Hogyan tudott a Szovjetunió észrevétlenül atomfegyvereket szállítani Kubába?

A Szovjetunió egyik legsikeresebb katonai művelete ballisztikus rakétáinak és több tízezer katonájának Kubába telepítése volt 1962-ben. A hidegháború csúcspontján az Egyesült Államok körülbelül 6000 olyan nukleáris robbanófejjel rendelkezett, amellyel elérhette a Szovjetunió területét, míg a szovjetek csupán 300 olyannal rendelkeztek, amellyel amerikai területet tudtak fenyegetni.

Ebben nem csak a fegyverek jellege játszott szerepet, de elhelyezkedésük is. Az Egyesült Államoknak voltak atomfegyverei Nyugat-Németországban, Hollandiában, és Belgiumban is, 1961-ben pedig Törökországban és Olaszországban is helyeztek el ilyen eszközöket. Ez már azt jelentette, hogy az amerikaiak nukleáris robbanófejjel szerelt ballisztikus rakétával mindössze tíz perc alatt el tudták érni Moszkvát, a Szovjetuniónak pedig nem állt módjában hasonlóan gyors csapást mérni.

Ezért aztán a Szovjetunió elkezdte szorosabbra fűzni kapcsolatait az 1959 óta Fidel Castro által vezetett Kubával. A kubai forradalmat követően Castro államosította az országban található amerikai érdekeltségeket, válaszul az Egyesült Államok gazdasági embargót vezetett be a karibi szigetországgal szemben. A Szovjetunió felajánlotta, hogy az atomfegyverek elhelyezéséért cserébe ingyen szállít gabonát, üzemanyagot, tankokat és repülőgépeket Kubának. A szovjet vezetés kihasználta az egyre romló kubai-amerikai viszonyt, és meggyőzték Castrót arról, hogy a szovjet atomfegyverek elhelyezése az egyetlen mód annak elérésére, hogy az Egyesült Államok tisztelje Kubát. A kubai pártfőtitkár ezen felbuzdulva beleegyezett a tervbe.

A Szovjetuniónak titokban kellett tartania az atomfegyverek és hordozórakéták szállítását, mivel az Egyesült Államok nagy erőkkel figyelte a Kubába érkező szállítmányokat. Ivan (Hovhannesz) Bagramjan szovjet marsall előállt egy tervvel, amelyet a csukcsföldi Anadir városáról neveztek el. A műveletben részt vevők közül igen kevesen tudtak bármit annak valódi céljáról. A katonák téli ruházatot és síléceket kaptak, és úgy tudták, Csukcsföldre tartanak.

A rakétákat mezőgazdasági felszerelésnek álcázták, és még a hajók kapitányai sem ismerték valódi úti céljukat – három borítékban kapták meg utasításaikat, ezeket szigorú sorrendben, meghatározott időpontban bonthatták csak fel az út során – csak akkor tudták meg, hogy Kubába tartanak, amikor az Atlanti-óceánra értek.

Amikor az amerikai felderítés észlelte a Kuba felé tartó szovjet hajókat, az Egyesült Államok azonnal gyanút fogott. Először alacsonyan szálló repülőgépekről vizsgálták őket, majd az amerikai haditengerészet hajói közelítették meg őket, hogy megbizonyosodjanak a rakományukról és úti céljukról. A szovjet hajókon tartózkodó katonákat civil turistáknak álcázták, és szénként jelentették be a rakományt. Az amerikaiak megelégedtek ezekkel a válaszokkal.

A hajók előtt repülőn érkezett Kubába néhány szovjet tiszt – „gépészeknek”, „csatornázási szakértőknek”, illetve „mezőgazdasági szakembereknek” álcázva –  akik a kilövőállások és egyéb katonai installációk felépítését felügyelték. A katonáknak, akik a hajókon érkeztek, több hétig azok belsejében kellett maradniuk, hogy ne ébresszenek gyanút az amerikaiakban. Az első szovjet hajó 1962. július 30-án érkezett meg, az első rakéták pedig szeptember elején.

Szeptember során az Egyesült Államok figyelmét többnyire Kína kötötte le, miután a kínai légvédelem lelőtt egy Tajvan által használt amerikai U–2 kémrepülőt. Október 14-éig kellett várni arra, hogy egy amerikai U–2 először készítsen fényképfelvételt a szovjet rakétatelepítésről Kubában. Kennedy elnök október 16-án szerzett róluk tudomást, ezt tekinti a történetírás a rakétaválság kezdetének. Október 20-án elrendelte Kuba teljes tengeri blokádját, amely október 24-én meg is kezdődött.

Ezen a ponton a szovjetek visszahívták azokat a hajókat, amelyek még úton voltak Kuba felé. Ennek eredményeképpen az oda szánt legnagyobb hatótávolságú szovjet rakéták, az R–14-esek nem érkeztek meg a szigetországba. Ezek képesek lettek volna a rájuk szerelt robbanófejeket az északnyugatiak kivételével az Egyesült Államok egybefüggő 48 államának bármelyikébe eljuttatni. A Szovjetunió a blokád előtt 36 rakétát juttatott el sikeresen Kubába.

A Kennedy amerikai elnök és Hruscsov szovjet pártfőtitkár közötti titkos tárgyalások október 26-án kezdődtek. Október 27-én egy Kuba felett repülő amerikai U–2-t egy szovjet gyártású Sz–75 típusú föld-levegő rakétával lőttek le, az azonban máig tisztázatlan, pontosan ki – egy saját hatáskörében döntő szovjet tiszt, vagy a kubai vezetés – rendelte el a kilövést. Az amerikaiak azt feltételezték, véletlen volt a kilövés. Hruscsov ebben az időben fia, Szergej későbbi elbeszélése szerint azon a véleményen volt, hogy a kubaiak indították el a rakétát Raúl Castro utasítására.

A végül megkötött kompromisszum szerint az Egyesült Államok kivonja rakétáit Törökországból cserébe azért, hogy a Szovjetunió kivonja sajátjait Kubából. A szovjetek ezt sikerként könyvelték el, és 1963 folyamán több száz tisztüket kitüntették a rakétatelepítéssel kapcsolatos teljesítményükért. A világ közvéleménye sokáig úgy látta, hogy a válság az Egyesült Államok győzelmével és a Szovjetunió vereségével zárult, mivel az amerikai rakétakivonás titokban zajlott, míg a szovjet rakéták kivonása köztudott volt.

A két szuperhatalom mindemellett abban is megegyezett, hogy az Egyesült Államok direkt provokáció nélkül soha nem fog katonai akciót kezdeményezni Kubával szemben, továbbá 1963-ban létrejött a „forródrót” néven elhíresült, a washingtoni Pentagon (a közhiedelemmel szemben nem a Fehér Ház) és a moszkvai Kreml közötti direkt összeköttetést biztosító telefonvonal.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2010

• Magyar békefenntartók Kínában: haditengerészek a felkelők ellen
• Egy világrekorder magyar stewardess 27 ezer órája a levegőben
• Interjú Oborni Terézzel
• Paraszt Bruegel. Egy holland humanista élete
• Elhurcolva és elhurcolva. Lajos Iván próféciája 1939-ben
• A szovjetterror fehérorosz áldozatai, avagy a Kuropati erdő borzalmas titka
• Anyatejút. A szoptatás kultúrtörténete
• Csellóval a frontra. Egy kalocsai körorvos különleges kalandjai
• Prodam Guidó szenzációs akciója: az első repülés Budapest felett