Mi volt az angol ludditák igazi célja a géprombolással?
2019. január 15. 14:18 Múlt-kor
Korábban
„Ludd tábornok” legendája
A nottinghami textilmunkások azt állították, egy titokzatos „Ludd tábornok” utasításait követik, a kereskedők pedig olyan fenyegetőző tartalmú leveleket kaptak, amelyek feladója „Ned Ludd irodája, Sherwoodi Erdő” volt. Az újságok arról számoltak be, hogy Ludd korábban kötőinas volt, akit mestere utasítására elvertek, ő pedig úgy állt bosszút, hogy megsemmisítette mestere gépét egy kalapáccsal. Ned Ludd azonban valószínűleg semmivel sem volt valóságosabb, mint a sherwoodi erdő másik híres igazságosztó lakója, Robin Hood. Ennek ellenére népi hőssé vált Nottingham egyes részein, ahol még dalok is születtek tiszteletére:
„Ne énekeljétek régi rímeiteket Robin Hoodról / Az ő tetteit kevéssé tartom nagyra / Én Ludd tábornok vívmányait éneklem meg / Ő Nottinghamshire új hőse!”
Nottinghamből a luddita felkelés aztán átterjedt Yorkshire gyapjúiparára és Lancashire fonodáiba is. A munkásmozgalom növekedésével megszűnt annak egységessége és gazdasági üzenetének tisztasága. „Régiónként más lett, és még régión belül is különbözhetett az iparágak között” – mondja Binfield.
A ludditák erőszakossá válnak
Méretének növekedésével a mozgalom erőszakossága is nőtt. A gépek szétverése mellett megjelent a gyárépületek felgyújtása is, de előfordult olyan is, hogy a tiltakozók tűzharcba bocsátkoztak az azok védelmére kirendelt őrökkel, illetve hatóságokkal. 1812 áprilisában négy ludditát lőttek agyon, miután betörtek a huddersfieldi Rawfolds Mill nevű gyár ajtaján. Néhány héttel később bekövetkezett a munkások bosszúja: a tulajdonos William Horsfallt, aki korábban kifejezte vágyát, miszerint „nyereghevederéig luddita vérben akar gázolni”, éppen lovaglás közben lőtték le.
A halálos áldozatokat is követelő felkelésre a brit állam komoly erőkkel válaszolt: 14 000 katonát vezényeltek Anglia szívébe, hogy védjék a gyárakat, és fojtsák el az erőszakot. Több brit katonát mozgósítottak belföldön honfitársaik ellen, mint ahányan Wellington hercegének seregében harcoltak ekkor Napóleon ellen az Ibériai-félszigeten. Miután a parlament a halálbüntetést is kiszabhatóvá tette a géprombolásért, két tucat ludditát küldtek a bitófára, köztük egy 16 éves fiút is, aki csupán őrszemként vett részt egy akcióban. További több tucat embert száműztek Ausztráliába.
E kegyetlen intézkedések azonban beváltak, és 1813-ra a luddita mozgalom megszűnőben volt. Nevük azonban angol nyelvterületen napjainkig fennmaradt – a „Luddite” szót ma már mindenkire használják, aki ódzkodik az új technológiától, vagy ellenzi a technológiai fejlődést. Binfield szerint azonban ez merő félreértése a ludditák céljainak. „Nem az újfajta gépek használata ellen tiltakoztak” – mondja, „hanem a meglévő gépek olyan módon történő használatára, amely lejjebb tolta a béreket, és silány minőségű ruhákat állított elő.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Örömünnepként indult, majd tragédiába fulladt a bradfordi mérkőzés 15:05
- Először még sikerült megmenekülnie a hamis iratokkal Adolf Eichmannak 12:30
- Gyökereit kutatva vált Bob Marley azzá, akit a világ ma is ismer 10:35
- Ferenc Józsefet is elkápráztatta a Lumière testvérek mozgóképelőadása tegnap
- Manstein tábornok terve vitte sikerre a Franciaország elleni német hadjáratot tegnap
- Sokáig tagadta a maffia létét az Egyesült Államokban az FBI legendás vezére tegnap
- Együttműködésről állapodott meg a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Batthyány Alapítvány tegnap
- A Rubik-kocka lesz a pécsi Zsolnay Fényvesztivál versenyének fő témája tegnap