Hitler apja – Hogyan lett a fiúból diktátor?

Apa és fia (balra Alois, jobbra Adolf; utóbbi kép forrása: Wikipédia/ Bundesarchiv, Bild 146-1990-048-29A / CC-BY-SA 3.0 de)

Adolf Hitler és családja mind a mai napig kifogyhatatlan témaforrás. Számtalan szakavatott – és kevésbé szakavatott – szerző próbálta megfejteni a rejtélyt, hogyan lett egy felső-ausztriai tisztviselő-kispolgári család gyermekéből a történelem felforgatója, milliók megtévesztője és gyilkosa.

A történelmi kutatások mellett számos pszichológiai munka jelent meg családtagokról, barátokról, mitikus helyszínekről és talán meg sem történt eseményekről. A fényképésztől a főasztrológusig szinte mindenki rivaldafénybe került már, noha a hiteles források hiánya miatt – a Mein Kampfot nem tekinthetjük annak – Adolf Hitler ifjúkoráról, de különösen gyermekkoráról még mindig kevés információval rendelkezünk.

Roman Sandgruber, a linzi Johannes Kepler Egyetem nyugalmazott történelemprofesszora felbecsülhetetlen kincshez jutott, és jól sáfárkodott vele. Az eddig csak mítoszokból ismert édesapa, Alois Hitler 31 kézírásos levele túlélte fia és a náci korszak padlássöpréseit, a szenzációs lelet a közelmúltban került a Felső-Ausztria korabeli viszonyaiban szakavatott szerző kezébe. A professzor tudományos igényességgel, mikrotörténeti módszerekre támaszkodva, újonnan előkerült nyilvántartások, szerződések és sajtóanyagok segítségével vágott neki a feladatnak, hogy elkészítse a legendák homályába veszett édesapa portréját. (A kötet ezen a linken rendelhető meg.)

A könyv borítója (kép forrása: https://corvinakiado.hu/)

„Apámat tiszteltem, anyámat viszont szerettem” – Adolf Hitler ezen állításából indult ki a legtöbb mítosz, amelyek nem nélkülözik a valóságalapot, ám csak felületes véleményalkotást tesznek lehetővé. A zsarnok apa, aki gyermekét terrorban tartotta, akaratát – egy jobb karrier reményében – fiára kényszerítette, bizonytalan származása ellenére önerőből, autodidakta módon tanult, és tisztes karriert épített fel, patriarchális természete ellenére pedáns és kötelességtudó volt, és szeretett méhészkedni – jobbára ez minden, amit Alois Hitlerről tudni lehetett.

A szerző egészen a felmenőkig rekonstruálta a korántsem szerencsés csillagzat alatt született Alois életútját. Késői gyermek volt, édesanyja 40 évesen hozta világra 1837-ben, törvénytelen gyermekként. A tévhittel ellentétben akkoriban nem volt különösebben kirívó a „zabigyerek” státusz, bár rengeteg hátránnyal járt mind az anya, mind gyermeke számára. 1876-ban, jóval édesanyja halála után történt a váratlan fordulat: az ifjút törvényesítették, így hirtelen családtag lett, nevét pedig Schicklgruberről (az édesanya neve) Hitlerre változtatta. Utóbbi a történelem egyik legnagyobb rejtélye: a szóba jöhető apai ági felmenők a Hiedler és a Hüttler nevet viselték, de Hitlerről nem szól a fáma. Alois választását a paraszti – vagy esetleges zsidó – származása miatt őrlődő Adolf édesapja legjobb döntésének tartotta.

Karrierje a náci propaganda sarkított értelmezésében felemelkedéstörténet, ám valójában csak egy sikeres, ám korántsem egyedi életútnak tekinthető. Cipészből lett vámőr, majd gyorsan emelkedett a ranglétrán, és főtisztviselő lett Felső-Ausztriában. Ezzel a paraszti életformától a középosztályig jutott, még a jómódra és hobbijai űzésére – például a méhészkedésre – is lehetősége adódott. Magánélete nem alakult ilyen szerencsésen, első feleségétől elvált, a második felesége elhalálozott, harmadik feleségével – aki nem más, mint Klara Pölzl, Hitler édesanyja – pedig több gyermeket is elveszítettek, a felnőttkort mindössze az 1889 nagyszombatján született Adolf, és húga, Paula (1896) élte meg. Mozaikcsaládban kellett felnőniük: Alois a háztartásban maga mellett tartotta a korábbi házasságból született két gyermekét, ifjabb Aloist és Angelát.

