Miért kellettek annyira a nácik térképei az amerikaiaknak a II. világháború végén?

2021. október 18. 07:25 Múlt-kor

Korábban

A kazánfűtő altábornagy

A háború vége azonban nem lassított Hough munkatempóján. Már megvolt fejében az elképzelés, mit is kellene kezdeni a hihetetlen mennyiségű lefoglalt adattal, és még Bambergben munkához látott. A geodétákban éppen az ezt megelőző években merült fel a globális hálózat, avagy geodetikus alap létrehozásának gondolata, azonban 1945-ben tudták, hogy ez még csupán távoli álom.

Maga Európa is mintegy 20 különböző gyűjtés egybefésülésével lett volna geodéziai értelemben egységesen feltérképezettnek nevezhető, mivel minden ország – egyes esetekben az országokon belüli régiók is – külön-külön végezte el saját geodetikus felméréseit, gyakran eltérő matematikai módszerekkel.

Mindazonáltal a nyers adatok, amelyek alapján Európa egységes geodetikus adathalmazát létre lehetett hozni, léteztek – és a nagy részük Hough birtokában volt. Rengeteg számolásra volt azonban szükség még ahhoz, hogy használhatóvá tegyék. Hough ezért május közepén az RfL vezető geodétáját, a fentebb említett Erwin Gigast szintén Bambergbe hozta korábbi, számításokkal foglalkozó beosztottai egy részével együtt.

A német szakemberek nekiálltak elvégezni a több ezer számítást, amelyre szükség volt ahhoz, hogy egyelőre csak Közép-Európát egy egységes geodetikus alapba foglalják. Hough elintézte, hogy a tudósok civil otthonokban kapjanak szállást és ellátást, és a korábban a német államtól kapott fizetésüknek megfelelően jutalmazta őket. Ahogy egyre nőtt a csoport létszáma, a szövetséges kémelhárítás minden egyes új tagot szigorú ellenőrzésnek vetett alá, és visszautasított bárkit, aki gyaníthatóan náci szimpatizáns volt.

Mindeközben a HOUGHTEAM többi tagja folytatta addigi munkáját. Shallenberger és Espenshade sóbányák mélyéről, várak falai mögül, de még egy kolostor temetőjének csontjai közül is újabb térképeket és adatokat hozott fel. Megtalálták a német külügyminisztérium térképgyűjteményét, a Luftwaffe légifelvétel-archívumát, és számos kreatív német térképészettechnikai újdonságra is rátették a kezüket.

Shallenberger sikeresen elfogta a Wehrmacht térképészeti és földmérési tevékenységének főfelelősét, Gerlach Hemmerich altábornagyot is. Habár az amerikai hadsereg lefoglalta saját használatára Hemmerich berlini otthonát, és át is vizsgálta azt, Shallenberger úgy döntött, biztos, ami biztos, maga is tesz egy látogatást. Feltűnt neki, hogy a szakácsnő a hivatalos, irodalmi Hochdeutschot beszélte, ami meglehetősen szokatlan volt valakitől ebben a pozícióban.

A kihallgatás során a nő beismerte, hogy valójában Hemmerich felesége, és a tábornok is ott lakott egész végig a házban: egy közeli amerikai katonai objektumban vállalt munkát kazánfűtőként. Amikor aznap hazaért a munkából, Shallenberger már fegyveres kísérettel várta, és őrizetbe vette.

Mivel küldetésük érezhetően a végéhez közeledett, Hough elkezdett időt szánni arra, hogy ajánlóleveleket készítsen emberei számára, amelyekkel előléptetésekre terjesztette fel őket, illetve leendő új munkaadóik figyelmébe ajánlotta őket. Meiert, a német születésű tolmácsot egyenesen két rendfokozatos előléptetésre, majd az amerikai hadsereg egyik legmagasabb fokú kitüntetésére, a Bronzcsillagra terjesztette fel.

Hough beadványa szerint Meier érdeme volt több olyan információ megszerzése is, amelyek a különleges egység legnagyobb felfedezéseihez vezettek. „Német forrásokból ismert, hogy e munka tetemes része rendkívüli kockázatot jelentett az életére, mind az adott időre, mind a jövőre nézve” – írta Hough az előterjesztésben.

előző oldal következő oldal 9 / 10