Így lett bűncselekmény az illegális határátlépés
2015. szeptember 1. 15:45 Gecsényi Lajos
A polgári állam erősödő rendészeti és pénzügyi adminisztrációja a 19-20. század fordulóján egyre nagyobb figyelemmel kísérte polgárai mozgását, ki- és bevándorlását. Mindezt jelentősen megkönnyítette az országhatárok megszilárdulása, a rendszeres úti okmányok bevezetése. Az utazás, a határok átlépése azonban korántsem lett nehezebb, így a hatóságok tudta, az útlevél nélkül történő közlekedés legfeljebb a határmentén vált általánossá.
Korábban
A helyzet nem sokat változott 1918 után sem, noha a trianoni Magyarország új államhatárai emberek millióit szakították el egymástól. A második világháború utolsó hónapjaiban, miközben az ország területe fokozatosan ismét összezsugorodott, az országhatárok még változatlanul szabadon átjárhatók, vagy csupán lazán ellenőrzöttek maradtak. Csempészek, rokonlátogatók, a határokon átnyúló földeket művelő parasztemberek szabadon közlekedhettek minden szomszéd országba, útlevelet legfeljebb a nagyobb távolságokra utazók, vagy a hosszabb időre távol maradók váltottak maguknak.
A változás első jele 1945-ben az volt, hogy az útlevélkiállítás joga a vármegyei közigazgatás első emberétől, az alispántól a rendőrséghez került. Fokozatosan megszerveződött azután a határ ellenőrzése is, és a határ okmányok nélküli átlépése, ami a második világháború kezdetén az 1903. évi VI. tc. (ami először iktatta a törvények közé az illegális határátlépést) újra kodifikálásával „bűncselekmény” lett, még mindig „csak” egy évi fogházzal büntetendő vétség maradt.
Így is volt ez mindaddig, mígnem 1948 tavaszán a növekvő nemzetközi feszültség, a szovjet érdekszférában felgyorsuló kommunista hatalomátvételi folyamat, az ebből következő bezárkózás egyik elemeként el nem kezdődött a határok rendőri-katonai lezárása, és a ki-beutazások szigorú korlátozása. Mindazoknak, akik gazdasági vagy politikai okokból illegálisan próbálták meg – értelemszerűen elsősorban nyugat felé – elhagyni az országot, 1947-től számolniuk kellett azzal, hogy a határon feltartóztatják őket és akár az életüket is kockáztatják.
A jogalkotás is felerősítette a változásokat. Az 1948. augusztus 28-án aláírt magyar-román bűnügyi jogsegély egyezmény már rögzítette a tiltott határátlépést, mint bűncselekményt. 1948 márciusától a minisztertanács is több ízben foglalkozott a tiltott határátlépés kérdésével, mígnem november 2-án Dinnyés Lajos miniszterelnök – Farkas Mihály honvédelmi miniszter sürgetésére - benyújtotta az Országgyűlésnek a büntető törvénykönyvet módosító törvényjavaslat szövegét. Ebben az illegális határátlépést (beleértve a kísérletet is) már bűntettként határozták meg, és elrettentésül súlyos börtön- és fegyházbüntetéseket határoztak meg. A kis számú demokratikus ellenzék képviselőinek érvei leperegtek a kommunista parlament baloldali többségéről.
A december 7-én kihirdetett 1948: XLVIII. törvénycikk 48. paragrafusának alkalmazása azonnal megkezdődött, és 1950 nyarán az igazságügy-miniszter már leiratban utasította a bíróságokat a legszigorúbb büntetések kiszabására. A felelősségre vonás nem tett különbséget a nyugati határ felé igyekvők és a szlovákiai vagy romániai rokonlátogatás során elfogottak között, miként halálos fegyverhasználatra került sor az Ipoly mentén és a pozsonyi hídfőnél is.
Az 1949 folyamán a déli és a nyugati határon (a Titó nevével fémjelzett jugoszláv állam és a „nyugati imperializmus” ellen) kiépült aknazárnak és drótakadálynak, a határövezetben bevezetett szigorú ellenőrzésnek köszönhetően minimálisra csökkent (ha nem is vált lehetetlenné) a „zöld határon” történő átkelés. 1950-1956 között évente több száz fő (1950-ben 2428, 1954-ben 664) került börtönbe, fegyházba vagy éppen kényszermunkatáborba.
1956 nyarán a „vasfüggönyt” felszámolták, ez tette lehetővé a forradalmat követően heteken át – még ha veszélyek közepette is – a majd’ 180.000 magyar menekültnek az ország elhagyását Ausztria és kisebb részben Jugoszlávia felé. Az újabb aknatelepítések 1957 tavaszán, majd 1965 után a műszaki jelzőrendszer kiépítése – immár csak az osztrák-magyar határon – azonban 1989 nyaráig fenntartották az illegális határátlépés lehetőségét, és ezzel együtt annak büntethetőségét.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód
- Fennállása alatt számos történelmi személy szobrát lecserélték a millenniumi emlékművön
- Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
- Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
- Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
- A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
- Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
- Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
- 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
- A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.