A csecsemő Adolf Hitler

A család nehézségeit állandó költözési kényszerük tetézte. Adolf Braunau am Inn településen született, majd a család Passauba költözött, egy évig a Linzhez közeli Urfahrban éltek, ezután Alois gazdálkodási vágyát követve Hafeldben vettek egy birtokot, ám fejszéjét túl nagy fába vágta a családfő. Próbálkozása végül kudarccal zárult, fel kellett adniuk a saját tulajdonú gazdaságot. Újra bérlakásba, Lambachba költöztek, majd megint két évvel később – talán a Linzhez és a jó iskolákhoz való közelség miatt – Leondingbe vezetett útjuk, ahol az öreg Hitler végérvényesen megállapodott.

A rekonstrukció fontos, de önmagában még nem ad magyarázatokat arra, hogy milyen ember volt valójában Alois Hitler? Mi igaz a mítoszokból, és mit lehet bizonyossággal megcáfolni? A kötet amellett, hogy megadja a szükséges háttérinformációkat, a lélektan útjaitól sem riad vissza. Alois életét számtalan trauma kísérte a törvénytelen származásából és a népiskolai végzettségéből adódó kisebbségi komplexusa, valamint gyermekeinek elvesztése miatt. Egyszerre akart nagygazda és nagypolgár lenni, de világnézetében egy meglehetősen „szabadelvű”, mégis vidéki kispolgár maradt, amelynek örökségéből Adolf sem tudott kivetkőzni.

Hiába írt szakcikkeket a méhészetről, és esetenként más ügyekről is a Linzer Tages-Post című lapba, küldött udvariassági formuláktól hemzsegő leveleket „barátainak”, és tartózkodott – Hitler állításával szemben – a teljes lerészegedéstől, ezzel együtt is rendkívül nehéz természettel áldotta meg a sors. Gyermekeivel – különösen Adolffal – szemben a családtagok és ismerősök visszaemlékezései alapján erőszakosan, akarnok módjára viselkedett. Bár egyes vélemények szerint jó párost alkotott az igencsak öntudatos feleségével, nem kizárt, hogy őt is bántalmazta.

Férj és feleség – Alois és Klara

A kötelességtudó, Habsburg-hívő, szellemiségében mégis német-nemzeti, katolikus hitében megkérdőjelezhetetlen, ennek ellenére antiklerikális beállítottságú Alois a 65. életévében, 1903. január 3-án hunyt el törzshelyén; a kanapé, ahol elhagyta a lélek, még ma is látható. Halálával Adolf elvesztette bálványát, de cserébe szabadságot is nyert. Édesanyja – aki néhány évvel később, 1907-ben szintén elhalálozott – már nem tartotta olyan szorosan a gyeplőt. Adolf eltékozolta örökségét, csak tantija (nagynénje) támogatásával tudta rövid ideig „bohém” életét fenntartani, a művészetről szőtt álmait és nagyzoló életének költségeit az árvaellátás csekély összege nem fedezte.

Hogy mit kapott apjától szellemi örökségül? Kritika nélküli öntömjénezést, autoriter vezetésre való hajlamot, de mellette kényszeredett udvariasságot és pedáns hozzáállást is. A tudományos kompetenciákba és az iskolarendszerbe vetett hite édesapja „mesebeli története” miatt odaveszett, helyette a „csináld és tanuld magad” elvét követte. A hivatalnoki lét üressége apja példáján keresztül elborzasztotta. Antiszemitizmusát állítása szerint mégsem tőle vette át – a családi házban a zsidó szó el sem hagyta Alois száját, ami a szerző szerint már csak édesapja titulusából kiindulva is elképzelhetetlen. Bár Adolf nem mindenben követte bálványát – például nem evett húst, nem ivott alkoholt, és a dohányzással is hamar felhagyott –, mégis becsülte, amit a levéltárcájában ereklyeként őrzött apai fotó is igazol. Mindezek ellenére kétséges, hogy valaha meghitt, jó apa-fia viszony alakult volna ki közöttük, ráadásul Adolf édesapja halálának idején még 14 éves sem volt.

A szerző amellett, hogy mélyen elmerül a Hitler család rejtélyeiben, társadalomtörténeti és pszichológiai utazásra is hívja az olvasót. Érdemes vele tartani, mert amellett, hogy számtalan újdonságot tár fel előttünk, talán azt is jobban megértjük, hogyan lett Alois fiából az emberiség sorsrontója.

Roman Sandgruber: Hitler apja – Hogyan lett a fiúból diktátor (ford. Győri László; Corvina, 2022, 348 oldal)

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták