Hogyan formálta át Viktória királynő és Albert herceg szerelme a brit koronaékszereket?

1837. június 20-ának reggelén, a 18. életévét éppen csak betöltő Viktória hercegnőt édesanyja és Canterbury érseke azzal ébresztette, hogy néhány órával korábban nagybátyja, IV. Vilmos angol király elhunyt. A fiatal lány ezzel egy csapásra a Brit Birodalom uralkodójává vált és megkezdte több mint hat évtizedes uralkodását, amely időszakot manapság viktoriánus kor néven szokás emlegetni.

Viktória trónralépése jelentős fordulópont volt a brit monarchia történetében. A koronát ekkor már hosszú évtizedek óta idős férfiak sora (III. György, IV. György, majd IV. Vilmos) viselték, így az ifjú, szinte még gyermek uralkodónő könnyen válhatott a megújulás szimbólumává. Egy új korszakhoz pedig új koronaékszerek is dukáltak, különösen, hogy az alig 152 cm magas Viktória igencsak furcsán mutatott volna elődei jelvényeivel. Így amellett, hogy egy új, kezére illő koronázási gyűrűt készítettek számára, a királyi jogar rúdjának hosszát is módosították, hogy a királynő kényelmesen tudja azt tartani.

A monarchia elsődleges funkciója és így az uralkodó mindennél előbbre való kötelessége azonban nem változott: Viktóriának meg kellett házasodnia és gyermekekkel biztosítania a dinasztia fennmaradását. Édesanyja és I. Lipót belga király közvetítésével ki is jelölték a királynő jövendőbelijét Albert szász-coburg-gothai herceg (Viktória unokatestvére) személyében. Bár a házasság 1840-ben egyértelműen dinasztikus alapokon köttetett, a fiatalok között szenvedélyes szerelmi kapcsolat szövődött, amely egészen Albert 1861-es haláláig tartott. Bár a brit közvélemény és a Parlament sokáig csak egy betolakodót látott Albert személyében, ez nem akadályozta meg a herceget abban, hogy felesége legbizalmasabb tanácsadójává váljon és aktívan segítse őt hivatali teendői intézésében.

Albert a királynő által viselt ékszereken is rajta hagyta keze nyomát. Rendszeresen megörvendeztette feleségét saját maga által tervezett darabokkal, így például volt, hogy egy zafír és egy gyémánt melltűt ajándékozott neki, míg esküvőjükre egy aranyból és porcelánból készített, melltűből, fülbevalókból és nyakláncból álló ékszereggyüttest tervezett, amelyet a királynő viselt is a szertartás alatt. Ugyancsak Alberttől származik az a 12 sas-alakú türkiz melltű, amelyeket Viktória ruhájának uszályhordozói viseltek.

Albert herceg „leglátványosabb alkotása” azonban a híres Koh-i-Noor gyémánthoz kapcsolódik. Az Indiából származó hatalmas, 186 karátos drágakő az évszázadok során számos indiai és közép-ázsiai uralkodó és dinasztia birtokában volt már (így például a Taj Mahalt építtető Sáh Dzsahán mogul sah is birtokában volt), majd amikor a britek 1849-ben meghódították a mai Pakisztán északi részén fekvő Szikh Birodalmat, annak uralkodójától elragadták a Koh-i-Noort is, amelyet hamarosan Viktóriának ajándékoztak.

Amikor a gyémántot 1851-ben bemutatták Londonban, Albertnek nem tetszett annak fakó színe és szabálytalan alakja, ezért úgy döntött, hogy átalakíttatja azt. A gyémánt ekkor nyerte el kisebb, fényesen ragyogó és tökéletesen ovális alakját. Visszaemlékezések szerint Viktória királynő egyébként kényelmetlenül érezte magát a Koh-i-Noor miatt, különösen akkor, amikor a gyémánt előző tulajdonosa, a még gyermek ex-maharadzsa, Duleep Singh Londonba érkezett 1854-ben. A gyémántot a királynő haláláig brossként viselte, utódai azonban a brit koronaékszerek fontos részévé tették. Napjainkban az anyakirályné koronáján látható, amelyet a londoni Towerben őriznek.

Albert 1861-es halálát Viktória sosem tudta teljesen feldolgozni. Az akkor 42 éves királynő így írt a naplójában: „Nélküle az élet teljes sötétség.” Évekre visszavonult a nyilvános szereplésektől és kizárólag az adminisztratív teendőivel foglalkozott. Végül 1866-ban tért vissza ismét a nyilvánosság elé, amikor megnyitotta a Parlament éves ülésszakát. A királynő ekkor – és ezután élete végéig – fekete-fehér gyászruhát viselt, özvegyi fátyollal a fején.

Emellett azonban már nem volt hajlandó a továbbiakban viselni a birodalmi állami koronát (amelyet 1838-ban készítettek az ifjú királynő számára) és 1870-ben egy új koronát rendelt maga részére. Ekkor készült a királynőről készült képeken gyakran látható apró, nagyjából 20 cm átmérőjű, alig másfél kg súlyú korona. A kis korona formavilága a hagyományos brit koronát idézi, ívelt tetejével és az oldalán látható Bourbon liliomokkal. A koronát Viktória temetésén koporsójára helyezték, majd 1937-ben VI. György a többi koronaékszer közé emelte, így ma ezt is a Towerben csodálhatjuk meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról