„Sárba írt történet” árulkodik az ősember és az óriáslajhár viadaláról

2018. május 2. 10:55 MTI

Hatalmas őslajhárt győzött le az ősember tízezer éves lábnyomok tanúsága szerint - olvasható a Science Advances tudományos lap egy új tanulmányában. Az egyik legizgalmasabb emberi lábnyomegyüttest egy óriáslajhár nyomain belül találták meg.

Korábban

Számos nagy testű állat halt ki az utolsó jégkorszak végére. Nem tudni, mennyivel járult hozzá a vadászó ősember, de az új-mexikói White Sands Nemzeti Parkban felfedezett lábnyomok azt sugallják, hogy félelmetes erejű vadakat is legyőztek a vadászok.

A nemzeti park hatalmas kiszáradt tómedre helyén a jégkorszakban nagy kiterjedésű tó hullámzott, ám ahogy a klíma melegedett, a vízfelület egyre zsugorodott, a medret a szél dombossá formálta, a dombok között időszakosan még egy ideig összegyűlt a víz.

A jégkorszak megafaunája, vagyis a hatalmas testű lajhárok, masztodonok, mamutok, tevék és a rájuk vadászó emberek is otthagyták lábnyomaikat a száraz mederben. Az egyik legizgalmasabb emberi lábnyomegyüttest egy óriáslajhár nyomain belül találták meg. A tanulmány készítői szerint ez azt jelenti, hogy a vadász a lajhár nyomaiban lépkedett, amikor követte, hogy elejtse.

A kutatók azonosították az óriáslajhár „hadonászó köreit” is, így nevezték ugyanis, amikor a vad hátsó lábaira emelkedett és mellső lábaival valószínűleg igyekezett elhajtani üldözőit. Amikor kibillent az egyensúlyából, letette a mancsát és éles karmait a talajra, hogy megtámaszkodjon. Az így keletkezett „köröket” mindig emberi nyomok veszik körül. Nagy területen csak a lajhár nyomai láthatók, egyenesen halad. Ahol megjelennek az emberi nyomok, a lajhár útiránya hirtelen megváltozik, amit úgy értelmeznek, hogy a vad megpróbált elmenekülni.

Amikor a kirakós darabjait összeillesztették a tudósok, kiderült, hogyan üldözte és ejtette el egy csapat ember a lajhárt. A hajsza közben hirtelen az egyik vadász magára vonta az állat figyelmét, egy másik közben elé osont és megpróbálta halálosan megsebesíteni - erről árulkodik a sárba írt történet. A tudósok szerint azért vállalkozott ilyen veszélyes küzdelemre az őskori ember, mert minél nagyobb volt a préda, annál több éhes gyomrot lehetett a húsával megtölteni, de lehet, hogy egyszerű emberi erőfitogtatásról volt szó.

Az utolsó jégkorszak idején hódították meg az emberek az amerikai kontinenst, a nagy síkságok felé terjeszkedve. Ugyanebben az időben halt ki a megafauna. Vannak paleontológusok, akik szerint a túlvadászás vezetett a kihalási hullámhoz, mások úgy vélik, a klímaváltozás a kihalás igazi oka.