Ott támadtak a németek, ahol senki sem tartotta lehetségesnek
2024. december 21. 10:34 Múlt-kor
A háborúnak ezen kései szakaszában Hitler birodalmát három oldalról fogta közre az ellenség, a szovjetek rohamosan nyomultak előre keletről, az amerikai csapatok Itáliában indítottak offenzívát, a Szövetséges nyugati csapatok pedig Franciaország felől próbáltak csapást mérni. A német diktátor számára világos volt, hogy keleten felesleges lenne ellentámadást indítani, hiszen a Vörös Hadsereg létszámbeli fölénye miatt az egyre fogyatkozó csapatainak esélye sem lenne a győzelemre.
Bernard Montgomery tábornok a Rommel felett aratott el-alameini győzelemmel valóságos legendává vált a Szövetségesek körében
Korábban
Az ardenneki offenzíva a náci Németország utolsó kétségbeesett kísérlete volt arra, hogy kezébe vegye a háború irányítását a nyugati fronton. A német csapatok kezdeti sikerei ellenére a támadás kudarcba fulladt. Az ardenneki csata napjainkig a II. világháború egyik csúcspontjának tekinthető, mely elvesztése után még Hermann Göring is elismerte, hogy csak késleltetni tudta az elkerülhetetlen vereséget.
A német diktátor számára világos volt, hogy keleten felesleges lenne ellentámadást indítani, hiszen a Vörös Hadsereg létszámbeli fölénye miatt az egyre fogyatkozó csapatainak esélye sem lenne a győzelemre.
Így magától értetődően a legjobb lehetőség a meglepetésszerű előre nyomulás volt a viszonylag gyengén védett, hiszen offenzívára alkalmatlannak tartották az erdő borította hegységet, Ardennek régión keresztül, így elérve a holland partokat. Hitler elgondolása alapján könnyen éket lehetett volna verni az angol és az amerikai erők közé, és ha a szerencse mellé áll, a Szövetségeseket Dunkirk-hez hasonló evakuálásra kényszeríthette volna.
Előrenyomuló német katonák a hátrahagyott amerikai felszerelések között az ardenneki régióban
Szigorúan titkos
A Wehrmacht a legnagyobb titoktartás mellett dolgozta ki terveit. A hadműveletet a Wacht am Rhein elnevezésre hallgatott, ami a régi Poroszország nem hivatalos himnuszaként volt ismert. Hitler csak a legmegbízhatóbb parancsnokaival osztotta meg az offenzíva részleteit. A már-már paranoid titoktartás egyik legbizarrabb eleme az volt, hogy az ezredparancsnokokat csak egy nappal a hadművelet előtt tájékoztatták annak pontos irányáról és menetéről.
Másik hasonlóan érdekes óvintézkedés a tűzgyújtásra vonatkozott. A német közlegényeknek tilos volt tüzet gyújtaniuk nappal, nehogy pozíciójukat ez ellenség előtt felfedjék. Helyette faszenet használhattak a főzéshez, mivel annak égése kevesebb füstöt eredményezett, azonban fűtő ereje is jóval kisebb volt. Az előre nyomulás közben teljes rádió csendben haladtak előre. A feltűnés kerülése végett a polgári lakosság házaiban szálltak meg, harci járműveiket pedig a nagyobb pajtákban rejtették el.
Ezzel sikerült kibújniuk a Szövetségesek légi felderítéseinek látóköréből. Kezdeti sikerei ellenére azonban az ardenneki offenzíva rendkívül megosztó volt a német vezérkar körében. Míg Hitler egyik leghűségesebb parancsnoka, a Wehrmacht főparancsnok-helyettese Wilhelm Keitel teljes mellszélességgel támogatta a hadműveletet, sok józanabb gondolkodású tiszt világosan látta az elkerülhetetlen összeomlást és ők inkább a főváros védelmére rendezkedtek volna be. Véleményüket azonban nem hangoztatták, hiszen a háború vége felé börtön volt a jussa annak, aki a Harmadik Birodalom lehetséges vereségét akárcsak egyszer is megemlítette.
Meglepetés az ardenneki hegységben
Hitler számításai kezdetben igazolódni látszottak, a Szövetségesek tényleg nem számítottak abból az irányból kibontakozó lehetséges ellentámadásra. A német támadás előestéjén a tapasztalt Bernard Montgomery tábornok azzal nyugtatta katonáit, hogy nem kell tartaniuk semmiféle német előre nyomulástól, hiszen az ellenség ember-, benzin- és lőszerhiány miatt már nem is gondolhat ellentámadásra.
Keitel tábornagyot a háború után a nürnbergi per keretében halálra ítélték
Montgomery nem állt távol az igazságtól, de alábecsülte a németek kezdeményezőképességét. A német páncélosalakulatok a csata első felében sikeresen haladtak előre és még Brüsszel városát is elfoglalták. A Waffen-SS elit alakulatainak harciassága valóságos félelmet keltett az újonc brit és amerikai katonák körében. A meglepetés ereje tehát sokat számított, azonban nem járt teljes sikerrel.
A német közkatonák naplóiban december 17-i dátummal olyan feljegyzések voltak olvashatóak, miszerint a háború menete ismét megfordult, de természetesen ez csak hiú ábrándnak számított. Eisenhower elnök ugyanis csapatai vereségét látva a frontra vezényelte a tartalékos osztagokat és tűzérségi fölényüket kihasználva visszavonulásra kényszerítette a több éves háborúban elcsigázott és kimerült német egységeket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Széchenyi István egy mozaikcsalád élén 10:35
- Hendrick Avercamp találkozása a kis jégkorszakkal 09:50
- Már első rendezésével maradandót alkotott Makk Károly 09:05
- Máig számtalan kérdőjel lengi körül George Patton tábornok autóbalesetét tegnap
- A német katonákat is meglepte a Vörös Hadsereg kegyetlensége tegnap
- Halley-től a majákig: avagy a történelem megszámlálhatatlan világvége-jóslata tegnap
- Magyar áldozatokat is követelt az 1988-as skóciai Lockerbie-merénylet tegnap
- Ott támadtak a németek, ahol senki sem tartotta lehetségesnek tegnap
