Navarrai Johanna, a befolyásos királyné és boszorkány

Navarrai Johanna

Hercegnéből királyné

Navarrai Johanna életének első felében messze állt az angol királynéi méltóságtól. II. Károly navarrai király gyermeke volt, majd 1386-ban IV. Bretagne-i Jánoshoz ment feleségül. A hercegi párnak kilenc gyermeke született, házasságuk szinte minden évében várandós volt Johanna. Amikor IV. János elhunyt a hatalom gyakorlása Johanna kezébe került: kiskorú fia mellett évekig régensként szolgált.

Ezidőben a későbbi IV. Henrik angol király száműzetését töltötte a navarrai udvarban – a lánykérésre valószínűleg a kölcsönös szimpátia, vonzalom eredményeként került sor. Az esküvő Johanna és Henrik között igazi meglepetésként érte Európa uralkodóit. Franciaország ellenségesen reagált a feltételezett szoros együttműködésre Anglia és Bretagne között.

Angol földön

Amikor Navarrai Johanna királyné lett, Franciaország támadást indított Anglia ellen, a százéves háború keretei között. A belpolitika sem volt sokkal nyugodtabb, ugyanis több alkalommal lázadást szítottak Henrik ellen, és megpróbálták letaszítani a trónról. A királyné igyekezett férjét mindenben támogatni, és a kedélyeket csillapítani.

IV. Henrik és Johanna kapcsolatát szeretettel telinek írták le, azonban a gyermekáldás elmaradt. Még az esküvőjük évében a királyné ikrekkel volt várandós, de halva születtek. Ettől függetlenül a pár boldogan élt egy fedél alatt Henrik első házasságából származó gyermekeivel és Johanna lányaival.

Az örökös özvegy

IV. Henrik súlyos és egyben visszatérő betegeségben szenvedett – valószínűleg lepra vagy pikkelysömör lehetett –, ami 1413-ban végzett vele. A király halála azonban nem jelentette azt, hogy Johanna visszavonul a politikai élettől. Jó kapcsolatot ápolt férje fiával, a trónra kerülő V. Henrikkel, még korábban, családi viták alkalmával Johanna gyakorta fogta mostohagyermeke pártját, férje ellenében.

Az új uralkodó engedélyezte, hogy az udvarban maradjon, valamint bizonyos politikai befolyással is bírt. A fordulópont kapcsolatukban 1415-ben jött el, amikor V. Henrik Franciaországból visszatérve fogolyként hozta Bretagne-i Artúrt, Johanna fiát. Az özvegy királyné hiába kérlelte a királyt, gyermekét csak öt évvel később engedték el.

A király foglya

A bretonok egyre inkább kezdtek belefolyni a háborúba, ami egyre kellemetlenebben érintette Navarrai Johannát. Ő a békét szorgalmazta, tárgyalásokra ajándékokat küldött. A politikában betöltött szerepére az 1417-es fegyverszüneti szerződésben is utaltak. Azonban az asszony közvetlen kapcsolódása két országhoz sokakban gyanút keltett: míg korábban dicsérték közbenjárását, ekkora megvetették, és veszélyesnek találták el nem kötelezettségét egyik oldal iránt sem.

V. Henrik 1419-ben letartóztatta Johannát, az uralkodó elleni összeesküvés és boszorkányság vádjával. Egészen 1422-ig fogvatartották, de bíróság elé sosem állították – a király halálos ágyán rendelte el a szabadon bocsátását. Szabadulását követően Johanna Notthingamban telepedett le, ahol békésen töltötte hátralévő életét. 1437-ben hunyt el, és szeretett második férje mellé temették.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Demográfiai és etnikai változások Magyarországon a 18. századtól az 1920-as évekig
II. Népesség, település, életmód

• Szörnyű tragédia követte a várva várt boldogságot Erdélyi János életében
• Vallástól függetlenül képviseltette magát Pest előkelősége a Dohány utcai zsinagóga felavatásán
• Hogyan ünnepeltek 170 éve a jászok és kunok?
• Részleges autonómiát hozott a kis kiegyezés