Különös kegyetlenséggel végezték ki a francia királyok életére törő merénylőket

Még a hóhérnak is sok volt

A bámészkódok megrökönyödve figyelhették, ahogy a kivégzés utolsó szakasza még a Damiens által addig megtapasztalt kínzómódszerek brutalitását is felülmúlta. A félkegyelmű merénylő végtagjaihoz köteleket erősítettek, és lovakkal elkezdték négy irányba széthúzni a testét.

Damiens jajgatása hosszú perceken át zengett a párizsi délutánban. Az állatok azonban nem bizonyultak elég felkészültnek. Egy óra elteltével az elítélt teste még mindig egyben volt. Az egyik ló már nem bírta tovább, és összeesett. A hóhérok hiába próbálták megváltoztatni az igások pozícióit, ez a módszer sem vezetett eredményre.

A hóhéroknak nem maradt más választásuk: kést ragadtak, és elkezdték levágni Damiens végtagjait a törzséről. Előbb a két combba mélyesztették bele szerszámukat a csontig, majd a két kar következett. Ezt már Casanova sem bírta nézni: „A kivégzés alatt, amikor már csak fele volt meg a testének, olyan irtózatosan üvöltött Damiens, hogy el kellett fordítanom a fejemet.” A tömegben sokan elájultak az irtózatos látványtól.

A hóhérok segítségével a lovaknak végül sikerült széttépniük a testet. A vesztőhelyet egybefüggő vérszőnyeg borította. Damiens a szemtanúk szerint néhány óra alatt megőszült. Bár teste már csak a törzséből és a fejéből állt, még élt, sőt néhány érthetetlen szót suttogott is, amikor a máglyára dobták.

Torzója még órákon át égett. Hamvait a szokásoknak megfelelően szétszórták a levegőben. Családja szintén a hagyományoknak megfelelő bánásmódban részesült. Házát felégették, apja, felesége és lánya pedig kénytelen volt elhagyni az országot. Testvérei nem használhatták többé a Damiens nevet.

Mivel a nem teljesen beszámítható Damiens csak kisebb sérülést okozott a királynak, kivégzését a felvilágosodás hívei barbár cselekedetnek minősítették. A merénylő brutális megkínzása megerősítette őket abban a hitükben, hogy a monarchia rendszere addigi formájában fenntarthatatlan.

A kivégzés borzalmai még a reimsi illetőségű főhóhérnak, Nicolas-Charles-Gabriel Sansonnak is akkora tehertételt jelentettek, hogy lemondott pozíciójáról. Bár segédhóhér unokaöccse, Charles-Henri Sanson büntetést kapott nem megfelelően végzett munkájáért, a karrierjében ez nem okozott törést. Harminchat évvel később őt érte a megtiszteltetés, hogy lecsaphatta XVI. Lajos fejét.

1. Hullagyalázás
2. „Robert, az ördög”
3. Még a hóhérnak is sok volt

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait