2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Nem éppen a tervek szerint sült el 1902-ben a „nagy hanoi patkánymészárlás”

2017. június 9. 10:57

A Francia-Indokínába 1897-ben megérkező, negyvenes éveiben járó francia ex-miniszter, Paul Doumer az új század elején egy nehéznek ígérkező feladatot kapott. Miután a férfi lemondott pénzügyminiszteri tisztségéről, mivel az általa bevezetni kívánt új jövedelemadó terve meghiúsult, kinevezték a többek között a mai Vietnamot is megában foglaló Francia-Indokína főkormányzójává, ahol belefogott a csatornarendszer korszerűsítésébe. Munkájában azonban váratlan nehézségek akadályozták. 

Váratlan vendégek a villákban

Doumer terve az volt, hogy modern infrastrukturális fejlesztéseket visz véghez Indokínában, főként a fővárosban, Hanoiban. A századfordulón egy tipikus gyarmati tisztviselő Hanoiban egy széles, fákkal övezett sugárúton lakott egy jelentős méretű, európai kényelemi berendezésekkel, többek között vécével felszerelt villában. Doumer úgy vélte, mi más is lehetne a fejlődés szimbóluma, mint a város franciák lakta részén kialakítandó hatalmas, valamint a szegényebb negyedekben megépítendő szerényebb méretű csatornahálózat. 

Amikor azonban Doumer vezetésével lefektettek közel 15 kilométernyi csatornát, szándékolatlanul is kiváló rejtekhelyet biztosítottak a patkányok számára, akik a hideg és sötét járatokban végre menedéket találtak a rájuk leselkedő veszélyek elől. Ha pedig megéheztek, a csatornahálózat révén könnyedén belopózhattak akár a legelegánsabb ingatlanokba is. Hanoi előkelő, franciák lakta részén a rágcsálók túlszaporodtak, és már a felszínen is egyre többet randalíroztak. 

Ha pedig ez még nem lett volna elég, felütötte a fejét a bubópestis, így muszáj volt orvosolni a helyzetet. A döntéshozók megoldása a következő volt: vietnami „patkányvadászokat” fogadtak fel, akik lementek a csatornába a rágcsálók elpusztítása érdekében. Minden egyes halott patkányért meghatározott összeget kaptak.

1902 áprilisának utolsó hetében máris 7985 patkányt öltek meg, és ez még csak a kezdet volt. A patkányvadászok májusra már annyira belejöttek, hogy napi 4 ezer rágcsálót szedtek le. A hónap végére már egészen kiugró számokat produkáltak: csak május 30-án például 15041 patkányt öltek meg. Júniusban a napi adag már meghaladta a 10 ezret, június 21-én pedig 20112 patkánnyal elérték a csúcsot.

Sajnos nem tudjuk pontosan, milyen módszer alkalmaztak a patkányok megölésekor – ezt az információt nem őrizték meg a források. Magáról a patkányvadászatról is csak azért tudunk, mert amikor Michael Vann történész a francia gyarmatbirodalom történetét kutatta, ráakadt egy „Állatok elpusztítása: patkányok” címet viselő dokumentumgyűjteményre. Elsőre csak néhány egymásra hányt papírt talált, amelyek a megölt patkányok számáról tudósítottak, a kutató azonban úgy döntött, utánajár a történetnek.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Paul DoumerHanoi utcakép a 20. század elejérőlHanoi térképe 1925-ből
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár