Három szentéletrajza is készült az államalapító uralkodónak a XI. században

2024. augusztus 20. 09:50 Körmendi Tamás

Különösebb kockázat nélkül kijelenthető, hogy Szent István király a magyar történelem legsikeresebb politikusa és legnagyobb hatású reformere volt. A történeti kutatás és a közvélekedés joggal tulajdonítja neki az európai rendbe betagozódó keresztény magyar állam megalapításának érdemét, vagyis azt a lépést, amely nélkül nemhogy napjainkban, de valószínűleg már száz évvel István után sem lett volna népének országa a Kárpát-medencében.

Az uralkodó fogadja a pápa koronát hozó követeit

Korábban

Bizonytalanságok a születés körül

Államalapító tevékenységének sarkalatos elemeit, azazhogy a legkeményebb eszközöktől sem tartózkodva megteremtette az ország politikai egységét, a nyugati rítus meghonosításával keresztény hitre kényszerítette népét, létrehozta a világi és egyházi igazgatás kereteit, pénzt veretett, dekrétumokat alkotott, okleveleket bocsátott ki, és elhelyezte államát az európai szövetségi rendszerekben – jól ismerjük.

István életének a köztudatban legélénkebb élő részlete azonban mégis talán a Szörényi Levente és Bródy János rockoperájában is középpontba állított konfliktusa Koppánnyal. Kettejük ellentéte nemcsak azért hatásos a színpadon is, mert szembeállítja a nemzetközi integráció gondolatát a bezárkózó nemzeti hagyománnyal, a kereszténységet pedig a pogánysággal, hanem azért, mert benne két különböző generáció képviselői csapnak össze. De vajon tényleg így volt-e, tényleg ifjúkora hajnalán járt-e István akkor, amikor fegyverrel volt kénytelen megvédeni a főhatalomhoz való jogát tulajdon rokonával szemben?

Szent István születését a középkori kútfők 967-re, 969-re vagy 975-re teszik. Látni fogjuk azonban, hogy egyik adat sem megbízható. A magyar Krónikaszerkesztményben – amelyet legdíszesebb kéziratáról némi pontatlansággal Képes krónikának is szokás nevezni – a következő olvasható az első magyar király születéséről: „Géza […] isteni szózattól intve az Úr megtestesülésének 969. évében, amint az Szent István király legendájában meg van írva, nemzette Szent István királyt Sarolttal, a gyula leányával.” A mű első szövegváltozata valószínűleg a XI. század második felében keletkezett, a későbbiekben pedig többször is átdolgozták és kiegészítették, legkorábbi kézirata csupán a XIV. századból maradt fenn.

Noha könnyen elképzelhető, hogy Magyarországon már akár az államalapítás korától vezettek valamiféle történeti feljegyzéseket a királyi udvarban vagy az egyházi központok némelyikében, és az is hihetőnek tűnik, hogy ezeket a feljegyzéseket a Krónikaszerkesztmény írása és átdolgozásai során is felhasználták, az idézett részlet egészen bizonyosan jóval később keletkezett, hiszen forrásként egy István-legendát jelöl meg.

Az államalapító uralkodónak három szentéletrajza is készült a XI. században, de ezek közül a legkorábbit is 1083 után (más vélemények szerint 1077–1083 között) állították össze: ennél korábbi tehát a Krónikaszerkesztmény minket érdeklő részlete sem lehet. Kézai Simon 1282 és 1285 között írt gesztájában a 969-es évszám szerepel, de ez az értesülése valószínűleg az éppen a Krónikaszerkesztmény valamelyik mára elveszett, XIII. századi kézirat adatának hibás átvételén alapul.

A sziléziai Boroszlóban (Wrocław) töredékesen fennmaradt ún. Kamienieci évkönyv ezzel szemben 975-re helyezi Szent István születését. Kérdéses azonban, mennyire hihetünk ennek a 965 és 1165 közötti adatokat tartalmazó, de valójában csak jóval később, a XIII. században lejegyzett kútfőnek, amely ráadásul éppen Szent Istvánnal kapcsolatban egyértelműen hibás adatot közöl akkor is, amikor a magyar államalapító édesanyjaként Adelhaidot, I. Mieszko lengyel fejedelem testvérét nevezi meg.

Szent István

Hiába ismétli el ugyanezeket az értesüléseket csaknem szóról szóra ugyanebben a formában az egyébként szintén rendkívül bonyodalmas keletkezésű és ezért bizonytalan hitelű Sziléziai Évkönyv és az ugyancsak sziléziai henrykówi ciszterci monostorban vezetett annales – éppen a szó szerinti azonosság mutatja, hogy a három sziléziai kútfő esetében nem három egymástól független forrás egymást erősítő tanúságtételéről van szó, hanem csupán egyetlen, kétes eredetű adatsor háromszori lemásolásáról.

Bár szórványos ellenpéldák akadnak, a történeti kutatásban általában nem tulajdonítunk komoly hitelt azoknak a híradásoknak, amelyeket első ízben az eseményeknél legalább hetven esztendővel később jegyeztek le. Néprajzi kutatások alapján ugyanis nagyjából hetven évre tehető a szóbeliségen alapuló emberi emlékezet határa.

A fentebb felsorolt forrásadatok első lejegyzése vagy jóval kívül esik ezen az emlékezethatáron, vagy bizonyíthatóan hibás értesülésekkel együtt fordul elő, így nem tekinthetjük őket hitelesnek. Már csak azért sem, mert nagyon úgy tűnik, hogy a XI. század végén mindezzel együtt makacsul tartotta magát az a vélekedés is, hogy Szent István igen fiatalon, gyermekként vagy csaknem gyermekként lépett apja örökébe. Géza nagyfejedelem 997-ben halt meg – ha István pedig 967–975 között született volna, akkor nemcsak a középkor, de még napjaink felfogása szerint is egyértelműen felnőttnek számított volna.

következő oldal 1 / 2