Éppen halála előtt tudta megszilárdítani hatalmát III. András, a vitatott „utolsó aranyágacska”
2021. január 14. 07:25 Múlt-kor
Korábban
Háború országon kívül és belül
A három közül az utóbbi jelentette a legnagyobb fenyegetést a Habsburg birtokok földrajzi közelsége miatt. Habsburg Rudolf német király már 1290 augusztusában fiára, Albertre ruházta oklevélben Magyarországot, 1291 nyarán pedig magyar–osztrák háború vette kezdetét. András seregei júliusban végigpusztították a határhoz közeli osztrák területeket, és két kisebb ütközetben Nagyszombatnál és Bécsnél pedig győzelmet is arattak.
Habsburg Rudolf még júliusban meghalt, a német-római választófejedelmek pedig szándékosan nem fiát választották utódául. Albert mozgástere ezt követően lényegesen beszűkült, augusztus végén pedig esküvel megerősített békét kötött Andrással, amelyben kötelezte magát az elfoglalt magyar várak visszaadására, a magyar király pedig cserébe megígérte, hogy leromboltatja őket. A Kőszegiek kezére visszakerült várak azonban végül állva maradtak, így immár belföldről fenyegették András hatalmát.
E külpolitikai győzelemre szinte azonnal jött azonban a következő nehézség: Árpád-házi Mária nápolyi királyné, V. István lánya saját fiára, Anjou Martell Károly salernói hercegre ruházta a „Magyarország királya” címet, Károly pedig elkezdett birtokokat „osztogatni” a magyar főuraknak – habár valójában nem rendelkezett e földekkel, e gesztusok révén számot tarthatott a nagy hatalmú „kiskirályok” hűségére III. Andrással szemben.
Elsőként a váraik lerombolását elkerülni akaró Kőszegiek lázadtak fel, azonban a király nem mert megütközni Kőszegi Iván jóval erőteljesebb seregével. A két fél békét kötött, ezt követően viszont a Kőszegiek rajtaütöttek a királyon és kíséretén, és foglyul ejtették. Bár Andrást hamarosan szabadon bocsátották, e súlyos sérelmet nem bosszulta meg, és Kőszegi Ivánnak még ispáni címéről sem kellett lemondania – a „kiskirály” teljes győzelmet aratott, az ország gyakorlatilag visszatért a IV. László idején tapasztalt állapotokba.
1295-ben Fenenna királyné meghalt, András pedig – a jószomszédi viszony kialakítása és a Kőszegiekkel szembeni szövetség érdekében – feleségül vette 1297-ben Habsburg Albert lányát, Ágnest. Albert ezt követően támogatta András harcait a Kőszegiekkel szemben, a magyar király pedig 1298-ban a göllheimi csatában a német trónhoz segítette Albertet a megválasztott királlyal, Nassaui Adolffal szemben. Nagy veszteség is érte azonban ebben az évben Andrást: Lodomér esztergomi érsek halálával egyik legfőbb támogatóját veszítette el, aki addig ellenállt a pápa követeléseinek a magyar trónt illetően. A helyére került Bicskei Gergely teljesen nyíltan a pápa és a nápolyiak mellett állt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” 18:05
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről 17:20
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
