Motorizált Városliget: a lópatkó dobogásától az autóversenyek fénykoráig

2021. szeptember 6. 15:57

A Városliget egykor nyugodt zugaiban a lópatkó dobogását a 20. századra végérvényesen felváltotta a gépjárművek „pöfögése”. A lakosság a kipufogóból áramló bűzös füsttel nem törődött, az új technikai vívmányt ünnepelte: az egykori béke szigete autó- és motorversenyek zajától visszhangzott. A száguldás fénykora 1970 után hanyatlani kezdett, de a személygépkocsik, az autók és a buszok maradtak, így a Városliget többé nem szabadulhatott a környezetszennyezés káros hatásaitól.

A beköszöntő 20. század vívmánya: társaság gépkocsival 1900 körül, a Városliget egyik sétányán, a Kis Színház előtt. Jobbkormányos, mivel akkoriban a „balra hajts” szabálya szerint közlekedtek Magyarországon.

Korábban

Az első benzinmotoros budapesti autót 1895-ben még általános megrökönyödéssel fogadta az utca népe. Alig telt el néhány évtized, és az automobilok robbanásszerű elterjedése alapjaiban változtatta meg a közlekedést. Az 1900-as évek elején a Városliget sétaútjain is feltűntek a robbanómotoros járművek. Ekkoriban már nem féltek az autótól, épp ellenkezőleg: mint új technikai vívmányt ünnepelték. A kezdetleges kipufogókból áramló, bűzös füsttel senki nem foglalkozott. 1902-ben tartották meg az első automobil-korzót, a résztvevők – köztük Andrássy Géza, Esterházy Mihály, Szapáry Pál grófok – a Kerepesi úti lovardánál gyülekeztek, s innen pöfögtek végig a Stefánia-úton és a Városligeten át a római fürdőbe uzsonnára.

A Városliget közepén álló Iparcsarnok adott helyet az első hazai autókiállításoknak. Az 1905-ben rendezett nemzetközi automobil kiállítás megnyitására József főherceg még hagyományos járművel, kettesfogattal érkezett. A merészebb urak viszont már saját gépkocsijukon jöttek, amit persze hivatásos sofőr vezetett (Vasárnapi Újság, 1905. 20. szám)

Amíg a 19. század közlekedését, sőt az 1900-as évek fordulóját is a lóvontatású járművek határozták meg, a 20. század a gépjárművek, az autózás kiütéses győzelmét hozta. Mindössze néhány évtized alatt annyira megváltozott a közhangulat, hogy már maradinak számított, aki idegenkedett a motorizáció gondolatától. Az automobil magabiztosan szorította ki a lóvontatású járműveket a fővárosi közlekedésből is. Az 1920-as évekre több mint tízezerrel csökkent a főváros útjain nap mint nap munkájukat végző lovak létszáma, miközben legalább ugyanennyivel növekedett a „géperejű járművek" száma.

Az 1920-as évektől a „motorizált kirándulók” is feltűntek a Városliget sétányain . Főként a vállalkozó kedvű túramotorosoknak volt kedvelt célpontja a közpark. A képen: motorosok 1930-ban a Széchenyi-szigetre vezető hídon. Jobbra egy New Hudson típusú, balra egy AJS típusú angol motorkerékpár (Fortepan / Privát fotó és filmarchívum - Urbach-gyűjtemény)

Az autó- és motorversenyek szervezői is korán felfedezték maguknak a Ligetet mint kiváló helyszínt. Itt rendezték meg sikeresen az első hazai motoros Grand prix-versenyt 1926-ban, s ezzel el is dőlt, hogy a következő fél évszázadban a Városliget lesz a hazai autó- és motorsport egyik központi versenyhelyszíne. Akkoriban nézők tízezrei sorakoztak fel a kijelölt versenypálya mentén.

