Minden héten megöltek valakit a vadnyugat legerőszakosabb bányászvárosában

Véres történelem

2018-ban a területet megvásárolta fiatal befektetők egy csoportja, akik a hely rovott múltjából akartak turistaattrakciót faragni, például a golyók lyuggatta szalon épületéből, amelynek belső falain máig vérnyomok látszanak.

A város a tavasszal azzal került ismét a hírekbe, hogy az egyik befektető, Brent Underwood egyedül ragadt Cerro Gordóban, miután egy hóvihar másfél méternyi hóval vette körbe az eleve bajosan megközelíthető helyszínt.

Mivel a karbantartó éppen beteg feleségét ápolja, Underwood egyelőre továbbra is kénytelen egyedül maradni a hidegben az állítólagos szellemekkel, konzervételeken élve.

Saját bevallása szerint kisebb felújításokkal igyekszik elütni az időt – annyi bizonyos, hogy a tomboló világjárványt viszonylagos biztonságban vészelheti itt át. Miért tartja azonban a vállalkozó is annyira kísértetjárta helynek Cerro Gordót?

A Los Angelestől mintegy 300 kilométerre északra, az Inyo-hegységben fekvő kisvárost 1865-ben alapították, miután egy Pablo Flores nevű férfi ezüstre bukkant a közelben. A településnév spanyolul annyit tesz: „kövér domb”.

A városka valóban gyorsan hízásnak indult: Kalifornia legnagyobb ezüst- és ólomlelőhelyévé vált, azonban lakói sosem alkottak valódi közösséget – ennek elsődleges oka az volt, hogy minden egyéb civilizációtól igen távol fekszik. A legközelebbi élelmiszerbolt ma is a 40 kilométerre lévő Lone Pine-ban található, és az út több mint egyharmada egyszerű földút.

Cerro Gordónak virágkora csúcsán mintegy 5000 lakója volt. Mivel azonban rendfenntartó erő nem volt, a szesz viszont szabadon folyt a szalonokban, a várost főként az erőszak igazgatta. A bányászok hamar rászoktak arra, hogy homokzsákokkal rakták körbe fekhelyeiket az eltévelyedett éjszakai lövések ellen.

Szellemvárossá válás

Ahogy az erőszak egyre jobban elharapódzott, az ezüst ára pedig csökkent, a bányászat is lelassult Cerro Gordóban. Az 1900-as évek elején adott új lendületet a cinkkészletek felfedezése a környéken, és a város az Egyesült Államok legnagyobb cinkkarbonát-termelőjévé vált.

1938-ra Cerro Gordo teljességgel átállt a cinkkitermelésre, azonban a bányák hamarosan kimerültek, a lakosok pedig másfelé kerestek megélhetést – az 1950-es évekre már jobbára lakatlan volt. Nem sokkal később már szellemvadász-túrákat szerveztek ide, illetve gazdagabb társaságok kibérelték valamelyik házat a háborítatlan mulatozáshoz.

Napjainkban a város eredeti épületei közül 22 áll még, köztük több lakóépület, az egykor színházként is használt templom, a múzeum, illetve egy egykori vegyesáru-kereskedés. A régi bányajáratok némelyikébe is le lehet ereszkedni.

A város korábbi gondnoka, Robert Louis Desmarais éppenséggel maga is bányász volt egykor. Ő gondozta Cerro Gordót egészen 2018-ig, amikor fiatal befektetők csoportja vásárolta fel 1,4 millió dollárért.

1. Véres történelem
2. Új tulajokkal újjáéledhet?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Titanic

• Több mint hét évtizeddel az elsüllyedése után fedezték fel a Titanic roncsait
• Száz év elteltével már szinte semmi sem maradt a Titanic roncsából
• A Titanic első hivatalos útja volt egyben az utolsó is
• A szerény magyar hajóorvos, aki a Titanic túlélőit mentette
• Osztriga és bárány került a Titanic utasainak asztalára egy elárverezett étlap szerint
• Tudtad, hogy hét híres ember is lekéste a Titanicot? 
• 3800 méter mélyen sincs biztonságban a Titanic roncsa
• Saját legendájának áldozatává vált a Titanic
• A nemzetközi egyezmények sem tudják megvédeni az enyészettől a Titanic roncsát