Elképesztő hajsza folyt a nácik által elrabolt kincsek után

Parancs helyett ajánlások

Az európai műkincsekért aggódó amerikai művészeti múzeumok vezetői, neves művészettörténészek és restaurátorok vészjósló felszólalásai végül meghallgatásra találtak. Franklin Delano Roosevelt hathatós közreműködésével és támogatásával 1943 júniusában végre létrehozták az MKA-t.

A fura nevű – Műemlékek, Képzőművészet és Archívumok – csapat kötelékében 13 nemzetből 350 férfi és nő teljesített szolgálatot, ebből a háború végén mindössze 60 „műkincsvadásznak” hívott szakértő tevékenykedett Európában: csekélyke szám, ha hozzávesszük, hogy Nyugat-Európában ekkoriban megközelítően egymillió fő harcolt a szövetségesek oldalán a nácikkal szemben.

Eisenhower a megkerült műremekekkel

Az MKA-állomány tagjai nem tartoztak a klasszikus akcióhősökhöz, akik egyes-egyedül likvidálni tudtak ellenséges náci osztagokat. A legfőképp pedagógusokból, művészettörténészekből, művészekből, levéltárosokból, építészekből és muzeológusokból, nagyobbrészt brit és amerikai önkéntesekből álló csapat átlagéletkora 40 év körül volt. Militarista lelkületük hiányát jól ellensúlyozta a művészi értékek iránti elhivatottságuk, lelkesedésük és rendkívüli munkabírásuk.

Az egység megszületésének egyik fő ötletadója, az amerikai George Stout műkincsvédelmi szakember eredetileg minden hadosztály mellé egy 16 fős, teherautókkal, ládákkal, fényképezőgéppel felszerelt MKA-osztagot tervezett, amelynek soraiban a szakértőkön kívül a kétkezi munkákat ellátó, csomagoló, szállító feladatkörrel rendelkező katonák is helyet kaptak volna. Ezzel szemben a műkincsvadászoknak sokszor egy szál magukban, jobb esetben párban, hatalmas műveleti területen kellett dolgozniuk, mindenféle felszerelés nélkül.

Amerikai katona 1945 májusában Königsee mellett egy egykori Luftwaffe laktanyában szemléli a megkerült festményeket

A legtöbbször alacsony rendfokozatú műkincsvédelmisek – akik parancsokat nem adhattak, csupán ajánlásokat tehettek – úgy boldogultak, ahogy tudtak: hol gépkocsiért kuncsorogtak, hol pedig megpróbálták a közelükben tartózkodó, az aktuális harcászati műveletet irányító tisztet meggyőzni egy-egy épület, templom vagy műemlék fontosságáról – több-kevesebb sikerrel. A szicíliai partraszállást megelőzően ugyanis szinte a földig bombázták Palermót, és Monte Cassinónál sem sikerült 1 négyzetméternél nagyobb felületű falat épségben hagyniuk a szövetségeseknek.

Az elsődlegesnek gondolt állagmegóvási tevékenység azonban sok műkincsvadász esetében nyomozati munkába torkollott, hiszen a terepen dolgozók közül nagyon sokan szembesültek azzal, hogy a németek rengeteg műkincset raboltak el, és azokat a Harmadik Birodalom területén tárolják. Ezen titkos raktárak lokalizálása olyan volt, mintha egy tűt kerestek volna a szénakazalban, de a szerencsés véletleneknek, nem kevésbé pedig céltudatosságuknak hála, szenzációs felfedezések is születtek.

1. Pánik Pearl Harbor után
2. Nem minden alapot nélkülöző félelem
3. Parancs helyett ajánlások
4. Sóba rejtve
5. A megkésett elismerés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2022

• Lakatos Ernő, a „kiváló napi végrehajtó”
• A mozsgói Biedermann-kastély
• Tévéelnök belügyes gyakorlattal: Tömpe István
• A rivaldafényt kerülő Apró Antal
• A holokauszt soproni mártírjai
• Hét híres királygyilkosság
• Biszku Béla, a megtorlás szimbóluma
• A Duna egykori halcsodái
• Szomorú szerelem a szabadságharc idején