Nem észlelte időben a bukásához vezető elégedetlenséget Irán utolsó uralkodója

A nép fellázad, a sah megbukik

Az uralkodó szívügye a 400 ezer fős iráni hadsereg volt: 1973 és 1978 közt 25 milliárd dollárt költöttek fegyverekre, a legtöbbet a légierőre, mivel a sah maga is képzett pilóta volt (a hadseregre fordított kiadás az iráni államháztartás 28%-át emésztette fel).

A földreform kudarcot vallott, miután az állam nagyrészt túl apró és nem túl termékeny földeket osztott szét a parasztok között, akik a legalapvetőbb munkaeszközökből – például traktor – is hiányt szenvedtek. A földreform következtében tömegével áramlottak az emberek a városokba: az elszegényedett, dühös falusiak segédmunkásnak szegődtek napszámba, 1976-ban az irániaknak majdnem a fele városokban élt. A migráció ráadásul a lakásbérleti díjakat is felsrófolta, ami a középréteget is a sah ellen hangolta.

Az olajból származó bevétel időközben drasztikusan csökkent, ami recesszióhoz és tömeges munkanélküliséghez vezetett. A hivatalos adatok szerint 1977-ben a fogyasztói áremelkedés 27% volt, ami miatt a középréteg teljesen felélte megtakarításait. Jimmy Carter, az Egyesült Államok elnöke 1978 elején még a „stabilitás szigetének” nevezte Iránt, pár hónappal később azonban óriási tüntetések rázták meg az országot. Mohammed Reza alól kezdett kicsúszni a talaj.

A szegények, a síita papság, a diákok egyre elégedetlenebbek voltak, a teheráni bazár, a kereskedők forgalma csökkent az importáruk miatt. Egyre nőtt a Párizsban élő, a monarchia megdöntésére buzdító Khomeini ajatollah támogatottsága, de a bajok nagyságát sem a sah, sem az amerikai tanácsadók nem észlelték.

Az iszlám forradalom egy kumi tüntetéssel kezdődött 1978. január 9-én, ezután sztrájkok és diákmegmozdulások, majd zavargások és felkelések robbantak ki. A sah katonai kormányt nevezett ki, de a hadsereg is bomlásnak indult, gyilkosságok, gyújtogatások követték egymást. Az európaiak és amerikaiak elhagyták az országot. A sah 1979. január 16-án másodszor, immár véglegesen távozott az országból. Elérkezett Khomeini ideje, aki február 1-jén, diadalmenetben tért haza.

Bár az uralkodó nem mondott le, népszavazás nyomán április 1-jén kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot. A világszerte népszerűtlen, akkor már leukémiás Pahlavi országról országra utazott, élt Egyiptomban, Marokkóban, a Bahamákon és Mexikóban, rövid ideig Amerikában is kezelték betegségét. Iránban az új rezsim bíróság elé akarta állítani, ezért 1979 novemberében a teheráni amerikai követséget iráni forradalmi gárdisták foglalták el, s a 70 túsz szabadon bocsátása fejében a sah kiadatását követelték. Ezt Washingtonban elutasították, de a sahnak távoznia kellett. Ezután Panamába, majd Egyiptomba ment, itt élt 1980. július 27-én bekövetkezett haláláig.

1. Hidegháború a Közel-Keleten: a sah dönt
2. Támadnak a mullahok
3. A nép szenved, a sah hegedül
4. A nép fellázad, a sah megbukik

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Horthy

• Legitimista meggyőződése ellenére hiúsította meg a második királypuccsot Bethlen István
• A Magyar Nemzeti Levéltárhoz került az egykori kormányzói család hagyatéka
• A kormányzó hitvese: Horthy Miklósné Purgly Magdolna
• Indiai vadászatok és lenyűgöző britek: Horthy Miklós a világ körül
• A köztársaságból kiábrándult Habsburg-pártiak gyűrűjében választották kormányzóvá Horthy Miklóst
• A nemzetmentőtől a nemzetvesztőig: hányféle Horthy-kép létezik?