Kémfilmbe illő tervekkel próbálta elérni Fidel Castro bukását az Egyesült Államok

Fidel Castro beleharap egy hot dogba a bronx-i állatkertben

Amerika az amerikaiaké!

Az Európától való elszigetelődés – már George Washington elnök által is szorgalmazott – elvét James Monroe elnök (John Quincy Adams külügyminiszter segítségével) 1823-ban fogalmazta meg elsőként radikálisan. Röviden és tömören: az USA az európai beavatkozást nem nézi jó szemmel Latin-Amerikában, ugyanis a térség egyre fontosabb szerepet kapott az a külpolitikájában.

Ez a XIX. század egyik meghatározó külpolitikai alaptételévé vált, és később is sarkalatos szerepet játszott az ország céljainak meghatározásában. Ebből kifolyólag nagyban befolyásolta az Egyesült Államok latin-amerikai országokkal, köztük Kubával való kapcsolatát.

A Monroe-elv az európai „betolakodással”, befolyással szembeni félelemből született. Ezt több európai állam tervei, vagy vélt tervei táplálták, köztük a britek kereskedelmi ambíciói az Újvilágban, a spanyol birodalom esetleges visszaállítása, vagy egy francia beavatkozás Latin-Amerikában. Azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a megfogalmazott tételeket az Egyesült Államok nem tudja elfogadtatni az európai hatalmakkal: lásd például a francia beavatkozást Mexikóban és I. Miksa trónra ültetését az 1860-as években.

Karikatúra a Monroe-elvről, Sam bácsi kakasként védi az európaiaktól a volt spanyol és brit gyarmati országokat és kiterjeszti rá befolyását

Jelentős változás állt be a doktrína értelmezésében 1904-ben, amikor Theodore Roosevelt hosszútávon meghatározó kiegészítést tett a Monroe által megfogalmazott elvekhez. Az elnök azt hangsúlyozta, az Egyesült Államok felelőssége, hogy közbelépjen a nyugati féltekét (az európai hatalmak által) veszélyeztető tevékenységek idején, illetve beavatkozzon Latin Amerikában, amennyiben a dolgok „nem a megfelelő módon” zajlanak és szükséges egy „civilizált” hatalom intervenciója.

A Monroe-elv eredeti célja, az európai befolyás korlátozása itt kiegészült és alapot adott az amerikaiak nyugati féltekén történő beavatkozására, amely már egyértelműen az Amerikai Egyesült Államok érdekterületének számított. Tehát míg az európaiaknak megtiltotta a régióban történő intervenciót, az Egyesült Államok vezető szerepét határozta meg, alapot teremtve a többszöri, akár katonai akcióra is a régióban (például Mexikóban, Haitin és a Dominikai Köztársaságban 1914 és 1917 között).

Az USA és Latin Amerika viszonyában a harmincas években és a második világháború alatt az agresszívabb politikát a „jószomszédi” váltotta fel, amely latin-amerikai szempontból pozitív fejlemény volt, és amely a Monroe-doktrína multilaterális alkalmazását tette lehetővé. Azonban a kapcsolatok javítására tett kísérleteket alapvetően megrázta a második világháborút követő kétpólusú világrend kialakulása: ennek keretében az USA Latin-Amerikával való kapcsolata csakis hidegháborús kontextusban volt értelmezhető.

Ekkoriban a legfőbb cél az volt, hogy a nyugati féltekén megakadályozzák a kommunizmus és a Szovjetunió befolyásának elterjedését, illetve hogy megállítsanak egy esetleges „dominó effektust”, ahol a kommunizmus országról országra terjedhetne a régióban. Kuba korábban is kiemelt helyet foglalt el az Egyesült Államok politikájában (esetleges tervekkel annak annektálására), azonban a hidegháborús környezetben szerepe – részben közelsége miatt – felértékelődött. Ez még inkább igazzá vált 1959-et, Fidel Castro hatalomra jutását követően.

1. Amerika az amerikaiaké!
2. Castro bedrogozása és szakálltalanítása
3. Robbanó kagyló, mérgezett szivar

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1956

• Sok magyar menekült az Egyesült Államokban töltötte 1956 karácsonyát
• Medencében vettek revansot a magyar vizilabdázók a forradalom leveréséért 
• A karhatalmi egyenruhásokat is megbénította az 1956-os budapesti nőtüntetés résztvevőinek bátorsága
• Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila
• Gerillaharcot vívtak a mecseki láthatatlanok a szovjetek ellen
• Kádárék közönséges bűnözőknek igyekeztek beállítani az 1956-os forradalom résztvevőit
• Három napot kért Konyev marsall a magyar forradalom leverésére
• Nagy-Britannia és Franciaország is elvesztette nagyhatalmi státuszát a szuezi válság után 
• 56-os sajtószemle: miről írtak a lapok a forradalom alatt?