Kémnek nézték, így majdnem kivégezték Renoirt a párizsi kommün idején

2020. december 3. 15:48 MTI

101 éve, 1919. december 3-án halt Pierre-Auguste Renoir, a francia impresszionizmus kiemelkedő mestere. Festményeinek érzelemgazdagsága, a női test szépségének ragyogó ábrázolása különleges helyet biztosít számára a festészet történetében.

Renoir 35 éves korában készített önarcképe

Korábban

1841. február 25-én született Limoges-ban. Szabó apja csak nehezen tudta eltartani hét gyermekét, ezért költöztek 1844-ben Párizsba. Renoir már tizenhárom éves korában dolgozni kezdett egy porcelánfestő műhelyben, ahol felfigyeltek kézügyességére, és a legelegánsabb darabok festését bízták rá.

A gépesítés miatt azonban a manufaktúra bezárt, ezután alkalmi munkákból élt, misszionáriusok számára festett képeket, legyezőket dekorált.

1862-ben kezdte meg művészeti tanulmányait, ekkoriban találkozott és barátkozott össze Alfred Sisley-vel, Frédéric Bazille-lal és Claude Monet-val.

Sokszor még festékre sem volt pénze, hiába állított ki a Szalonon, vevőt nem talált képeire, hosszú évekig csak küszködött, még állandó lakcíme sem volt.

Az 1870-es francia-porosz háború idején önkéntesként vonult be a lovassághoz, de vérhast kapott, leszerelték.

Az összeomlás után, a párizsi kommün idején kémnek nézték a Szajna-parton festegető Renoir-t, életét csak az mentette meg, hogy a kommünárok vezetője felismerte. 1874-ben elvesztette legjobb barátját és támogatóját, így lakóhelyet kellett változtatnia.

A kommün bukása után újra felvette a kapcsolatot barátaival, Monet-val és Sisley-vel. Velük, valamint Paul Cézanne-nal, Édouard Manet-val és Camille Pisarróval együtt festett nyaranta a fontainebleau-i erdőben.

Ebből az időből származik egy ismert képe, amely a Monet családot ábrázolja argenteuil-i házuk kertjében. A témát Manet-val párhuzamosan, egymás mellett dolgozva festették meg egy-egy vásznon.

Camille Monet és fia, Jean az argenteuil-i kertben, 1874. (kép forrása: wikiart.org)

Barátaival új irányzat kidolgozásán fáradoztak, első közös kiállításukat 1874-ben szemlélhette meg a közönség. A csoportot egy kritika nyomán nevezték el impresszionistáknak, mely szerint alkotásaik inkább benyomások, mintsem befejezett képek.

A többiek inkább tájképeket festettek, Renoirt az ember érdekelte és patrónusai, a gazdag Charpentier család révén számos megrendelést kapott.

Apró, sokszínű ecsetvonásaival érzékeltette a levegő remegését, a lombokon áttörő fényt, az emberi bőr ragyogását (Az evezősök reggelije, Mme Charpentier és gyermekei, A páholy).

Anyagi gondjai megszűntek, kedvére utazgathatott is - járt Algériában, Spanyolországban és Itáliában, Nápolyban negyven perc alatt festette meg Richard Wagner zeneszerző portréját.

Az 1880-as évek elején túllépett az impresszionizmuson, felfedezte Raffaello és Ingres művészetét, a rajz és a vonal szerepét, a fegyelmezett klasszicizmus felé fordult - e korszakának terméke a Nagy fürdőzők.

A Nagy fürdőzők (kép forrása: pasi.web.elte.hu)

1890-ben megnősült, három fia született, közülük Jean ismert filmrendező lett. Egyre többször festette meg a családi élet bensőséges pillanatait, és visszatért a színek hangsúlyozásához. 1892 után súlyos ízületi gyulladás támadta meg, amely végül kínszenvedéssé változtatta számára a festést.

1907-ben a Földközi-tenger mellett telepedett le, de állapota tovább súlyosbodott. Bár tolókocsiba kényszerült, élete végéig dolgozott, kezéhez szíjazott ecsettel, sőt szobrokat is készített utasításai alapján előmunkált agyagból. Még megélte, hogy egyik művét megvegye a Louvre, 1919. december 3-án halt meg Cagnes-sur-Merben.

Renoir kedves témája volt a női test szépségének ábrázolása, szívesen festett pezsgő társadalmi eseményeket is.

Képeiről életöröm, derű, szépség árad, fürdőző női éppúgy ragyognak, mint virágcsokrai. Örömből festett, képei is ezt tükrözik, talán ezért is kedvelik műveit világszerte, alkotásai az aukciókon csillagászati árakon találnak gazdára.