Meseszerű utat járt be az árvaháztól a divatvilág csúcsáig Coco Chanel
2021. január 10. 08:37 Tóth Judit
A nő, akinek a neve az elegancia és a luxus szinonimájának számít, a semmiből építette fel dollármilliókat érő divatbirodalmát. Nincstelen árva volt, majd ambíciókkal teli kamasz, stílusával másokat lenyűgöző lány, odaadó szerető, sikeres üzletasszony, szigorú vállalatigazgató, nagyvonalú mecénás, lelkes művészetrajongó és megbízható barát. Mindenekelőtt azonban forradalmár, aki megszabadította a nőket az őket évszázadokon át sanyargató fűzőtől, a nevetséges túldíszítettségtől, megmutatta nekik az egyszerűség eleganciáját, és letette a XX. századi divat alapköveit.
Korábban
A sanyarú gyermekkor inspirációja
A világ egyik legértékesebb divatcégének alapítója − akit életének hat évtizedében luxus és pompa vett körül − egy nyugat-franciaországi kisváros, Saumur szegényes közkórházában született 1883 augusztusában.
A Gabrielle Bonheur Chanel névre keresztelt kislány utazó kereskedő apja több mint egy évvel később és csak hosszas pereskedés után, szerződésben meghatározott összegű hozomány fejében volt hajlandó feleségül venni az anyát, az alig húsz éves Jeanne-t, noha már két közös gyermekük volt.
A házasságkötés után a család gyakran költözött, és a fiatal feleség, amikor csak tehette, elkísérte útjaira a férjét, máskor pedig követte vagy éppen próbálta megtalálni. Cipelte magával a kicsiket, kánikulában vagy hóban, akár állapotosan vagy betegen is. Összesen öt közös gyermekük született 1895-ig, amikor a meggyötört nő betegségei elhatalmasodtak, és 33 éves korában meghalt.
Albert Chanel ezek után a két fiát magára hagyta, három lányát pedig beadta az aubazine-i Mária Szent Szíve kongregációba, majd Amerikába ment szerencsét próbálni. Az ekkor 12 éves Gabrielle a kolostor komor, szigorú szabályokkal terhelt légkörét fojtónak találta, ám az itt eltöltött évek alatt szerzett tudás és tapasztalatok alapozták meg végül is történelemformáló személyiségét.
Az apácák nemcsak varrni tanították meg, letisztult ízlésének kialakulásában is nagy szerepet játszottak, és az aubazine-i létből később gyakran merített inspirációt. Gyermekként nagyon tetszett neki például a kolostor XII. századi ablaküvegének egyszerű, egymásba fonódó indákat ábrázoló mintázata, amelyben felfedezni vélte nevének kezdőbetűjét, a C betűt. Később ez a minta ihlette divatháza ikonikus logóját.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
- „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
- 10 tény a Mona Lisáról
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
