Az „Új Róma” felemelkedése
2025. február 23. 16:05 Múlt-kor
A Római Birodalom nevében hordozta azt a várost, amelyből alapították, ám történetének utolsó századaiban már egészen más városok töltötték be azt a szerepet, amelyet korábban az Örök Város. Közülük a legfontosabb, utóbb világtörténelmi jelentőségűvé emelkedő Konstantinápoly volt. Ez a város csaknem ezer évre a központja lett a Keletrómai Birodalomnak, majd azt követően az Oszmán-Török Szultánságnak is. Persze ez nem ment egyik napról a másikra, és a városalapító Constantinus császár is hosszú utat tett meg, mire létrehozhatta élete fő művét.
Konstantin látomása (freskórészlet)
Korábban
Egy birodalom megújul
Közhelyszámba megy a történészek között, hogy az i. sz. 3. században a Római Birodalom mély válságba jutott. Ezt a periódust nevezték el a harmadik századi válságnak, amelynek során a birodalom hosszú távú létezése is veszélybe került. A gyors egymásutánban váltakozó császárok, a barbár népek támadásai, a mindennapi életet megnehezítő gazdasági bajok azzal fenyegettek, hogy maguk alá temetik a Római Birodalmat.
Diocletianus császár (284 – 305) azonban sikeresen reformálta meg az addigi politikai rendszert, és előbb egy augustusnak nevezett társcsászárt, majd két caesarnak nevezett további társuralkodót vett maga mellé. Az így kialakított rendszert a négy uralkodóról tetrarchiának nevezték el.
A négy tetrarcha i. sz. 300 körül készült ábrázolása a velencei Szent Márk-székesegyházban
Diocletianus Nicomediából kormányozta az országát (ma Izmit, Törökországban), társuralkodói Mediolanumból (a mai Milánó), Sirmiumból és Treveriből (a mai Trier). Ezek a városok elkezdtek felzárkózni az egykor volt fővároshoz, Rómához, számtalan építkezés jellemezte ezt a korszakukat, amely azonban túl rövid ideig tartott ahhoz, hogy elődjükhöz hasonló fényes múltú metropolisszá váljanak.
A diocletianusi reformok egy ideig stabilizálták a birodalmat, hiszen a felső vezetés átalakítása mellett komoly szervezeti és gazdasági változtatásokat is kezdeményezett. A császár úgy vélte, hogy a hatalomátadás legbiztosabb módja az, ha előre meghatározott módon és időben lemond a címéről, átadva azt a maga mellé emelt caesarnak.
Ezt Diocletianus és társcsászára 305-ben meg is tette. Az ő helyükre a két korábbi caesar lépett, akik mellé két új caesar emelkedhetett fel. A kijelölésen alapuló öröklés eredményeként két ember hoppon maradt: az egyikük Maxentius, a másik Constantinus volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Horthy
- Kulcsfontosságú szerepet játszott Hlatky Endre az 1944-es sikertelen kiugrási kísérletben
- Legitimista meggyőződése ellenére hiúsította meg a második királypuccsot Bethlen István
- A Magyar Nemzeti Levéltárhoz került az egykori kormányzói család hagyatéka
- A kormányzó hitvese: Horthy Miklósné Purgly Magdolna
- Indiai vadászatok és lenyűgöző britek: Horthy Miklós a világ körül
- A köztársaságból kiábrándult Habsburg-pártiak gyűrűjében választották kormányzóvá Horthy Miklóst
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok 19:14
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa 18:59
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában 18:21
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában 17:01
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió 16:03
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? 15:10
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa 14:35
- Charun az etruszk haláldémon 13:59
