„Hitler benzinkútjának” amerikai bombázása súlyos áldozatokkal járt, eredménnyel azonban alig

A küldetés félresiklik

Ploiești bombázása bizonyult azonban végül a 93. bombázócsoport legkeményebb megpróbáltatásának. A gondok a felszállás után azonnal sokasodni kezdtek – a bombázókat rendkívüli mértékben túlterhelte a bombák tömegén felül a rengeteg üzemanyag, amelyet magukkal kellett vinniük.

Egy B–24-es már ekkor lezuhant, és több másik is kénytelen volt visszafordulni az Adriai-tenger felett. A Balkán-hegységen már csak 167 amerikai bombázó repült át, mintegy 3,3 kilométeres magasságban.

Amikor a rajok elkezdték csökkenteni repülési magasságukat, egyre jobban széttagolódtak, a két vezércsoport – a 376. és a 93. – messze a többiek elé került. Bulgária felett a bolgár légierő is rátámadt az amerikai bombázókra.

A helyzeten tovább rontott, hogy a 376. bombázócsoport vezérpilótája egy ponton rossz irányba fordult, és a csoport Ploiești helyett Bukarest felé vette az irányt. Több repülő személyzete is megtörte a rádiócsendet, hogy közölje a hibát, amelyet végül sikerült korrigálni.

A 93. bombázócsoport a terv szerint észak felől közelítette volna meg az olajfinomító-komplexumot, megkerülve a jelentősebb légvédelmi állásokat, azonban a zűrzavarban végül déli irányból érkezett a célponthoz, ahol az ütegek nagy része volt – köztük a legnagyobb tűzerejú, 88 milliméter űrméretű lövegek is.

Ennek eredményeként a bombázók óriási tűz alá kerültek. Addison Baker alezredes repülőgépe, a Hell's Wench (A Pokol Szajhája), miután több találatot is kapott, lassan ereszkedni kezdett. Még lebombázta a kijelölt célpontot, azonban a bombák kioldása sem segített, és nem tudott feljebb kúszni a levegőben.

A B–24-es végül egy mezőre zuhant, személyzete mind odaveszett. Baker és másodpilótája, John Jerstad hadnagy posztumusz a Kongresszusi Becsületrendet (Congressional Medal of Honor, az amerikai haderőben szolgálók által elérhető legmagasabb kitüntetést.

A többi bombázócsoportnak ugyan valamivel kevesebb, de szintén nagy mennyiségű ellenséges tűzön keresztül kellett haladnia, egyikőjüknek a még északabbra, Câmpina közelében lévő olajmezőt is meg kellett támadnia. Az amerikai támadás során a román légierő vadászrepülői 59, míg a német Luftwafféi 89 harci repülést hajtottak végre.

Az alacsonyan szálló bombázóknak a saját bombáik által az olajfinomítók berendezésében keltett hatalmas robbanásokkal is számolniuk kellett. „Lejjebb és lejjebb mentek, mígnem a fák felett, vagy már éppen a föld felett repültek, hogy elkerüljék a légvédelem tüzét” – magyarázta Duran. „Faágakat találtak később a bombatérben, meg szögesdrótot, ami jól mutatja, hogy tényleg majdnem elérték a földet.”

1. Alacsonyan repülve
2. A küldetés félresiklik
3. A „véres vasárnap” hősies volt, de sikertelen

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
• A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
• Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
• Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
• Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
• Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
• Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai