2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
ITT támogathatsz bennünket

Nem érhette meg Tisza Kálmán, hogy fia is a miniszterelnöki székbe üljön

2020. december 1. 15:59 Estók János

Gyűlöltek, de más okból

A politikus apa és a fiú iránt kortársaik egyaránt szélsőséges érzelmeket tápláltak. Mindkettejüknek kijutott a magasztalásból és a gyűlöletből. „Ma Magyarországon csak a Tisza István politikai hulláján keresztül vezet az út a demokráciába” – fogalmazott például Jászi Oszkár 1910-ben. Sokféle politikai támadást érte őket, de az egyéni haszonkeresés, a politikai hatalmukat felhasználó tisztességtelen vagyonszerzés vagy saját zsebet tömő korrupció vádja nem. Egyes kortárs kritikusaik megelégedtek azzal a magyarázattal, hogy nagybirtokosként erre nem szorultak rá.

A két Tisza munkásságának megítélése sem egyöntetű. Tisza Kálmán pályája az 1848-as forradalomtól a Bach-korszakon át a kiegyezési tárgyalásokon keresztül a boldog békeidők századfordulójáig ívelt. Miniszterelnökként igyekezett elkerülni a saját pártja egységét, ezzel a hatalmát is veszélyeztető politikai viharokat. A megegyezést kereste, és ha nem volt más lehetősége, akkor hajlékonyan kitért a probléma elől.

Wekerle Sándorról elmélkedve a különféle politikusi magatartásokról találóan írta Herczeg: „A két Tiszától annyiban különbözött, hogy Kálmán óvatosan meg szokta kerülni az akadályokat, István dacosan nekik rontott, míg Wekerle mosolyogva bebizonyította, hogy egyáltalában nincsenek is akadályok.” Tisza Kálmán kritikusai a liberális reformok (közigazgatási reform, választójog demokratizálása, állam és egyház szétválasztása stb.) továbbvitelét kérték számon. Azonban igazságtalanul nem kötötték személyéhez sem a polgári jogállam kiépítésének ekkor megtett lépéseit, sem a miniszterelnöksége idején bekövetkezett gazdasági és kulturális gyarapodást.

A századelőn Tisza Istvánnak teljesen másfajta bel- és külpolitikai közegben kellett helytállnia miniszterelnökként. A növekvő társadalmi és szociális feszültségek mozgásba hozták a falusi és városi nincsteleneket. Már nem egyetemista, hanem munkástüntetőktől volt hangos az utca. Egyre gyarapodott az általános választójogot, szociális reformokat követelők tábora. Megélénkültek a nemzetiségi pártok.

A bírálók leginkább Tisza István antidemokratizmusát, az írott és íratlan szabályokat figyelmen kívül hagyó és egy rugóra járó politizálását kárhoztatták. Azt például, hogy bármennyire is recsegett-ropogott a dualista Monarchia két nemzetre épülő alkotmányossága, Tisza körömszakadtáig védelmezte. „Álljunk vissza a dualizmus talajára, hogy keményen megállhassunk, prédikálja Tisza István. Valójában negyven éven át sohasem léptünk le igazán erről a talajról, s ha állapotunk bizonytalan, az azért van, mert ez az alap ingatag. Még pedig, s ez a tragikuma, éppen a támasztékok miatt, melyekkel a Sion hegyénél megingathatatlanabbá akarták tenni” – írta a kiegyezés csapdájáról Ignotus 1910-ben a Nyugatban.

István konfliktusvállaló magatartása homlokegyenest ellenkezett az apjáéval. „Tisza Kálmán finom érzékkel bírt a korlátok iránt, amit nagy tehetségű fia nem örökölt tőle” – jegyezte meg epésen Apponyi Albert. Ha valamely ügy meggyőződése szerint a nemzetet, az országot szolgálta, akkor azt minden erejével igyekezett érvényre juttatni. Így tett az országgyűlés munkáját ellehetetlenítő, a háborús felkészülést is akadályozó obstrukció letörésekor. Nem ismerte a pozícióféltést, a taktikázást. Nem törődött a feléje áramló politikai gyűlölettel. A nemzet, a haza szolgálatában kész volt akár az önfeláldozásra is. Akkor sem rettent meg, amikor egy ellenzéki képviselő több lövést adott le pisztolyából rá célozva. Házelnökként az ülés folytatását rendelte el.