A baloldali képen Festetics Ernő híres Maserati versenyautója Vajdahunyadvár bejáratánál, jobbra pedig nemzetközi csillagtúra résztvevői 1931-ben ugyanott (Fortepan / Vojnich Pál)

A motorizált tömegközlekedést eleinte környezetkímélő járművekkel, a kötöttpályás villamosok mellett elektromos buszokkal oldották meg. Az 1920-as évektől azonban a ligeti utakon is átvették az uralmat a nagyobb teljesítményre képes benzinmotoros autóbuszok. A két világháború közötti korszak legnépszerűbb típusa a Mávag-gyár „harcsaorrú” busza volt.

A Hősök terét ábrázoló, 1941 előtt készült képeslap fotósa épp azt a pillanatot örökítette meg, amikor egy autóbusz (a kép jobboldalán) épp gyors tempóban behajt, még a baloldali közlekedés szabályai szerint, a Városligetbe (képeslap, részlet, magángyűjtemény)

A világháborús években végképp háttérbe szorultak a közpark nyugalmát és a növényzet védelmét érintő megfontolások. A hadvezetés – bölcsnek nem nevezhető döntéssel – hadianyagraktárrá alakította a hatalmas Iparcsarnokot, ahol katonai gépjárművek ezreit helyezték el. Jutott belőlük bőven az épületen kívülre is. Ettől kezdve állandósultak a honvédségi gépkocsikonvojok a Liget útjain.

Katonás rendben felsorakoztatott vadonatúj, Opel márkájú katonai teherautók 1943-ban, az Iparcsarnok mellett. A látvány alapján felmerülhet a kérdés, hogy talán nem tévedésből hullottak az amerikai bombák a Városligetre. A Liget közepén, meggondolatlanul hadi célponttá tett Iparcsarnokkal a hadvezetés szinte kiprovokálta a hadiraktárt megsemmisítő bombatalálatot (Fortepan / Lissák Tivadar)

A második világháborút követően a legnagyobb természetességgel használták tovább a mindennapi gépjármű-közlekedésre, valamint autós és motoros gyorsasági versenyek versenypályájaként a Ligetet átszelő és azt körülvevő utakat. A versenyzők a Hősök teréről indulva, a kockaköves Külső Andrássy-úton (1953-tól Városligeti Népköztársaság útja, ma Kós Károly sétány) haladtak, majd jobbra kanyarodva a Ligetet övező utakon, az úgynevezett „nagykörön” száguldottak végig a célig.

A Vasas SC 1949-ben rendezett nemzetközi gyorsasági motorversenyének rajtja a Hősök terénél, a Külső Andrássy úton. Ekkor még a kockakövön betolva kellett beindítani a motorokat (Fortepan / Kovács Márton Ernő)

Az 1950-es években új lehetőség nyílt meg az autó- és motorsport szerelmesei előtt. Az eredetileg Sztálin térnek elnevezett felvonulási tér kialakításával remek versenyhelyszínhez jutottak. Hatalmas kövezett, lebetonozott terület, több autó, nagyobb sebesség. A megnövekedett gépjárműforgalom és a gyorsasági versenyek miatt a szomszédos, területében megcsonkított park környezeti terhelése jelentősen fokozódott. Ám ez, hasonlóan az előző fél évszázadhoz, akkoriban sem érdekelt különösebben senkit.

Autóverseny rajtja 1958-ban a ledöntött Sztálin-szobor talapzata előtt (pinterest.com)

Az 1957–1970 közötti időszak a városligeti autó- és motorversenyek fénykora volt. Ezekre a versenyekre látogatók tízezrei, valóságos tömegek érkeztek. A száguldozó autók, motorok rendszeresen feldúlták a közpark nyugalmát. Szerencsére közbeszólt a technikai fejlődés. Az egyre gyorsuló versenyautók kinőtték a sűrűn beépített környéket és új helyre, a Népligetbe költöztek.

