Kezdeti hátránya ellenére az Egyesült Államok végül megnyerte az űrversenyt

A Hold meghódítása

Az Egyesült Államokban gőzerővel dolgoztak az embert szállító űrhajók továbbfejlesztésén, az első sorozat az egyszemélyes Mercury-család volt, majd következett a két űrhajós szállítására alkalmas Gemini. Végül az Apollo-széria megépítése is kezdetét vette. Ennek a típusnak már az volt a feladata, hogy három űrhajóst repítsen el a Holdig, majd az égitest körül 100 kilométeres magasságban álljon pályára, és a róla leváló holdkomp két emberrel az utasterében szálljon le a Holdra.

A kidolgozott program szerint miután az asztronauták elvégezték feladataikat, a holdkomppal visszatérnek a keringő anyaűrhajóba, amely aztán hazafelé veszi az irányt; azt követően, hogy belép a Föld légkörébe, már csak az úgynevezett parancsnoki kabin marad meg belőle, amely három ejtőernyő fékezésével leereszkedik a Csendes-óceánra.

A tervek megvalósítását több lépcsőben hajtották végre. Közben érkezett a „füles” Moszkvából: a szovjetek már közel állnak ahhoz, hogy megcélozzák a Holdat. Kockáztatni kellett, és 1968 végén az Apollo–8 űrhajót Frank Borman parancsnokkal és két társával elindították a Hold felé. Először került a Hold – vagy bármilyen másik, nem Föld nevezetű égitest – közvetlen közelébe ember.

Az Apollo–11 legénysége (balról jobbra: Neil Armstrong, Michael Collins és Edwin Aldrin)

Miután az Apollo-8 karácsonykor az égitest körüli pályára állt, az űrhajósok onnan kívántak kellemes ünnepeket a Föld lakóinak.  Az Apollo–8 sikeres küldetése után még két misszió során tesztelték a holdkompot. Aztán július 16-án Neil Armstrong parancsnok Edwin Aldrin és Michael Collins társaságában már magára a Holdra indult. Az Apollo–11 három nappal később érkezett meg úti céljához; Armstrong és Aldrin átszállt az Eagle (Sas) nevű holdkompba, és megkezdték az ereszkedést.

Az utolsó pillanatokra is maradt izgalom. A leszállás körzetének sík terepet szemeltek ki, mégpedig egy, a Hold egyenlítőjéhez közeli alföldet, a Mare Tranquilitatist, azaz a Nyugalom Tengerét. Csakhogy a Földről nem láthatták azokat a felszínen szétszóródott, gépkocsi nagyságú szikladarabokat és kráterfalakat, amelyek veszélyeztethették a landolást.

Armstrong kézi vezérléssel keresett biztonságos leszállóhelyet, ám a landolásra szánt üzemanyag vészesen fogyott, s már csak másodpercekre volt elegendő. Végül Armstrongnak a tervezett helytől néhány száz méterre ugyan, de még a kijelölt célkörzeten belül sikerült leszállnia, és jelenthette a földi irányítóknak: „Itt a Nyugalom Tengere, a Sas leszállt”.

A houstoni központ néhány órás pihenőt rendelt el a legénységnek, majd Armstrong lemászott a holdkomp egyik lábához rögzített létrán. Húsz perccel később követte őt Aldrin. A két űrhajós különösebb tudományos kísérletet nem végzett, de ez nem is volt cél, hiszen az Apollo–11 küldetése az ember Holdra juttatásában és hazaszállításában ki is merült. Egy szeizmométert és egy lézertükröt helyeztek el a felszínen, kifeszítettek egy alufóliát kozmikus részecskék befogására, és összegyűjtöttek 25 kilogrammnyi holdkőzetet.

Landolás a Csendes-óceán felszínén

Természetesen kitűzték az amerikai lobogót, majd megtapasztalták, hogy milyen érzés egy olyan égitesten mozogni, amelyen az ember testsúlya egyhatodára csökkent. Hatvan méternél távolabb azonban nem merészkedhettek el a Sastól.

Mintegy két és fél óra elteltével, miután bejártak egy kilométernyi távolságot, befejeződött az „ismerkedési est” a Holddal. A két űrhajós visszatért a holdkompba, majd begyújtották az indítórakétákat, és visszacsatlakoztak az égitest körül Collinsszal keringő anyaűrhajóhoz.

Három nappal később az Apolló–11 parancsnoki kabinja ejtőernyők fékezésével a Hawaii-szigetek közelében a Csendes-óceán vizébe csobbant, ahonnan 17 kilométerre Richard Nixon akkori elnökkel a fedélzetén várt rájuk a Hornet repülőgép-hordozó.

Ezt követően még hat expedíció indult a Holdra. Az egyik vállalkozás (Apollo–13) műszaki hiba miatt kudarcot vallott, de az űrhajósokat épségben visszahozták a Földre. A holdutazásokat 1972 decemberében fejezték be. Az Apollo-program keretében 12 embertársunk járt a Holdon, ám az elmúlt 52 évben senki sem lépett égi kísérőnk felszínére.

1. Szovjet előny
2. A Hold meghódítása

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

3. Az ipari forradalom
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Ausztál kőművesekre, sztrájkok áldozataira és Szent Józsefre emlékezünk május 1-jén
• A bálnavadászat brutális gyakorlata olajozta be az ipari forradalom fogaskerekeit
• Az ipari forradalom szennyezésének legkorábbi nyomait mutatták ki a Himalája gleccserében
• A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
• Száz évre romba dőlt a kínai gazdaság, miután a britek megszerezték a tea titkát
• Egy chicagói sztrájk halálos áldozatainak emléknapja volt eredetileg május 1.
• Gőzerővel indította el az ipari forradalmat James Watt találmánya
• Meglepő vége lett a ló és a gőzmozdony versenyének 1830-ban
• Mi volt az angol ludditák igazi célja a géprombolással?