Sikeresen ösztönözte az amerikai nőket a munkába állásra Szegecses Rózsi

„Elveszik a munkát”

A dolgozó nők számának növekedését nem mindenki vette jó néven. Munkaerőpiaci integrációjuk egyik legnagyobb akadálya a férfiak hozzáállása volt. Bár nagyon sokan belátták, hogy a háborús győzelemhez a nőkre is szükség van, számosan továbbra is ellenségesen viszonyultak az új helyzethez. A férjek gyakran nem engedélyezték feleségeiknek, hogy dolgozzanak, de a férfi munkások, valamint a szintén férfiak által irányított szakszervezetek sem nézték jó szemmel a női dolgozók térnyerését. A döntéshozatali folyamatokból igyekeztek teljesen ki is hagyni őket.

A háborús viszonyok azonban felülírták az előítéleteket. Míg a kormány által sulykolt propaganda eleinte még a 14 éven aluli gyerekeket nevelő asszonyokat is arra biztatta, hogy maradjanak otthon, később már a jóval tíz éven aluli gyermekeket nevelő nők közül is sokan arra kényszerültek, hogy munkába álljanak.

A nőkre nagyon nagy szükség volt, ám ez a bérezésükön gyakorlatilag egyáltalán nem látszott. Manapság is sok esetben felmerül a férfiak és a nők bérezése között megmutatkozó indokolatlan különbség, a jelenlegi problémák azonban eltörpülnek a második világháború alattiakéhoz. A nők ugyanis legtöbbször csak férfi munkatársaik fizetésének alig valamivel több, mint a felét kapták. A háborús üzemekben a férfiak átlagban heti 55 dollárt kerestek, a nőknek be kellett érniük a valamivel több, mint 30 dollárral.

A háború után a nők többsége – feltehetően a férfiak jelentős részének nagy örömére – otthagyta a gyártósorokat, és visszatért eredeti hivatásához vagy hivatásos háztartásbeliként gondoskodott tovább a családjáról. Az 1950-es években, a kisvárosi idill Amerikájában Rosie-k millióinak háborús erőfeszítése halványult el – eszményképpé ismét a családjukért élő anyák és feleségek váltak.

Tudta-e, hogy...?

1940-től 1945-ig 27-ről 37 százalékra emelkedett a nők aránya az amerikai dolgozók között.

A második világháború alatt dolgozó nő alakja számos filmben jelent meg. Már 1944-ben született egy film Rosie the Riveter címmel.

A háborús üzemek teljesítményét idővel a végsőkig fokozták. Rose Will Monroe-nak 1944-ben már óránként egy B-24 Liberator hadászati nehézbombázót kellett legyártania.

1944-ben 1,7 millió 20–34 év közötti nőtlen férfi dolgozott a hadiüzemekben, addig a nők között ugyanezen korosztályból 4,1 millió volt hajadon.

1. Mein Kampf és sonkás szendvics
2. A Rosie-k évei
3. „Elveszik a munkát”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor történelmi magazin

• Forró magyar őszök – megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Holokauszt 1944-ben: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Páratlan párok: megjelent a Múlt-kor téli száma
• Horthy Miklós ingadozó trónkérdései
• Rákosi 1956 utáni ismeretlen levelei
• A Hunyadi-dinasztia tündöklése és bukása
• Kulisszatitkok az Egri csillagok forgatásáról