1-2 napos ünnepek időszaka alatti önmegtartóztatás kívánalma érvényben maradt, ám a keresztény kalendárium szerinti tartós, többhetes önmegtartóztatástól fokozatosan megszabadultak a hívek. A középkor végére már a nagyböjti testi nyugalmat is csak az ajánlott kategóriába sorolták.

A szexuális együttlét szabadságának gátat szabott még az Ószövetség óta tisztátalannak tartott menstruáció, és tilalom alá esett a terhesség időszakának jelentős része, valamint a gyermek megszületése utáni első néhány hét is, ám ezen előírt szexmentes periódusok is fokozatosan csökkentek a középkor századai során.

Önkielégítés és állatokkal paráználkodás

A középkor első századai során a szexuális viselkedés szabályait úgynevezett penitenciálékban fektették le, amelyek meglehetősen szigorúan szabályozták a házastársi érintkezést. Amennyiben valaki ezeket az előírásokat megszegte, bűnbánatot kellett gyakorolnia. Az első penitenciás könyvek a VI. században jelentek meg Írországban, majd elterjedtek egész Európában, és nagyjából a XII. századig voltak meghatározók a büntetések kiszabásában.

A Cominianus (Cummean) néven ismert VII. századi ír penitenciálé többek között az orális és anális szexet, valamint a maszturbációt is tiltotta. Az e században élt canterburyi érsek, Tarsusi Theodor előírásait tartalmazó, 700 körül született Paenitentiale Theodori többek között a következő büntetésekkel fenyegette a magukkal nem bírókat: az Úr napján történő szexuális együttlét még csak 1-3 napos vezeklést vont maga után, a hátulról való közösülés esetén ez 40 napra ugrott, a nőknek pedig az abortusz esetén is komoly megvonással kellett számolniuk.

A penitenciálé extrémebb eseteket is számba vett: eszerint annak, aki egy másik férfival vagy egy állattal paráználkodott, tíz éven át kellett böjtölnie. Ha valaki beszennyezte magát (értsd: önkielégítést végzett), a penitenciálé szerint négy napig tartózkodnia kellett a húsevéstől. Máshol azt olvashatjuk, hogy aki a saját magával való fajtalankodásra vágyik, de végül nem teszi meg, 40 (vagy 20) napig kell böjtöljön. A legnagyobb bűnnek a szájba történő ejakulálás számított: a magját egy másik személy szájába ürítő férfinek egész életében bűnbánatot kellett gyakorolnia.

1. Az egyetlen elfogadott póz
2. Szexmentes hetek
3. Leprás gyerekek és buja apácák

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
• Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
• Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
• Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
• A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
• Így működött a kádári megtorló gépezet