A szarajevói merénylet után a Monarchia 1914. július 7-i közös bécsi minisztertanácsán egyedül Tisza István érvelt a háborús összeütközés elkerülése, a békét megőrző diplomáciai megoldás mellett. Tisza ellenállása miatt ekkor nem született meg a Szerbiához intézendő, katonai összeütközést kikényszerítő ultimátum. Az osztrák politikai és katonai vezetés elszántsága, Ferenc József határozottsága és mindenekelőtt Berlin támogatása eloszlatta Tisza kétségeit: 1914. július 14-én Bécsben a magyar miniszterelnök hozzájárult a Szerbiának küldendő éles hangvételű és rövid határidejű ultimátum megfogalmazásához.

Tisza háborús miniszterelnökként nem engedte a hátországot militarizálódni, és igyekezett a lakosság élelmiszerellátását biztosítani. Ugyanakkor mindent megtett a katonai győzelem érdekében. A Monarchia kivételes tekintélyű politikusa lett, amit a német szövetségesek is elismertek. Azonban Ferenc József 1916. november 21-én bekövetkezett halála után elveszítette az uralkodói támaszát. Tisza az új király, IV. Károly felszólítása ellenére sem volt hajlandó reformokra, például az általános választójog bevezetésére, ezért kormánya nevében 1917. május 23-án lemondott.

Epilógus

Tisza Kálmán 1890-ben önként vált meg a miniszterelnöki bársonyszéktől, de nem vonult vissza a politikától. A Szabadelvű Párt „generálisából” közlegény lett. Az idő múlásával leginkább csak a Sándor utcai képviselőház folyosóján, a terem bejárata melletti padon üldögélve hallgatta, mi zajlik a Tisztelt Házban. Még soványabb volt, mint valaha, a ruha még inkább lógott rajta. A nagy kormányos 1902. március 23-án hunyt el, nem érhette meg, hogy bő egy esztendő múlva a fia Magyarország miniszterelnöke lett.

1918. október 31-re virradóan a hatalom a Nemzeti Tanács kezébe került. Győzött az őszirózsás forradalom. József főherceg a király nevében kormányalakítással bízta meg Károlyi Mihályt, s délutánra már meg is alakult a koalíciós kabinet. Öt óra tájban, amikor a budai várpalotában a Károlyi-kormány az eskütételre készülődött, egy városligeti villában egy jól szervezett merényletben katonák lőtték agyon Tisza Istvánt. Tehette volna, de nem menekült el a fővárosból – Istenre bízta a sorsát.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Az idősebb Tisza nem vállalta a Béccsel való szakítást, így háttérbe szorult Deák mögött, ám később mégis ő vette át az örökségétTisza Kálmánnak négy gyermeke született Degenfeld-Schomburg Ilonától, három fiú és egy leány, a képen a két legidősebb, István és PaulinaDeák FerencA fiatal Tisza IstvánTisza István az uralkodóval. Meggyőződése volt, hogy a kiegyezés a magyar nemzet érdekét szolgálja, az Ausztriával és Ferenc Józseffel való jó viszony pedig az ország területi épségét jelenti.Bár Kálmán kiváló vitázó hírében állt, nem volt túl jó szónok, fia azonban zseniálisan tudott beszélni, és élvezetes szócsatákat vívott ellenfeleivelTisza Kálmánnak vérbeli politikusként két arca volt: a rideg, epésen maró és a közvetlen, barátságos, azonban rajta tartotta a szemét az embereinIstván nehezen viselte a tétlenséget, mikor egy fürdőbe utazott pihenni, akkor sem tudta elképzelni, hogy mit fog majd magával kezdeniEgyenes, ám képtelen a kompromisszumraSokféle támadás érte mindkettőjüket, de a korrupció vádja sohasemAz idős Tisza KálmánHa nem volt lehetőség a megegyezésre, Kálmán hajlékonyan kitért a probléma elől. Fia inkább dacosan nekirontott.A generálisból közlegénnyé vedlő Tisza nem élhette meg, hogy fiából miniszterelnök lettIstván a meggyőződését mindenáron követte annak ellenére, hogy egyre nagyobb volt a feléje áramló politikai gyűlölet

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár