Nem fogadta el a puccsistáktól a szabad távozás lehetőségét Salvador Allende

2024. szeptember 11. 20:20 MTI

Salvador Allende Gossens chilei orvos, politikus, államfő 51 éve, 1973. szeptember 11-én halt meg. Allende utolsó napja egyben Pinochet 1990-ig tartó diktatúrájának kezdete volt.

Salvador Allende, chilei államfő, 1973-ban

Korábban

1908. június 26-án született Valparaisóban. Az 1920-as években, orvostanhallgatóként kezdett érdeklődni a politika iránt, hamarosan a Chilei Diákok Szövetségének (FECH) elnökhelyettesévé választották. 1929-ben belépett a szabadkőművesek közé, és csatlakozott az Avance (Előre) mozgalomhoz. Az 1933-ban alakult Szocialista Párt valparaísói szervezetének titkára lett, 1937-től pedig a párt parlamenti képviselője.

1938-tól 1940-ig egészségügyi miniszter volt a radikális párti Pedro Aguirre Cerda kormányában. 1945-ben nagy többséggel a valparaísói körzet szenátorává választották. 1952-ben, 1958-ban és 1964-ben csekély különbséggel maradt alul az elnökválasztási küzdelmekben, 1966-ban a szenátus elnökévé választották

1969-ben létrejött a chilei Népfront (Unidad Popular), amely a szocialistákat, a kommunistákat és a többi baloldali pártot tömörítette. A Népfront Allendét jelölte az 1970. szeptember 4-i elnökválasztásra.

A szavazatok 36,2 százalékát szerezte meg, és mivel sem ő, sem riválisa nem szerzett abszolút többséget, a végső döntést a chilei alkotmány alapján a parlamentnek kellett meghoznia.

A baloldali pártok a kereszténydemokraták segítségével Chile elnökévé választották. Viszonzásul az elnök támogatta a kereszténydemokraták tízpontos alkotmánymódosítási javaslatát. Még beiktatása előtt sikertelen merényletet kíséreltek meg ellene.

Az Allende-kormány gazdaságpolitikáját a stratégiai fontosságú iparágak államosítása jellemezte: mindenekelőtt az ország exportbevételeinek túlnyomó részét szolgáltató réziparé, amelynek 80 százaléka korábban egyesült államokbeli konszernek kezében volt. Hosszú távon az összes magánvállalat és bank államosítását tervezték, valamint a nagybirtokok felosztásával járó agrárreformot.

A kormány emelte a béreket, a legszükségesebb élelmiszerek árát pedig csökkentette, egyre nehézkesebbé vált az ellátás. Az államosítások hatására a tőke menekült az országból, a beruházások számottevően csökkentek.

Mivel a szociális programoknak nem volt fedezete, az infláció elérte a 300 százalékot. A gazdaság helyzetét tovább súlyosbította az USA kereskedelmi embargója. A nehéz helyzetben megélénkültek az ellenzéki tiltakozások. A kormány ellen tüntettek a diákok és a teherautó-sofőrök is, 1972 szeptemberében rövid időre szükségállapotot vezetett be.

1973. augusztus 22-én a chilei parlament megállapította, hogy a kormány több alkalommal súlyosan megsértette az alkotmányt, egyben kötelezte az elnököt és a kormányt az alkotmányosság helyreállítására. Két héttel később Santiago de Chilében hatalmas tömeg demonstrált Allende ellen. Az elnök ezért úgy döntött, hogy népszavazást ír ki hivatalban maradásáról, amit a fegyveres erők ideiglenes vezetőjével, Augusto Pinochettel is közölt.

Szeptember 11-én a valparaísói flotta fellázadt ellene, és lemondását követelte. A puccsisták visszalépéséért cserébe felajánlották neki a szabad eltávozást az országból, amit visszautasított, mire a légierő megkezdte a kormányzati negyed bombázását. Az elnök a Moneda palotában halt meg.

Több változat keringett halálával kapcsolatban: a palotába betörő katonák ölték meg, illetve a katonák már holtan találták. Utolsó rádióüzenete így szólt: „Nem adom fel. Történelmi helyzetben az életemmel fizetek népemnek hűségéért.” 2011-ben szakértői vizsgálat után mondták ki, hogy halálát öngyilkosság okozta – egy korábban Fidel Castro kubai diktátortól ajándékba kapott Kalasnyikov-gépkarabéllyal végzett magával.

Allende utolsó napja egyben Pinochet 1990-ig tartó diktatúrájának kezdete volt. Évtizedekkel később nyilvánosságra került dokumentumok szerint az USA kormánya és a CIA 1970-től kezdve folyamatosan tervezte megbuktatását.

Hortensia Bussival 1940-ben kötött házasságot, az özvegy 2009-ben hunyt el. A puccs után a család Mexikóban élt 1989-ig. Három lányuk közül Isabel szocialista párti képviselő, 2003-ban a képviselőház elnökévé választották. 2008-ban Michele Bachelet chilei elnök avatta fel azt a helyreállított termet, ahol Allende öngyilkosságot követett el.