2022. nyár: Mesebeli menyegzők
ITT támogathatsz bennünket

Eljött a csehszlovák „republika”: a felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte

2022. április 21. 15:05 Szeghy-Gayer Veronika

1918. október 28-án megalakult az első Csehszlovák Köztársaság, melyhez a nemzeti érzelmű szlovák elit a turócszentmártoni nyilatkozat megfogalmazásával két nappal később csatlakozott. E történelmi fordulópont az összes, tizenhat észak-magyarországi vármegyében élő állampolgár addigi életét s egyúttal jövőbeli perspektíváit is gyökeresen átalakította. Míg az új állam a régióban többséget kitevő szlovákság számára megteremtette saját nemzeti intézményrendszerének alapjait, a magyar és a német lakosság az akaratán kívül, egyik napról a másikra kisebbségbe került. Ezzel párhuzamosan az addigra nagyrészt a magyarságba asszimilálódott zsidó közösségek is válaszút elé kerültek. A világháború lezárását ugyan az egész társadalom üdvözölte, a történelmi Magyarország területi feldarabolását és az új államba történő beilleszkedést a régió lakói többféleképpen élték meg.

Prága, Vencel tér
A prágai Vencel téren hatalmas tömeg előtt kiáltották ki a csehszlovák államot

Megszálló rendteremtők

Miközben a felvidéki közösségeket Károlyi Mihály őszirózsás forradalmának kitörése, az egyre fokozódó közellátási problémák és nem utolsósorban a katonák frontról való tömeges hazatérésének kezelése kötötte le, a csehszlovák katonai egységek 1918 ősze és 1919 januárja között jelentősebb ellenállás nélkül birtokba vették Magyarország északi vidékét. A megszállásra a társadalom nagy része átmeneti kényszermegoldásként tekintett, amelytől a helyi közigazgatások vezetői is elsősorban a rend fenntartásának biztosítását remélték. A magyar hadsereg frontról hazatóduló katonái ugyanis október végétől fosztogatni kezdtek a városokban és vidéken egyaránt, s hozzájuk elégedetlen civilek is nagy számban csatlakoztak.

A nép haragjának nemcsak jegyzők, hanem gyakran földesurak és zsidó kereskedések is áldozatul estek. A legkezelhetetlenebbé Eperjesen vált a helyzet, ahol az október 31-i népgyűlés tömeges fosztogatásba torkollott, melyet követően elrettentésként másnap 41 katonát és 2 civilt végeztek ki a Fő utcán, a katolikus és az evangélikus templom közötti téren. A szlovák közemlékezetben később csak „eperjesi zendülés” néven elhíresült eset a többi város számára elsősorban azzal a felismeréssel járt, hogy külső segítség nélkül egyre nehezebben akadályozható meg bármiféle rendbontás vagy erőszakos cselekmény.

1919 januárjától a csehszlovák állam képviselői fokozatosan nekiláttak az új közigazgatás bevezetésének, amely az első pillanattól kezdve minden szinten komoly káderhiánnyal küzdött. Ugyan a Szlovák Nemzeti Tanács az összes hivatalban lévőt felszólította a csatlakozásra, vagyis elméletben lehetővé tette a folytonosságot, a gyakorlatban azonban a városi törvényhatóságok makacs ellenállásával volt kénytelen szembenézni, amelyek 1918 őszén szinte kivétel nélkül kiálltak Magyarország területi egységének épsége mellett.

Mindezek ellenére 1919 tavaszára a felvidéki vármegyék élére új, rendszerhű zsupánokat neveztek ki. Nem volt senki a régi főispánok közül, akit Vavro Šrobár, a Szlovákiáért felelős teljhatalmú miniszter a tisztségében meghagyott volna. A változások aztán hamar elérték az alsóbb szinteket is. Pozsony és Kassa polgármesterének, Kumlik Tódornak és Blanár Bélának a helyére Kánya Richárd és Vladimír Mutňanský került. Azoknak a magyar állami köztisztviselőknek és közalkalmazottaknak, akik maradni kívántak, hűségesküt kellett tenniük a néhány éve még csak politikai elképzelésekben létező csehszlovák államra.

A hatalmi átmenet folyamatát internálások és tüntetések tarkították. 1919. február elején a pozsonyi munkásság kezdett sztrájkba, amely a többi vármegye területére is átterjedt. Leálltak az üzemek és a gyárak, bezártak a boltok és a posták, munkabeszüntetést hirdettek a vasutasok is. Február 12-én a pozsonyi szociáldemokraták tüntetése során a tömegbe lőttek, ami több halálos áldozatot követelt. Egy hónappal később a kassai Honvéd-szobor cseh és szlovák katonák általi ledöntését követő reggelen hasonló tragédia történt. A szoborcsonk körül gyülekezők tömegére golyózápor zúdult, két civil nő holtan esett össze. Az egyre feszültebbé váló helyzet a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltását követően csak fokozódott.

A Tanácsköztársaság északi hadjáratának keretében ugyanis újra magyar kézre került többek között Érsekújvár, Zólyom, Rimaszombat és Kassa is. A Vörös Hadsereg egészen Bártfáig, a történelmi Magyarország legészakibb városáig is eljutott. Közben június 16-án Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Sok helyen a Vörös Hadsereg megérkezése azt a csalfa reményt kelthette a lakosságban, hogy az idegen megszállás végleg elmúlt, és a békekötés után minden visszatérhet a régi kerékvágásba. A Tanácsköztársaság bukásával azonban a csehszlovák hatalmi szervek dinamikus gyorsasággal láttak hozzá az új állam megteremtésének.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. nyár: Mesebeli menyegzők
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Az 1910-es évek elején Kassát többnyire még magyarok laktákA cseh csapatok bevonulnak Pozsonyba (1919)Vavro Šrobár szlovákl miniszter február 4-i pozsonyi beszédére válaszul a lakosok tüntetésekbe kezdtek
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár