„Ha ráharapok a könyvre, akkor utállak” – mire szolgáltak a viktoriánus flörtkártyák?
2018. május 16. 12:49 Múlt-kor
Az angolszász világban a 19. század a merev erkölcsök és a szigorú társadalmi szabályok korszaka volt – legalábbis a felszínen. A szerelmi kalandokra vágyó nők és férfiak így is megtalálták az útját annak, hogy nyilvános helyeken is kifejezhessék egymás iránti érdeklődésüket.
Korábban
A 19. század a névjegykártyák korszaka volt szerte az angolszász világban. A gondosan kidolgozott, a tulajdonos nevét – és gyakran fényképét – tartalmazó kártyák a társadalmi élet elengedhetetlen kellékeivé váltak. Természetesen már ekkor is szolgálhatták a bemutatkozás megkönnyítését, de gyakran használták őket egy közelgő látogatás bejelentésére, egy meghívásra vagy akár annak jelzésésére, hogy a kártyatulajdonos kereste az illetőt az otthonában, de az éppen házon kívül volt.
A kártyaőrület elterjedésével jelentek meg a viktoriánius Angliában az úgynevezett flörtkártyák is. míg az Egyesült Államokban az eszkort- vagy ismerőskártyák. Ezek már kifejezetten az udvarlás célját szolgálták. A rajtuk szereplő szövegek (például: „Nagyon szeretném megismerni Önt.” vagy „Hazakísérhetem?”) egyértelműen árulkodnak használóik szándékáról, akik feltehetőleg egy megfelelő pillanatban csúsztatták át a kinézett „célpont” zsebébe vagy markába.
Eme szolid kártyák tökéletesen illeszkedtek a viktoriánus korszak egyre szigorúbb társadalmi szabályaihoz. Pusztán a tény, hogy valaki megengedhette magának, hogy pénzt költsön ilyesfajta apróságokra, már fontos szempont lehetett a párválasztás során. A kártyákra nyomtatott szövegek pedig gyakran kifejezetten humorosak voltak (vagy legalábbis próbáltak azok lenni), így tényleg jó szolgálatot tehettek az udvarlás során.
Mai szemmel sokkal kevésbé érthetőek a flörtkártyák egy másik csoportját alkotó flörtkódok, amelyeket hasonló formában nyomtattak ki. Ezeken általában valamilyen eszközre támaszkodva részletezik rejtett jelzések egész sorát, amit elviekben ugyancsak udvarlás során lehetett alkalmazni.
Például a „könyv-flörtölés” keretein belül egy könyv „véletlen” elejtése azt jelezhette, hogy az illető beszélni akar a másikkal, míg a könyv fejjel lefelé tartásával arról érdeklődhettünk, hogy a másik szeret-e minket. Saját érzelmeink kifejezésére már kevésbé szolid kódokkal működött a dolog: saját szerelmünket a könyv homlokunk előtti elhúzásával, míg utálatunkat a könyv fogaink közé vételével mutathattuk ki.
Hasonló „kódszótárak” készültek például virágok, toll, zsebkendő, szemek vagy akár a kalap segítségül hívásával is. Ezek természetesen nem kerülték el a társadalom vaskalaposabb tagjainak figyelmét sem, akik rendre ki is keltek az ilyen flörtkártyák ellen. Így például a 19. század második felének hírhedt amerikai politikusa, Anthony Comstock – akinek vezetékneve a „morális alapon történő cenzúra” szinonímájává vált az angol nyelvben – így figyelmeztetett a flörtkártyák veszélyeire 1883-ban megjelent, A fiatalokra leselkedő csapdák című könyvében:
„A zsebkendős vagy kesztyűs flörtkártyákra gondolok, amelyek révén az iskolás lányok megtanulhatják, hogy miként válaszoljanak a férfi prostituáltak jelzéseire … Néhány ilyen ártalmatlan, mások szerint azonban akár a kesztyű vagy a zsebkendő egyszerű ,megfordításával egy tisztátalan szándékú üzenetet küldhetünk. Ezáltal egy ártatlan lány könnyedén a legnagyobb gazfickó hálójában találhatja magát.”
Comstock aggodalma azonban valószínűleg felesleges volt. A kutatók úgy vélik, hogy ezek a flörtölési kódok sosem működtek ténylegesen a gyakorlatban, hiszen túlságosan bonyolultak voltak ahhoz, hogy minden apró mozdulat jelentését fejben tartsák az emberek. Ma már leginkább azt valószínűsítik, hogy ezek a kártyák inkább vicces szövegek voltak, amelyeket barátok ajándékozhattak egymásnak ekkoriban. Az udvarlásra a már fentebb említett, sokkal egyértelműbb flörtkártyákat használhatták.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
- A leves, amely megállított egy háborút
- Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
- A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
- Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
- Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
- Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?
- Minden korosztálynak adott valami újat Lázár Ervin egyedi stílusa 20:20
- A központi hatalmak jól választották meg a támadás helyszínét, mikor Gorlice mellett döntöttek 18:05
- Az ideológiai viták mellett szórakozásra is szakított időt Capri szigetén Lenin 16:05
- Saját korában több összeesküvés-elmélet is keringett Napóleon haláláról 15:05
- Hiába okozott negyvenféle betegséget, a kor divathölgyei ragaszkodtak a fűzőhöz 09:50
- Magyar viseletet öltött Mária Terézia a Szent István-rend első adományozásakor 09:05
- A lettek döntő többsége a függetlenségre szavazott 1991-ben tegnap
- Hollywood szinte összes díját begyűjtötte Audrey Hepburn tegnap