Városligeti autóversenyek plakátjai az 1957–1967 közötti időszakból (magángyűjtemény)

A ligeti autóversenyekkel párhuzamosan bontakozott ki az 1960-as években a Budapesti Nemzetközi Vásárok évről-évre bővülő, ugyancsak tömegeket vonzó sorozata. Az egyre népszerűbb BNV-k szintén jelentős járműforgalmat vonzottak a környékre. A kiállítási tárgyak szállítását gyakran csak hatalmas járművekkel és darukkal tudták a Ligeten belül is megoldani. A szovjetek elhozták például Gagarin Vosztok-űrhajóját az összes rakétafokozattal – akkora volt, mint egy templomtorony – , az amerikaiak a Gemini űrhajót. A közönség körében természetesen a legnépszerűbb kiállítási tárgyak közé tartoztak a járművek, a külföldi személygépkocsik, a hazai teherautók és autóbuszok. Végül, az autóversenyekhez hasonlóan, a BNV-t is elköltöztették a túlterhelt parkból 1973-ban.

Valódi szenzációnak számítottak az 1969-ben kiállított Chevrolet, Ford, Plymouth típusú amerikai személygépkocsik. Látogattók tízezrei vonultak végig a Városligeti tó partján, hogy áhitattal megcsodálják az akkoriban itthon elérhetetlennek számító járműveket (Fortepan / Pálinkás Zsolt)

Az autók, a buszok, a motorok az eseménymentes hétköznapokon is keresztül-kasul száguldoztak a Liget útjain a huszadik század utolsó harmadában. A robbanómotoros járművek ligeti térfoglalását nem tudták feltartóztatni az 1949-től forgalomba állított, eleinte szovjet, majd magyar gyártmányú trolibuszok sem.

Kirándulás a zöldbe, a korszellemnek megfelelő módon, füstöt eregető gépjárművel: Ikarus 620-asból átalakított városnéző autóbusz hajt be a parkba a Városligeti tó hídján át 1965-ben (Fortepan / Braun Antal)

A Felvonulási tér hatalmas betonfelülete kezdettől szinte mágnesként vonzotta a parkolóhelyet kereső vállalati- és magángépkocsikat is. Ha megnézünk egy 1960 vagy 1970 körül készült fotót, szinte ugyanannyi parkoló autót látunk rajtuk, mint napjainkban.

A Hősök terén végtelen sorban parkoló autók 1960-ban (felül) és 1972-ben (az alsó képen) (Fortepan / Magyar Rendőr, Nagy Gyula)

Parkolási „csendélet” 1975-ben az Állatkerti körúton, a Vidámpark bejáratánál. Napjainkhoz hasonlóan, fél évszázaddal ezelőtt a Liget belső útjai is nap mint nap megteltek gépjárművekkel: (Fortepan / ED SIJMONS)

A motorizációt minden más szempont elő helyező, egyoldalú fejlesztések a legsúlyosabb, mai napig be nem gyógyított sebet az 1970-es évek elején okozták a Városligetnek. Ekkor kezdték kiépíteni a Kós Károly sétányra vezető, Hungária körúti felüljáró-rendszert. Az első felüljáró 1971-ben készült el. Majd, ahogy 1978-tól fokozatosan megépült az M3-as autópálya, a bevezető szakasz Hungária körúti torkolatában a régi mellé 1982-ben két szélső felüljárót építettek. Ezzel sikerült az autópálya ki- és bemenő forgalmának jelentős részét bevonzani a Városligeten átvezető útra. Utólag igen nehéz megérteni ezt a döntést. A környezetkímélő gondolkodás hiánya? Rosszul értelmezett takarékosság? A tervezés időszakában egészen biztosan lehetett volna más, a közparkot elkerülő útvonalat kijelölni. (x)

A négysávos autóúttá alakított Kós Károly sétány 1971-ben. Azóta alaposan megnőtt a Városligeten átmenő forgalom (Fortepan / Nagy Gyula)