Miért adta el Oroszország Alaszkát?

2014. október 17. 15:46

Ha 1867-ben közvélemény-kutatást tartottak volna az amerikaiak között arról, hogy kit tartanak polgártársaik közül a legőrültebbnek, William H. Seward külügyminiszter valószínűleg nagy fölénnyel nyert volna. A politikus ugyanis a II. Sándor orosz cár képviseletében fellépő Eduard von Stoeckllel egyetemben 1867. március 30-án írta alá azt a szerződést, amelynek értelmében az Egyesült Államok 7,2 millió dollárért megvásárolta Alaszkát Oroszországtól.

Korábban

Az oroszok október 18-án az alaszkai Sitka városában egy katonai parádé keretein belül hivatalosan is átadták a hatalmas területet az USA-nak. Bár az újságírók többsége megvédte az üzletet, a közvélemény jelentős része értetlenül állt a hatalmas jégmező megvásárlása előtt. Alaszkát az elnöknek kedveskedve sokan „Andrew Johnson jegesmedvekertjének”, míg mások „Seward őrültségének” vagy „Seward jégszekrényének” nevezték, álláspontjuk azonban néhány évtizeddel később gyökeresen megváltozott.

Az amerikai kormány már 1859-ben ajánlatot tett az őslakosok mellett javarészt misszionáriusok és szőrmekereskedők által lakott Alaszka megvételére. Az orosz kormány ekkor még elutasítóan válaszolt, az amerikai polgárháború miatt pedig egy időre háttérbe szorult a kérdés. A krími háborúban elszenvedett vereség után nehéz anyagi helyzetbe kerülő birodalom vezetői azonban már hajlottak a terület eladására. A birodalom egy újabb, britek elleni háborúval számolt, és felmérte, hogy aligha tudná megvédeni a távoli Alaszkát a támadásoktól, vagyis akár ellenérték nélkül is elveszíthetnék a területet.

Utólag elmondható, hogy az oroszok a világ legrosszabb üzletét kötötték meg azzal, hogy nagyjából 2 cent/hold áron eladták a területet. 1896-ban ugyanis a Klondike folyó egyik mellékágánál aranyat találtak. A történelem utolsó, 1899-ig tartó aranyláza során mintegy 30 ezer kincsvadász érkezett a vidékre, azonban csak 4 ezer kalandornak sikerült valóban aranyra lelni. Alaszkát viszont már senki sem tartotta értéktelennek.