Nem az ember általi vadászat, hanem a klímaváltozás okozhatta a gyapjas orrszarvú kihalását

Nem az őskori vadászok, hanem a klímaváltozás a felelős a gyapjas orrszarvú kihalásáért – állítják a Stockholmi Egyetem kutatói újonnan megjelent tanulmányukban. A szakértők 14 állat maradványaiból vettek DNS-mintát, amelyekből aztán a nagy testű ősállat populációinak különféle tulajdonságaira vonatkozóan nyertek ki információkat a közvetlenül a faj kihalása előtti időszakból.

Korábban az ember volt a gyanúsított

Az olyan nagy testű emlősök, mint a gyapjas mamut, a gyapjas orrszarvú vagy a hegyi oroszlán a legutóbbi jégkorszak végén történt kihalását sokáig az ember elterjedésének és az általa folytatott vadászat fokozódásának tudták be.

Habár kétségtelenül nem segítette elő az ember általi vadászat eme állatfajok fennmaradását, a jelek afelé mutatnak, hogy a gyapjas orrszarvú esetében a melegedő éghajlaté lehetett a nagyobb szerep. Tanulmányukban a Stockholmi Egyetem kutatói azt írják, a DNS-minták alapján az állat populációi „stabilak és egészségesek” voltak egészen néhány ezer évvel Szibériából való eltűnésükig.

Valószínűleg ez volt az az időszak, amikor az időjárás túlságosan meleggé vált az extrém hideghez alkalmazkodott faj számára, és már túl sok szempontból nehezítette meg életüket.

A kutatók csont-, szövet- és szőrmaradványokból is vettek DNS-mintákat a kutatáshoz. A tanulmány vezető szerzője, Love Dalén elmondta: a régebbi feltételezések szerint az ember 14-15 000 éve jelenhetett meg a gyapjas orrszarvú szibériai élőhelyein, és ekkorra tehető a faj kihalása is, az emberi tevékenységgel kapcsolatos következtetés így adta magát.

„Nemrégiben azonban több felfedezés is történt, amely sokkal régebbi emberi jelenlétről tanúskodik, ezek leghíresebbike körülbelül 30 000 éves” – mondta el Dalén.

„Tehát a gyapjas orrszarvú a kihalás irányába történő elindulása nem esik annyira egybe az ember első megjelenésével a térségben. Valójában még enyhe növekedést is látunk a populációban ebben az időszakban” – jegyezte meg Dalén.

Társszerzői egyike, Edana Lord elmondása szerint az állatfaj komplett sejtmagi, azaz nukleáris genomját fel tudták térképezni, ennek segítségével pedig „vissza tudtak tekinteni az időben”.

„Emellett 14 mitokondriális genomot is szekvenáltunk, hogy az effektív női egyedszámot meg tudjuk becsülni” – tette hozzá Lord.

A genomok genetikai sokféleségét vizsgálva a kutatók a kihalásuk előtti több tízezer évre vonatkozóan meg tudták becsülni a gyapjas orrszarvúk populációját.

A populáció sokáig egészséges maradt

Dr, Nicholas Dussex társszerző elmondta: a teljes populáció mérete mellett annak változásait és a különböző aktív populációkon belüli beltenyészet mértékét is meg tudták becsülni.

„Azt találtuk, hogy miután egy 29 000 évvel ezelőtti hidegebb periódus kezdetén növekedés történt, a gyapjas orrszarvúk populációja állandó maradt, és ekkoriban a beltenyészet mértéke alacsony volt” – mondta el Dussex.

A kutatók kiemelték: a stabilitás azután is kitartott, hogy az ember megjelent Szibériában, ami ellentmond az általuk előidézett populációcsökkenés feltételezésének.

Lord hozzátette: „Éppen ez az érdekes: nem látunk populációcsökkenést a 29 000 évvel ezelőtti pontot követően. Az általunk vizsgált adatok csak 18 500 évvel ezelőttig tartanak, ami 4500 évvel a faj kihalása előtt van, tehát arra mutat, valamikor abban az intervallumban kellett megfogyatkozniuk.”

A DNS-adatok emellett több mutációra is fényt derítettek, amelyek a gyapjas orrszarvúk túlélését segíthették a jégkorszaki Szibériában – és amelyeknek talán később kihalásukban is szerepe volt.

Az egyik ilyen mutáció, egy, a bőrben található hőmérsékleti receptor, a gyapjas mamutokban is jelen volt. Az ilyen adaptációk azt sugallják, a rendkívül hideg északkelet-szibériai időhöz szokott állatok egyedszámának nagymértékű csökkenéséhez egy ideiglenes felmelegedés, az úgynevezett Bølling-Allerød interstadiális periódus vezethetett. Ennek ideje egybeesik kihalásuk becsült idejével a legutóbbi jégkorszak vége felé.

„Egyre távolodunk attól a nézettől, hogy az emberek azonnal elfoglaltak mindent, amint megjelentek egy adott térségben, ehelyett pedig fényt vetünk a klíma szerepére” – mondta Lord. „Habár nem zárhatjuk ki az emberek szerepét, szerintünk a gyapjas orrszarvú kihalásához sokkal több köze volt a klímának.”

A kutatók azt remélik, lesz alkalmuk a kérdéses 4500 éves intervallumból származó gyapjasorrszarvú-maradványok vizsgálatára is. „Most több genomszekvenciát szeretnénk kinyerni olyan orrszarvúkból, amelyek 18 000 és 14 000 év közöttiek” – mondta Dalén. „Egy ponton a populációnak mindenképpen csökkennie kell.”

A kutatók a gyapjas orrszarvú mellett további, a hideghez adaptált megafauna-fajokat is vizsgálnak abban a tekintetben, hogy milyen további hatásokkal volt az instabil, melegedő klíma. „Tudjuk, hogy a klíma sokat változott, a kérdés azonban az: mennyire volt ez hatással a különféle állatfajokra, és mi volt e hatásokban a közös?” – mondta Dalén.

A kutatók tanulmánya a Current Biology című szaklapban jelent meg.