Miért bátorították a Bletchley Park kódfejtőit arra, hogy szeressenek egymásba?

2017. június 30. 17:04

Magyarországon nemrég nagy sikerrel játszották a modern számítógép-tudomány egyik atyjaként tisztelt brit matematikus, Alan Turing életéről szóló filmet, a Kódjátszmát, Benedict Cumberbatch-csel a főszerepben. Az alkotás nagyban hozzájárult, hogy hazánkban is sokan megismerjék a második világháború híres kódfejtő műhelyében, a Bletchley Parkban folyó munkát. Egy brit történész most újabb részleteket tárt fel a több brit sikerben is jelentős szerepet játszó kódfejtő központ munkatársainak életéről.

Korábban

A britek titkos kódfejtő központjában a második világháború idején Alan Turing vezetésével eleinte 10 ezren, később 14 ezren dolgoztak a világ valaha volt egyik leghíresebb rejtjelező gépe, a németek által feltörhetetlennek hitt Enigma kódjainak megfejtésén. 1940-től a britek által egyre nagyobb számban megfejtett Enigma-üzeneteknek szerepe volt többek között az angliai csata, az afrikai és a normandiai hadjárat sikerében is. Az Enigma feltörése révén a szövetségesek által megszerzett információk számos történész becslése szerint 2-3 évvel rövidítették le a háborút, számos életet mentve meg ezzel.

Sinclair McKay történész szerint azonban a Bletchley Park mindennapjai nem csak a kemény munkáról szóltak. A kódfejtőkkel készített interjúkból ugyanis kiderül, hogy a buckinghamshire-i műhely egyben a romantika fellegvára is volt. És ami még ennél is meglepőbb: maguk a központ vezetői bátorították arra a munkatársakat, hogy nyugodtan közeledjenek egy intim kapcsolat kialakításának reményében egymáshoz.

A kutatásáról a The Telegraph-nak beszámoló McKay szerint a fiatal brit kódfejtőnőknek meglehetősen imponáltak az amerikai titkosírás-szakértők, akik az Enigma feltörése érdekében érkeztek a Bletchley Parkba. „A közhelyek igazak – a brit nők, és a Bletchley női munkatársai sem voltak kivételek, odáig voltak az amerikai férfiak beözönlésétől” – mondta a kutató.

A biztonsági előírások olyan szigorúak voltak, hogy a kódfejtőknak alig volt tudomások munkájuk szélesebb összefüggéseiről, valódi céljáról. Az egyes csapatok tagjai nem beszélgettek más csoportok tagjaival, mivel félő volt, hogy valaki (vagy valakik) túl jól informálttá válnak, ami egy tégla jelenléte esetén végezetesnek bizonyulhatott volna. A szigorú szabályok azonban nem akadályozták meg a csapatközi párkapcsolatok kialakulását. A vezetők ilyen esetekben azonban nem léptek fel szigorúan, sőt, ösztönözték is a munkatársakat romantikus kapcsolatok kialakítására, mivel nem szerették volna, ha beleőrülnek a megfeszített munkába.

A Bletchley egyik híres párja, Mavis Lever és Keith Batey az ebédlőben még egy külön, számukra fenntartott részt is kaptak, ahol nyugodtan romantikázhattak. Mavisnek remek nyelvérzéke volt, akit kiváló német nyelvtudása vezetett a kódfejtő központba. Mindössze 19 éves volt, amikor feltörte az olasz haditengerészet Enigma-rendszerét, és feltárt egy brit királyi haditengerészeti konvoj elleni támadásra vonatkozó tervet.

McKay megkérdezte Keith-től és Mavistől, hogy feletteseik nem aggódtak-e a kettejük között szövődő románc miatt, mivel nem ugyanabban a csoportban dolgoztak, a kapcsolat révén pedig nagyobb volt a titkos információk – akár véletlen, nem szándékos – átadásának a lehetősége. Mavis azonban kifejtette, hogy erről szó sem volt, sőt, minden tőlük telhetőt megtettek a bátorításuk érdekében. Szerinte úgy vélték, a romantika fontos az egészség szempontjából, főként egy ilyen komoly munkát végző emberekkel teli, feszült környezetben. Miközben a biztonságra is komoly figyelmet fordítottak, az emberek lelkére és szükségleteire is odafigyeltek. Nem csak Keith és Mavis került nagyon közel egymáshoz a Bletchley Parkban, hanem többek között a 19 éves, skót Sheile MacKenzie és egy másik csoport tagja, Oliver Lawn is, akik egy felföldi táncmulatságon ismerkedtek meg egymással.

Egy felmérés szerint a park dolgozóinak mintegy 75 százaléka volt nő, akik sokszor még az éjszakákat is végigdolgozták, ám a szabadidő eltöltésében szabad kezet kaptak, sőt e tekintetben is arra buzdítottak mindenkit, éljen minél aktívabb szociális életet. Emellett a kódfejtő központ egalitariánusabb munkahely volt az átlagnál, ahol a fiatal nők is ellentmondhattak idősebb férfi munkatársaiknak.

McKay szót ejtett a Kódjátszma című filmről is, amelyről kifejtette, Benedict Cumberbatch nem rajzolt valós képet Alan Turingról, aki egy vidám, vicces, huncut alak volt, nevetése pedig annyira irritáló, hogy volt, aki el is hagyta ilyenkor azt a helyiséget, amelyben a tudós tartózkodott.