Embertelen körülmények közt termelték ki az ipari forradalom csodaszerét, a guanót

A tökéletes szer

Amikor Alexander von Humboldt porosz földrajztudós és felfedező 1802-ben a perui Callaónál először találkozott a guanóval, a „Latin-Amerika második felfedezéseként” emlegetett útjáról szóló beszámolójából már széles körben ismertté vált a guanó Európában.

Humphry Davy cornwalli vegyész 1813-as, A mezőgazdasági kémia elemei című könyvében mélyebben elmerült a magas nitrogéntartalmú trágya jótékony hatásainak leírásában, e művét pedig a főbb európai nyelvekre történt lefordítása után számos szakember olvasta a kontinensen és az Egyesült Államokban is.

Habár Európa partjai mentén is megtalálhatók a tengeri madarak hasonló szigetei, a csapadékosabb és párásabb éghajlat nem teszi lehetővé a guanó olyan mennyiségben és minőségben való felhalmozódását, mint Dél-Amerika nyugati partjai mentén.

A munkakörülmények rendkívül egészségtelenek voltak

A világ ezen része azonban a távolság miatt meglehetősen nehezen volt megközelíthető a korabeli gazdasági nagyhatalmak számára, annak fényében pedig különösen nem volt gazdaságos a dél-amerikai guanó kitermelésének megkezdése, hogy egyéb értékes nyersanyag vagy termék nem volt a térségben, amelyre Európában vagy az Egyesült Államokban szükség lett volna.

Ez a helyzet a kora újkorban kezdődött bálnavadászatnak a térségbe érkezésével változott meg. A 17. és 18. század során az Atlanti-óceán, majd a Csendes-óceán északabbi régióinak bálnaállományát megtizedelte az iparosodó országok bálnaolaj iránti kiolthatatlan szomja, és a 19. század folyamán egyre inkább a Dél-Amerika nyugati partvidékén és az innen nyugatra lévő nyílt óceánon elejthető, nagytestű bálnafélék vadászatára helyeződött a hangsúly.

Az itteni bálnavadászat kezdetén éppen az elejtett állatokból kinyert bálnazsír volt a fent felvázolt helyzetben: ez volt az egyetlen nyersanyag, amelyért a térségbe jöttek messzi földekről a hajósok. Habár hajóik textilekkel, liszttel és állati zsírral megrakodva érkeztek Peru és Chile kikötőibe, a vadászatok után rendszerint félig üres raktérrel tértek haza.

Végül Peru részéről történt meg az első lépés: Francisco Quirós y Ampudia politikus és vállalkozó volt az, aki egy liverpooli kereskedőtársaság, egy francia kereskedőcsoport és a perui állam között egyezséget ütött nyélbe a guanóexport beindításáról.

Guanó, mint trágyázószer hirdetése az Egyesült Államokból

Az üzlet igen jövedelmezőnek bizonyult: az 1840-es évek végére a perui állam adóbevételeinek 5%-át adta a guanóexport, 1869 és 1875 között ez az arány 80% volt. A fő brit exportőr, a Peruban már korábban is üzleti érdekeltségekkel rendelkező William Gibbs cége évente 80-100 ezer ezüstfontnyi profitot termelt – Nagy-Britanniában a Peruban bányászott guanó a beszerzési ár kétszereséért volt továbbértékesíthető.

1. Növekvő igények
2. A tökéletes szer
3. A siker sötét oldala

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
• Így lett Kassa csehszlovák város
• Tíz nagy győzelem a halál fölött
• A modern remetekirályság
• Így tanították Horthyt a 2. világháború után
• A kerti szajha
• Kolozsvár román megszállása
• Az újra megtalált munkásnő
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma