Hatalmas középkori kastélyt fedeztek fel Hódító Vilmos városában

2014. december 5. 09:05

Dél-Angliában a valaha megtalált legnagyobb középkori palotakomplexumot fedezték fel brit régészek egy ókori erődítmény belsejében. Később, a 11. században valószínűleg Hódító Vilmos alapíthatott ezen a helyen egy várost, ahol I. Henrik korában egy gigantikus kastély épült.

Korábban

A szakemberek egy hétszáz éve eltűnt középkori várost térképeztek fel, amikor a röntgensugaras komputertomográfia segítségével egy valószínűleg 12. században épült kastélyt fedeztek fel. A palota a Wiltshire megyei Old Sarum vaskori földvárának belsejében épült fel, mégpedig abban a középkori városban, amelyet Hódító Vilmos később ugyanott alapított. A helyszín szimbolikus volt, hiszen itt esküdtek hűséget a normann földesurak és bárók a szigetország új királyának.

A Southampton Egyetem régészei azért kezdtek a felmérésbe, hogy jobban megértsék a normann városépítészet különlegességeit. Már többtucatnyi lakóház eltemetett alapjait tárták fel, amikor a hatalmas területű (valószínűleg királyi) kastélyhoz értek. A 170 méter hosszú, 65 méter széles épületegyüttes egy nagy méretű udvar közepén feküdt egykoron, amelyet egy három méter magas kerítés védett a betolakodóktól. Az épületben egy 60 méter hosszúságú nagytermet különítettek el a régészek, akik szerint hatalmas oszlopokon nyugodtak a felsőbb szintek, az épület tetején pedig egy torony kapott helyet.

"A helyszín, a tervezés és a méret folytán arra következtethetünk, hogy egy királyi kastélyra bukkantunk. Elsőszámú jelöltünk I. Henrik, aki a 12. század elején építethette a palotát" - mondta Edward Impey, a középkori építészet legavatottabb brit szakértője.

Ez az első alkalom, hogy Nagy-Britanniában ekkora méretű, eddig ismeretlen és valószínűleg királyok által építtetett és használt kastélyt találtak. Mindezidáig úgy vélték a szakemberek, hogy a környéken csupán egyetlen palota áll egy közeli, emberi kéz által létrehozott domb tetején, amely azonban jóval kisebb a legújabb építménynél.

"Mindez hatalmas jelentőségű, ugyanis ez alátámasztja, hogy a 12. században is folytak Angliában gigantikus építkezések" - mondta David Bates, a Kelet-Angliai Egyetem munkatársa. A várost 140 évvel a kastély építését követően elhagyták lakosai, sohasem népesült be újra, így ma egy hatalmas zöld mező borítja az egész térséget, ami egyedülálló lehetőséget adott a régészek számára.

"A régészek és a történészek számára már évszázadok óta közismert volt, hogy a Salisbury-től északra lévő Old Sarumnál valaha egy középkori városka állott, de mindezidáig nem volt megfelelő terv a feltárására. A felmérés során folyamatosan tárulnak fel az egyes lakóházak pozíciói, így egyre pontosabb képet kapunk a korabeli (városfalon belüli) városszerkezetről" - magyarázta Kristian Strutt, a Southampton Egyetem régésze, aki a geofizikai felmérést irányítja.

A mostani kutatás azért is igen jelentős, hiszen Old Sarum normann városának szerkezete - amelyben egy méretes katedrális is helyet kapott - egy újfajta tendenciát mutat a városépítészet terén, amely a 11. század végén kezdett elterjedni Anglia-szerte. Bury St Edmunds, Norwich és Lincoln városok ekkor kezdtek el intenzíven terjeszkedni, s ebben az időszakban épültek fel Westminster, Winchester, Gloucester és York kastélyai, valamint a londoni Tower fehér tornya.

A 13. század elejére a politikai és egyházmegyei központtá váló Old Sarum túlzsúfolttá vált, s a lakói délre, a mintegy öt kilométerre lévő, újonnan épült Salisbury-be költöztek. Azonban nem csupán az ingóságaikat vitték magukkal, hanem több lakóháznak a faszerkezetét, sőt még a hatalmas katedrális falainak egy részét is beépítették új városuk építményeibe. Habár a terület népessége jócskán megfogyatkozott, Old Sarum egészen az 1832-es parlamenti választási reformig két képviselőt delegált az alsóházba.