„Láznak ifjú serege” vagy „bárgyú eszmezavarosok” – kik voltak a galileisták?

2017. április 21. 10:45 Csunderlik Péter

Ha áthaladunk az Anker közön, a második szám kapualja előtt, ma már nyomát sem találjuk annak, hogy 1910 és 1919 között itt működött a híres-hírhedt ateista-materialista diákegyesület, a Galilei Kör. És Csurka István máris megfordul a sírjában, hiszen utolsó darabjának, a nagy port kavaró, egészen szürreális Hatodik koporsónak már a nyitójelenetében elsuttogják, hogy az egyik Magyarországcsonkító tudjukki „állítólag tagja volt a Galilei Körnek”. 1990-ben kalapáccsal verték le a Galilei Kör Anker közi emléktábláját, mindez szokatlan indulat egy diákegyesülettel szemben. Miért? Többek között erre keres választ a diákegyesület történetét 1960 óta monografikus jelleggel elsőként feldolgozó, levéltári anyagokra, kiadott és kiadatlan visszaemlékezésekre, a Galilei Kör kiadványaira és korabeli sajtóanyagokra építő Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták – A Galilei Kör (1908–1919) története című, az egyesület tevékenységéhez köthető kultuszt és ellenkultuszt egyaránt dekonstruálni igyekvő munka.

Korábban

„Kereszt-heccek” és a századelő magyar Galileije

Ha egy átlagos műveltségű embernek – legyen inkább történelem szakos – három ismert galileistát kéne megneveznie, jó eséllyel Rákosi Mátyás, Révai József és Korvin Ottó lenne a válasz. Ezek pedig nagyon súlyos nevek, melyek a mai napig ránehezednek a Galilei Kör emlékezetére. Kicsit olyan ez, minthogy sokak Nietzschéről menten a nemzetiszocializmusra asszociálnak, pedig azért mégse.

Ez hasonlóan igaz a Galilei Körre. A Galilei Körből valóban kommunista népbiztosok, népbiztos-helyettesek és népbiztossági funkcionáriusok sora került ki, a Tisza István elleni négy merényletkísérletből is kettő galileisták nevéhez fűződik, azonban a diákegyesület egy hangsúlyozottan apolitikus, szabadgondolkodó, az önképzésre és a tudományra esküvő társaságként indult. Ady Endre a „Láznak ifjú serege” címmel illette a galileistákat, versek sorát dedikálta a Galilei Körnek (A márciusi Naphoz, Új tavaszi seregszemle, Piros gyász ünnepén, Véres panorámák tavaszán), fellépett rendezvényein, Jászi Oszkár pedig így írt a galileistákról a Galilei Kör megalakulásának ötödik évfordulóján: „a nemzedék, amely átvezetheti Magyarországot a Balkánból Nyugat-Európába”.

A Galilei Kör 1908. november 22-én alakult, az ateista-evolucionista jogbölcseleti tanár, Pikler Gyula elleni támadások és az akkor már közel egy évtizede állandósuló egyetemi „kereszt-heccek” idején. A „kereszt-heccek” a körül folytak, hogy az állam és egyház 19. század végi szétválasztását követően maradhatnak-e feszületek az állami oktatási intézményekben, s egy 1900-as provokatív akciót (a Budapesti Egyetemen egy Szent Korona-reliefről ismeretlen elkövetők leverték a gipszkeresztet) követően kitört a kultúrharc az egyetemi életben is. Ha egyszerűsítjük a történteket, akkor az 1900-ban alapított katolikus Szent Imre Kör tagjai „kereszt-akcióik” során újra és újra kereszteket helyeztek ki demonstratív helyekre, melyeket a szekularizáció hívei leszedtek; előbbieket „klerikálisozták”, utóbbiakat leginkább „zsidózták”, és sokszor ütötték egymást.

Az egyetemi tettlegességek 1907 őszén, a „Pikler-hecc” során hágtak tetőpontjukra. Az egyetem jogbölcseleti professzorát, Pikler Gyulát – az akkorra már tisztán radikális Társadalomtudományi Társaság elnökét – „belátásos” elmélete miatt támadták meg. Pikler evolucionista-történelmi materialista alapon szembe ment a korban domináns természetjogi elképzelésekkel, és azt tanította, hogy a nemzet, az állam és a törvények nem egy isteni igazságból levezethetők, hanem emberi szükségletek kielégítésére jönnek létre, ezért az államformát és a törvényeket a tradíciók helyett az adott kor szükségleteinek megfelelően kell alakítani.

A legnagyobb felháborodást Piklernek a nemzettel kapcsolatos megállapításai váltották ki. E szerint a nemzet, így a magyar is, nem örök. Egy meghatározott kor szükségleteire válaszolva jöttek létre, amikor az emberi szükségletek már a törzsnél, nemzetségnél magasabb szervezeti-társulási formákat igényeltek. Ennek – és az evolucionista logikának – megfelelően a jövőben el fog következni az idő, amikor a nemzetet is felváltják a nemzetnél nagyobb egységek, szervezeti formák, legvégül az örök békét megteremtő világállam.

Piklert azzal vádolták, hogy becsmérli a nemzetet és a kereszténységet, hallgatói körében pedig cinizmust terjeszt azzal, hogy a történelem mozgatórúgójának a magasztos célok helyett az anyagi érdekeket teszi meg. Mindezért – elsődlegesen a Szent Imre Kör tagjai - az egyetemről eltávolítását követelték, előadásait tüntetésekkel kezdték zavarni, Pikler azonban rendkívül népszerű előadó volt, tanítványai kiálltak mellette, és a jogász tanítványokhoz idővel orvosok, gyógyszerészek, mérnökök és kisebb számban bölcsészek is csatlakoztak, akik Pikler esetében a tudomány és az oktatás szabadságának ügyét pillantották meg. Piklerből amolyan század eleji magyar Galilei lett: a tudós, akit el akarnak hallgattatni.

Az elhúzódó egyetemi összecsapások során a Piklert védő hallgatókból állt össze az a szabadgondolkodó diáktársaság, amely az egyetemi kultúrharc „nemzeti-keresztény” kihívásaira mintegy baloldali radikális válaszként alapította meg a Galilei Kört. Galileo Galilei nevének felvételét maga Pikler javasolta, a diákegyesület első elnökévé az akkor huszonkét éves Polányi Károlyt választották. Mivel új diákegyesület alakításához minisztériumi engedély szükségeltetett, melynek megszerzésében az alapítók nem reménykedtek, így a Galilei Kör a nemzetközi szabadgondolkodó mozgalomba illeszkedő Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesületének főiskolai fiókjaként alakult meg, a szellemi támogatás Jászi Oszkár szociológiai folyóirata, a Huszadik Század körétől, az anyagi pedig a radikális szabadkőműves páholyoktól (mint a Comenius vagy a Jászi által alapított Martinovics) érkezett. Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán, Szende Pál és Varga Jenő a Galilei Kör legfőbb előadói közé tartoztak, nevezhetjük őket a galileisták mestereinek. És noha ritkábban adott elő, mindenképp idevehetjük Szabó Ervint is.

Az erősen polgári radikális Galilei Kör magát elsődlegesen a „nemzeti-keresztény” egyetemi és főiskolai egyesületekkel, főként a Szent Imre Körrel szemben határozta meg, de vállaltan ateista egyesületként mindennemű „felekezetiségtől” elhatárolódott, a protestáns Bethlen Gábor Körtől és a cionista hallgatók Makkabea Körétől is.

következő oldal 1 / 4