Felesége kezével és egy békával kezdődött Röntgen rejtélyes sugarainak története
2022. február 10. 18:50 MTI
99 éve, 1923. február 10-én halt meg Wilhelm Conrad Röntgen Nobel-díjas német fizikus, a röntgensugár felfedezője. A szigetelők elektromos térben való mozgatásakor keletkező röntgenáram is az ő nevét viseli, miként a 111-es rendszerszámú elem, a roentgenium is.

Korábban
1845. március 27-én született Lennepben, Düsseldorf közelében; apja posztókészítő és -kereskedő volt. A család nem sokkal később Hollandiába költözött, így Röntgen Utrechtben kezdte műszaki tanulmányait, de az iskolából kicsapták, mert nem volt hajlandó elárulni egy osztálytársát, aki tanárukról karikatúrát készített.
Végül a Zürichi Műszaki Főiskolán szerzett gépészmérnöki oklevelet 1868-ban, ezután August Adolph Kundtnak, a kor ismert fizikusának az asszisztense lett.
1873-ban Strasbourgban egyetemi magántanár, majd rendkívüli tanár lett, 1879-ben a giesseni egyetem fizikaprofesszorává nevezték ki. 1888-ban a würzburgi egyetemen kapott tanszéket, 1900 és 1920 között Münchenben vezette a fizikai intézetet.
Röntgen 1895. november 9-ére virradóra írta be magát örökre a tudomány történetébe. Ezen a napon katódsugárcsővel kísérletezett, ebben a majdnem légüresre szivattyúzott belsejű hengerben a katódból fókuszált elektronsugarakat lehet előcsalogatni, amelyek a feszültségtől függő sebességgel lefutnak a csövön.

Röntgen homorú tükörformájú katódot használt, hogy az elektronnyalábot a szemközti csőfal minél kisebb felületére koncentrálhassa.
A sötét szobában arra lett figyelmes, hogy a cső közelében egy sugárzásra érzékeny anyaggal bevont ernyő zöldes fénnyel kezdett világítani. Mivel a fekete papírba burkolt cső falán sem a katódsugár, sem a látható fény nem tud áthatolni, a jelenséget csak egy ismeretlen sugárzás okozhatta.
Még nagyobb csodálkozására a sugárzás akkor is csak kicsit gyengült, amikor könyvet tett a cső és a képernyő közé, sőt ernyőt tartó ujjainak csontjai is kirajzolódtak a képernyőn, ami azt bizonyította, hogy a láthatatlan sugár a kézen is áthatol.
Az X-sugárnak elnevezett új sugárzásról a következő napokban az is kiderült, hogy a vastag ólomlemezen kívül szinte minden anyagon áthatol, ráadásul nemcsak a fluoreszkáló képernyőn, hanem a fényképlemezen is nyomot hagy. (Ma már tudjuk, hogy a röntgensugárzás – amelyet angolszász nyelvterületen máig X-sugaraknak neveznek – az elektromágneses sugárzás egy formája, amelynek hullámhossza 10 nanométer és 100 pikométer közé esik, és ionizáló hatása van.)
Röntgen december 22-én felesége kezéről (20 perces expozíciós idővel) elkészítette az első röntgenfotót, majd a felfedezést december 28-án publikálta.
A felfedezést 1896. január 10-én a francia akadémián ismertették, ahol egy emberi kéz és egy béka átvilágított képét is bemutatták.
Az első röntgenfotó Anna Bertha Ludwig kezéről készült
Bár sokan tudóstársai közül is kétkedve fogadták, néhány egyházi szervezet pedig egyenesen istentelennek nevezte a felfedezést, Röntgen 1901-ben elsőként kapta meg a fizikai Nobel-díjat.
A sugarat kezdetben a csonttörések és idegen testek felkutatásánál használták, de gyorsan elterjedt a műtéti beavatkozásoknál is, első alkalommal James Adams glasgow-i sebész operált 1897-ben ily módon vesekövet.
Hamarosan kiderült, hogy az emberi test sugárelnyelése alapján négy fokozatot lehet megkülönböztetni: a csontok elnyelése a legnagyobb, így ezek árnyéka a legélesebb, a második a bélrendszer, ahol a víztartalom a meghatározó, ezt követik az izmok, illetve a bennük levő zsírtartalom, a legkevesebb sugárzást a tüdő nyeli el a benne levő levegő miatt.
Röntgen azt feltételezte, hogy az X-sugarak a fényhez hasonló természetűek, mivel a mágneses tér nem térítette ki őket útjukból.
Évekig kísérletezett hiába, hogy a fénytörés és a visszaverődés jelenségét kimutassa rajtuk, a diffrakciót végül 1912-ben a szintén Münchenben tanító Max von Laue elméleti feltételezése alapján munkatársai, Friedrich és Knipping mutatták ki kristályrács segítségével.
Strasbourgi évei alatt Röntgen a gázok fajhőjét tanulmányozta, Giessenben és Würzburgban az összenyomhatóságra, a belső súrlódásra és a felületi feszültségre vonatkozó írásai jelentek meg.
A tudós 1920-ban vonult nyugdíjba és 1923. február 10-én halt meg. A szigetelők elektromos térben való mozgatásakor keletkező röntgenáram is az ő nevét viseli, miként a 111-es rendszerszámú elem, a roentgenium is.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.

nőtörténet
- Titokzatosan élt, de korántsem volt szadista szörnyeteg Báthory Erzsébet
- Anglia vagy a halál! Az első nő, aki átúszta a La Manche csatornát
- Fugger Mária, a Pálffy család nagyasszonya
- Bécsben azt gondolták, hogy lázadókat nevelnek Brunszvik Teréz óvodáiban
- Hogyan lett politikusfeleségből egy nemzet bálványa Eva Perón?
- Rabszolgából Hajnalcsillag: Sass Flóra, Afrika felfedezőnője
- Az utolérhetetlen államférfi árnyékában: Winston Churchill lányai
- Utolsó rekordkísérlete során veszett nyoma Amelia Earhartnak
- Életében és halála után is csodatételekkel védte a lengyeleket Szent Kinga
- Futballsztár lehetett volna, de egy súlyos betegség az orvostudomány felé terelte Czeizel Endrét tegnap
- A törökök Trianonja, avagy így hullott darabjaira az Oszmán Birodalom tegnap
- Rekordidő alatt épült fel, és már 1986-ban fogadta a száguldó cirkuszt a Hungaroring tegnap
- Az isztambuli kalifa bukása hozta létre az Egyiptomban máig meghatározó Muszlim Testvériséget tegnap
- Politikai realitás vagy a magyar érdekek elárulása volt a vasvári béke? tegnap
- Amikor a portyázó magyarok nyilaitól végleg megmenekültek a nyugati szomszédok tegnap
- Pihenés egy napra, új erő egy hétre – belföldi utazások az IBUSZ-szal 1945 után tegnap
- Azonosították Szent László maradványait a Szegedi Tudományegyetem munkatársai 2022.08.09.