Milyen lehetett evezni egy ókori görög hadihajón?

2018. október 17. 17:51 Múlt-kor

A modern Görögország Olümpiász nevű hajója kakukktojásnak számít a flotta többi tagja mellett. Igencsak környezet- és költségkímélő, nem fogyaszt üzemanyagot, nem szennyezi a levegőt, ám nincs felszerelve egy darab szonárral sem, fából készült és a hajtóműve is eléggé elavult. A 47 tonnás monstrum egy ókori görög triérész élethű mása, amelyet a vállalkozó kedvű turisták is kipróbálhatnak, adta hírül az AP.

Korábban

A 37 méter hosszú fahajó az athéni Pireusz kikötőjében állomásozik. A kísérleti jelleggel készült Olümpiász egy ókori görög triérész (triremis) rekonstrukciója, annak a hajótípusnak, amellyel az ókori görögök Kr. e. 5. században megállították a perzsa hajóhadat, és amellyel évszázadokra birtokba vették a Földközi-tengert.

Nyaranta a görög fővárosba látogatók nem csupán felmehetnek a „2500 éves” monstrum fedélzetére, de csatlakozhatnak is a legénységhez, akár a konyhán, akár az evezősoron. Habár az egyébként meglepően keskeny (mindössze 3-5 méter széles) hajóknak két kis vitorlája is volt, a manőverezéshez, valamint általában a haladáshoz is a fedélzet alatti három sorban elhelyezkedő, 170 evezős izomerejét használták. Az evezősorok elég közel voltak egymáshoz, így az alsóbb sorokban helyet kapók többnyire a felettük lévő lábfejének magasságában ültek. A legalsó sort thalamiosznak (62 fő), a középsőt zegütésznek (54 fő), míg a felső sort thranitésznek (54 fő) nevezték. Különös belegondolni, hogy maga az evező 4,5 méter hosszú volt.

A turisták egy kétórás túrán vehetnek részt, amely során az Athénnel szemben álló Szalamisz szigetéhez eveznek át, ahol Kr. e. 480-ban a görög triérészek legyőzték Xerxész kétszeres túlerőben lévő perzsa hajóhadát, amely a korabeli világ leghatalmasabbja volt, és számos görög hajó is harcolt soraikban. „Nagyon meglepődtem, hogy mekkora munka van abban, hogy egyáltalán csak beinduljon a hajó” – mondta a Svájcból érkező Martin Roosli. „Alig tudom elképzelni, hogyan lehetett átevezni ezzel a hajóval az egyik szigetről a másikra” – tette hozzá.

Véres tenger

Nem csupán átevezni kellett A-ból B pontba, hanem számos hadmozdulatot is be kellett gyakorolniuk az ókori evezősöknek. Két fő taktika volt az ellenséges hajókkal szemben: a periplusz az arcvonal széthúzását jelentette, amelynek megfelelően az ellenség átkarolását követően a megcsáklyázás következett. A diekplusz taktikáját alkalmazva a zászlóshajó lenyírta az ellenség evezőit, miközben hirtelen ráfordult, majd a következő érkező hajó (a hajóorron lévő tüskével) meglékelte a magatehetetlenné váló ellenfelet.

Ez ellen olykor úgy tudtak védekezni (például a peloponnészoszi hajók használták ezt a taktikát az athéniakkal szemben Rhionnál), hogy védekező körbe álltak be. A keskeny hajók egyébként meglepően borulékonyak voltak, így például az evezősöknek csak ülve lehetett lándzsát dobniuk vagy követ hajítaniuk. További nehézséget jelentett, hogy az utánpótlás miatt minden éjjel ki kellett kötniük, lehetőleg lejtős partszakaszon. A 170 főnyi evezős mellett általában további 15 matróz, egy kapitány, egy ritmusadó és 15-40 hoplita vagy íjász is helyet kapott a hajón.

Az athéniak – akik a föníciaiaktól tanulták el és fejlesztették tovább a különféle hajózási technikákat – Kr. e. 480-ra Themisztoklésznak és az újonnan felfedezett ezüstbányáknak köszönhetően több mint kétszáz új triérészt építettek, így a szövetséges hajóhad egyes becslések szerint 350-370 triérészből állhatott. Ám számban még így is jócskán alulmaradtak a görög hajókkal is felduzzasztott perzsa (jobban mondva föníciai) gályákkal szemben, amelynek létszáma az ezer főt is meghaladta. (Igaz a hellészpontoszi hídhoz több százat fel kellett belőlük használni, így azt nem vethették be). Az Athéntól mintegy 16 kilométerre nyugatra elterülő Szalamisz szigeténél csapott össze a két flotta. A föníciai hajók magasabbak voltak, ami helyzeti előnyhöz juttatta őket az íjászok és lándzsások szemszögéből nézve, ám méretük révén nehezebben lehetett őket kormányozni, így a fürgébb triérészek a viharos tengeren egy véres csata során győzedelmeskedni tudtak.

Vissza a múltba

A régi-új triérésznek Nikosz Polükronakisz a parancsnoka, ő kezeli a vitorlákat, és adja az ütemet az evezősoron lévőknek. Eredetileg egy furulyás dallama biztosította a ritmust. Ekkoriban nem használtak ostort vagy egyéb ösztökét a triérészeken, ugyanis a saját akaratukból beülő, szabad athéni polgárok eveztek. A későbbi évszázadokban ez számos országban megváltozott, és rabszolgák kerültek az evezőpadokra, például Rómában vagy az Oszmán Birodalom idején is, ők voltak a gályarabok.

A szabad athéni polgárokhoz hasonlóan a turistáknak sem kell félniük az ostortól, és azon aggodalmaikat is hamar eloszlatják Polükronakiszék, hogy túl öregek vagy kevéssé fittek az evezéshez. A hajó mozgatásához, valamint a szélsebesnek kevéssé nevezhető, 9 csomós végsebesség eléréséhez valóban nem kis izomerő szükséges, ám nem tesznek meg több száz mérföldes távolságokat, így inkább a szórakozásra és a tapasztalatszerzésre helyezik a hangsúlyt. A 47 tonnás replikát a haditengerészet egyik motorcsónakja, valamint egy tűzoltóhajó is kíséri.

A triérészmásolat egyébként igen élethűre sikerült, könnyen (természetesen ez relatív) lehet vele manőverezni, a korabeli viszonyokhoz képest gyors, és a sekély vizekben sem akad el. Az 1985-1987-ben tervezett Olümpiász vitte be Athénba 2004-ben az olimpiai lángot, később pedig egy évtizeden át a szárazföldön rostokolt. 2016-ban állították a turisták szolgálatába.

A triérészek a Kr. e. 5. századtól a kora keresztény időkig uralták a tengereket. Természetesen többször próbálkoztak a kreatív görögök a hajótípus továbbfejlesztésével, és tudunk néhány olyan gályáról, amely méreteit tekintve bőven megelőzött egy átlagos triérészt. Volt, hogy háromnál is több sorban ültették le az evezősöket, sőt, olyan hajót is megálmodtak, amelynek egyetlen evezőjét nyolc embernek kellett meghajtania. Egyes ókori források szerint az egyik ilyen monstrumon négyezer evezős kapott helyet, miközben háromszáz másik tengerész, valamint 3000 gyalogos katona is a fedélzeten volt. Caligula római császár elsüllyesztett, vad orgiákra is használt „bulihajójának” nyomait például tavaly fedezték fel egy dél-olaszországi tóban. Suetonius leírása szerint ott tíz evezősor kapott helyet.