Eljött a csehszlovák „republika”: a felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte

Kisebbségi helyzetek

A közép-európai térség első demokratikus államkísérletének 14 millió lakosából mintegy hárommillióan lakták a mai Szlovákia és Kárpátalja területét: nagyrészt szlovákok, de németek, magyarok, ruszinok, lengyelek és zsidók is. A Pozsonytól a mai Kárpátalja keleti szegletéig terjedő sáv korábban szerves részét képezte a történelmi Magyarországnak, az itt fekvő városok kulturális életére pedig jellemző volt a Budapest-centrikusság. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásának pillanatában e térség nem rendelkezett természetes gazdasági-politikai központtal, de regionális hagyományokkal, tudattal sem, s ezt elsősorban a kisebbséggé váló közösségek élték meg hátrányként.

1920 áprilisáig, vagyis az első csehszlovák parlamenti választásokig a törvényhozó hatalmat egy ideiglenes nemzetgyűlés gyakorolta, amelynek nem voltak német és magyar tagjai. Ott fogadták el 1920 februárjában az új állam alkotmányát, amely többek között a kisebbségi nyelvtörvényt is tartalmazta: ez alapján azokban a közigazgatási egységekben, ahol a kisebbség száma a lakosság 20 százalékát elérte, az ügyeket a kisebbségi polgárok anyanyelvükön intézhették.

Vavro Šrobár szlovákl miniszter február 4-i pozsonyi beszédére válaszul a lakosok tüntetésekbe kezdtek

A csehszlovák állam keleti felében, főleg a Magyarországgal határos déli sáv mentén laktak nagyobb tömbben magyarok, míg a német kisebbség elsősorban Szepes vármegye, a Nyitráról északkeletre fekvő úgynevezett Hauerland területére és Pozsony környékére összpontosult. Hozzájuk hasonlóan óriási változásként élték meg az új állam létrejöttét a térség zsidó közösségei is, amelyek 1921-től a közép-európai térségben egyedüliként már zsidó nemzetiségűnek is vallhatták magukat.

Míg országos szinten a kisebbségeket folyamatos politikai és gazdasági pozícióvesztés jellemezte a csehszlovák „republika” húszéves fennállása folyamán – hiszen pártjaik lényegében semmilyen befolyással sem bírtak Prágában a parlamenti döntésekre – helyi szinten, főleg a városi képviselő-testületekben a magyar és a német elit nemzetiségi megoszlásához képest magasabb arányban őrizte meg politikai és gazdasági hatalmát.

Számos szlovák többségű városban a magyar pártok vagy szövetségeseik, főleg a politikai ellenzéket képviselő Országos Keresztényszocialista Párt szerezte a legtöbb szavazatot, s több helyen magyar képviselőket választottak polgármesternek. Végül éppen a nemzetiségi kérdés volt az, amely az 1930-as évek végére belpolitikailag destabilizálta az államot, amelynek megszűnéséért azonban az európai hatalmi viszonyokban beállt változások, főként a nácizmus területi terjeszkedése okolható.

A cikk az MTA Lendület Trianon 100 projekt keretén belül valósult meg.

1. Megszálló rendteremtők
2. Menni vagy maradni
3. Kisebbségi helyzetek

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták