Isztambul bukása hozta el a Muszlim Testvériség felemelkedését Egyiptomban

Reformerek kora

Az iszlám világ reformjának és megújulásának első hulláma a 19. század második felétől élénkült meg, s alapvetően a „pániszlamizmus” és a konzervativizmus talaján állt, de célja volt a gazdaság nyugati minták alapján történő megreformálása és az iszlám hagyományok gyakorlatának megváltoztatása − sőt esetenként hatókörének leszűkítése is.

Az egyik legjelentősebb képviselője az 1838-ban egy kabuli családban született Dzsamál ad-Dín al-Afghani volt.

Antoine-Jean Gros: Az abukiri csata, 1799. július 25. (1806). Ebben az összecsapásban győzték le Napóleon seregei az oszmán haderőt.

1868-ban − amikor a brit hadsereg elleni felkelések megsokszorozódtak − el kellett hagynia Afganisztánt, mivel a gyarmati hatalmak attól tartottak, Afghani prédikációi erősítik és táplálják a lázadásokat. Még Párizsba száműzve is folyamatosan prédikált, hogy megtalálja útját a Koránhoz, amely az ő szemében az egyetlen út volt a muzulmán világ megreformálásához.

Emellett azonban nyitott volt arra is, hogy a muszlim gondolkodásba integráljon minden olyan politikai és tudományos ismeretanyagot, amelyről azt feltételezte, hogy elősegítheti az umma (az iszlám nemzet) fejlődését.

Afghani leghíresebb utóda, a brit gyarmatok számát csökkenteni és muzulmán országokat egyesíteni igyekvő Mohamed Abdou volt, aki Franciaországban ismerkedett meg mesterével. Az iszlám szigorúsága és zárkózottsága ellenére Abdou Riszálat at-Tawhíd (Az egyistenhit levele) című művében meglehetősen modern hozzáállásról tett tanúbizonyságot: úgy vélte, hogy az iszlám hit és a nacionalizmus összeegyeztethető.

A 20. század elején az iszlám vallás helyzete paradox volt. A muzulmán világ egy intellektuális pezsgésen ment keresztül, a legbefolyásosabb teológusok a Próféta üzenetét igyekezték modernizálni és reformokkal élénkíteni, ugyanakkor kínosan ügyeltek arra, hogy az alapvető mondanivalóján ne változtassanak.

Az iszlám egyáltalán nem nevezhető központi vallásnak abban az értelemben, ahogy a római katolikus vallás. A politikai vagy intézményesült iszlám csupán az Oszmán Birodalom idején alakult ki − ez pedig máig  érzékeny téma a szunnita világban.

1. Gyarmatosítási verseny
2. Reformerek kora
3. A birodalom alkonya
4. Egyiptom feltámadása

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején