Ellenezte a hadüzenetet, mégis Tisza Istvánt kiáltották ki az első világháború felelősének

„A háború megnyerésére többé reményünk nem lehet”

Drámai beszéde, amelyet a Képviselőházban tartott október 17-én, bevonult a történelem lapjaira: „Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tisztelt képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük. Elvesztettük nem abban az értelemben, hogy ne tudnánk még tovább is szívós és hősies védekezést kifejteni, de igenis elvesztettük abban az értelemben, hogy (…) a háború megnyerésére többé reményünk nem lehet.”

Sokan bírálták Tiszát ezért a kijelentésért, mert vezető politikus szájából elsőként hangzottak el nyilvánosan ezek a szavak. Elég belegondolni, milyen hatást gyakorolt mindez egy lövészárokban küzdő, kimerült katona moráljára. Sokan úgy tartották, ez a „kegyetlen vallomás” fosztotta meg a harcolókat az utolsó reménytől.

Mentségére szolgál, hogy az ausztriai katonákra Károly manifesztuma így is drámai hatással volt, a nemzetiségi katonáknak pedig Wilson önrendelkezési ígérete és a következő napokban-hetekben kikiáltott nemzeti tanácsok tették kérdésessé, hogy akkor milyen Ausztria-Magyarországért is harcolnak.

Az olasz front magyar katonáinak bátorítója, Tisza István 1917-ben

Tisza a bírálatokra azt felelte, hogy válságos helyzetekben ki kell mondani az igazságot, mert annak elhallgatása súlyosabb következményekkel is járhat. Mindenesetre már nem lehetett volna sokáig késleltetni a birodalom összeomlását, így hát Tisza „epizódja” legfeljebb gyorsította a folyamatot.

Tisza 17-i beszédében a változásokra is reagált. Az elszakadni kívánó nemzetiségi mozgalmakkal kapcsolatban csak egy kisebb értelmiségi körről beszélt, amely szembeszegült az egységes magyar állam eszméjével.

Az ellene felszólaló román képviselőtársainak azzal érvelt, hogy az ő régi ugrai választókörzetében, ahol a választójoggal rendelkezők egyharmada román, még azok sem a román politikusokra, hanem rá szavaznának.

Rendkívül fontosnak tartotta meggyőzni a nyugati hatalmakat, hogy Benešék által „félre lettek informálva” és „az emberi haladás és szabadság fő érdekei is azt követelik, hogy a magyarság teljesítse küldetését a Duna-medencében”.

Megindokolta az 1914-es eseményeket is: „a magyar nemzet (…) mindent elkövetett a béke fenntartására, elment a béketűrésnek olyan hosszú útján, hogy már jóformán világnevetség tárgyává kellett lennie, és csak akkor ragadott fegyvert a kezébe, midőn a bizonyítékok meggyőzték, hogy megalázzanak, aztán tönkretegyenek bennünket”.

A Monarchia részéről Oroszországnak nem sokkal később küldött hadüzenetet az „agresszív, autokrata Oroszbirodalom törekvései ellen való védekezés szükségességével” indokolta. A háború egyetlen eddigi pozitívumaként az orosz fenyegetés megszűnését tartotta beszédében, amely eddig a két államot létében fenyegette.

Október 22-én Tisza a király engedélyével dokumentumokkal is igyekezett bizonyítani, hogy ő eleinte ellenezte a háborút és hogy neki köszönhetően nem lett hadicél Szerbia bekebelezése.

A királyi levéltár titkos dokumentumai egyébként csak 1919-re lettek kutathatóak, így a közvéleményre ez ekkor nem lehetett hatással. Az ellene zúduló lavinát már nem tudta megállítani.

1918. október 31-én sűrű tömeg verődött össze Tisza István egykori magyar miniszterelnök Hermina úti villája előtt. Este nyolc ismeretlen baka mászott át a magas vasrácsos kerítésen, és a hátsó ajtón át betört az épületbe, miután lefegyverezte a csendőröket.

„Én éppúgy sajnálom, mint önök ezt a borzasztó katasztrófát, ami az országra szakadt, de ha jobban volnának informálva, nem vádolnának engem” – mondta a berontó katonáknak. A Vasgrófra fegyvert szegező katonák szemrehányásokkal illették az akkor már exminiszterelnököt, és őt okolták a világégés kirobbantásáért.

A szóbeli csetapaté végén Tisza letette a revolverét, ezután három lövés dörrent. Az egyébként vértelen őszirózsás forradalom egyetlen áldozata előrebukott, majd ezt mondta: „Ennek így kellett lennie”.

1. A háború jelképe
2. Tisza késleltette a háború kirobbanását
3. A vég kezdete
4. „A háború megnyerésére többé reményünk nem lehet”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról