Fogzománcból mutatták ki a középkori angliai ólombányászat hatásait
Az emberi fogzománc kémiai elemzésével határozták meg a posztrómai angliai ólomtermelés újraindulásának pontos idejét és a lakosságra gyakorolt egészségügyi hatásait a Nottinghami Egyetem kutatóinak az Antiquity folyóiratban megjelent legújabb tanulmányában. A Derbyshire-i Peak District régióban már a Kr. u. 7. század közepén nagyléptékű bányászati tevékenység zajlott, és a régészeti és kémiai vizsgálatok rámutattak, hogy a kora középkori munkásközösségek az ipari fellendülés miatt gyermekkoruktól kezdve súlyos ólommérgezésnek voltak kitéve.
- A középkori Anglia legjelentősebb ólomtermelő régiójában a lakosság fogzománcának elemzésével azonosították az ipari tevékenység újraindulásának pontos idejét.
- A kutatás bizonyította, hogy az egykori római bányászatot követően a 7. század közepén indult meg újra a nagyléptékű kitermelés a Derbyshire-i Peak District területén.
- Az eredmények rávilágítottak arra, hogy az ólomszennyezés már a kora középkorban is az ipari forradalomhoz mérhető egészségügyi károkat okozott a munkások körében.
A kutatók azért fordultak az emberi maradványok vizsgálata felé, mert a hagyományos régészeti bizonyítékok jelentős része az évszázadok során megsemmisült. A 16. és a 19. század közötti időszakban a korábbi római és középkori ólomhulladékot a bányászok többször újraolvasztották, eltüntetve az ipari tevékenység korai nyomait. A Nottinghami Egyetem és a Sheffieldi Egyetem szakemberei három helyi temető csontvázait elemezték. A fogzománc a gyermekkor során alakul ki, és tartósan megőrzi a szervezetbe jutott nehézfém koncentrációját, ezáltal pontos képet ad a korabeli környezetszennyezésről.
Christopher Loveluck, a Nottinghami Egyetem professzora szerint az adatok egyértelműen bizonyítják, hogy Nyugat-Európa legnagyobb középkori ólomtermelő régiójában a 7. századra ismét megszilárdult az iparág. A kitermelés a 12. és a 13. század fordulóján érte el csúcspontját. Ez az eredmény tökéletes összhangban van az európai jégmagok és folyami üledékek elemzéseivel, amelyek egy kiugró, jórészt brit forrásból származó légköri ólomszennyezést mutattak ki az 1200-as évekből.
Az ólom súlyosan károsítja az idegrendszert, a veséket és a reproduktív szerveket, a szervezetet ért terhelés mértéke pedig szorosan összefüggött az egyének társadalmi státuszával. A gazdagabb, fegyverekkel eltemetett személyek fogzománcában alacsonyabb ólomkoncentrációt mértek, ami arra utal, hogy az elit csupán irányította a termelést. Ezzel szemben az alacsonyabb státuszú családok közvetlenül az ércfeldolgozásban dolgoztak. Az ezen közösségekben nevelkedő gyermekek ólomszintje a 7. században elérte az 1750 és 1850 közötti ipari forradalom városainak szennyezettségi értékeit.
Ez is érdekelhet
A tanulmány külön kitért a nők fokozott sebezhetőségére az adott történelmi környezetben. Anna Bloxam, a castletoni ásatások társigazgatója kiemelte, hogy a vizsgált férfiak többsége megérte az időskort, míg a nők jelentős része már 17 és 25 éves kora között életét vesztette. A gyermekkorban felhalmozódott, a csontokban raktározódott ólom a terhesség idején újra a véráramba kerülhetett. A kutatók megállapították, hogy a mérgezett környezet nagyban hozzájárulhatott a fogamzóképes korú nők magas korai halandósághoz.
A brit szigeteken az ólombányászat története a római korig nyúlik vissza, ám a Kr. u. 5. században a birodalmi adminisztráció összeomlásával az iparág szinte teljesen visszaesett. Az izotópos vizsgálatok most igazolták, hogy az angolszász időszakban újrainduló termelés egy stabil helyi lakosságra épült, ahol a kohászati tudás generációkon át öröklődött. Ez a réteg alapozta meg a középkori Anglia gazdasági fellendülését. A kutatás eredményeit egy időszaki kiállítás keretében mutatják be a Peak District Nemzeti Parkban a 2026-os őszi-téli szezonban.
