Élete második „balesetének” tartotta férjét a megcsalt Frida Kahlo

A „második baleset”

Kahlo 1928-ban – idealizmusától vezérelve – belépett a Mexikói Kommunista Pártba. Talán a legfontosabb, ami ennek következtében történt vele, hogy egyik párttársán keresztül megismerkedett a nála kétszer idősebb Diego Riverával. A túlsúlyos, békaszerű férfit később „második balesetének” nevezte. A nem éppen vonzó külseje ellenére Rivera korántsem csak Kahlo fejét tudta elcsavarni – csillapíthatatlan nőcsábász hírében állt, és e szokásával senki kedvéért nem volt hajlandó felhagyni.

Diego Riviera és Frida Kahlo Mexikóban

Riverát tehetséges képzőművészként tartották számon, falfestészeténél talán csak kommunista harcosságát, harsogását ismerték jobban. Találkozásuk is ehhez kapcsolódott: Rivera éppen az oktatási minisztérium épületén dolgozott, amikor Kahlo megjelent az állványzat aljánál, és leszólította, majd megmutatta neki néhány festményét. Riverát lenyűgözték az alkotások, legfőképpen kifejezőerejük és határozottságuk, amelyek Rivera szerint nem voltak jellemzők más kezdők alkotásaira.

Egymásra találásuk után nem sokkal, 1929-ben össze is házasodtak – az esküvőn a menyasszony családjából csak Guillermo Kahlo vett részt. Édesanyja szerint Kahlo és Rivera kapcsolata olyan volt, mint „egy elefánt és egy galamb közti házasság”, édesapja azonban úgy okoskodott: Rivera legalább képes lesz kifizetni Kahlo – vélhetően egész hátralevő életében szükséges – orvosi kezeléseit. A szerénység jegyében a menyasszony egyszerű utcai ruhában volt az esküvőn, ezt ráadásul takarítónőjétől kérte kölcsön – e szokása később is megmaradt.

1930-ban a pár San Franciscóba költözött, ahol Rivera folyamatosan kapott megbízásokat, a helyi műgyűjtők pedig rengeteg figyelmet fordítottak rájuk. Később New Yorkban kiállítás is nyílt Rivera műveiből. Kahlo mindenhol feltűnést keltett szokatlan öltözködésével, amely ötvözte a modernebb ízléseket a hagyományos mexikói öltözékekkel.

Frida Kahlo stúdiójában

1932-ben a pár Detroitban tartózkodott, amikor kiderült, hogy Kahlo terhes. E hír azért nem lehetett örömteli, mert az orvosok közölték vele: medencecsontjának korábbi sérülései miatt lehetetlen lesz kihordania a gyermeket. A művésznő nehéz szívvel, de vállalta az abortuszt, ám az elvégzett beavatkozás nem sikerült, Kahlo várandós maradt. Ezután megkísérelte kihordani a gyermeket, ám az orvosok előrejelzése igazolódott be, s Kahlo az elvetélése után mély depresszióba süllyedt.

Mexikóba visszatérve a pár két külön, de egymás melletti épületben lakott, amelyet csak lépcső kötött össze. Rivera háborítatlanul fogadhatta női vendégeit, míg Kahlo alkothatott. Amikor azonban 1934-ben kiderült, hogy Rivera Kahlo húgával, Cristinával is viszonyt folytat, kapcsolatuk rövid időre megszakadt, ám aztán mégis kibékültek.

Népszerűség és depresszió

Az 1930-as évek végére Kahlo alkotásai igen népszerűvé váltak a szürrealista mozgalom köreiben, és Julian Levy New York-i galériatulajdonos világ körüli turnét is szervezett számára, amelyen számos festményét értékesíteni is tudta. 1939-ben a Louvre is vásárolt tőle, nevezetesen A keret című darabját, amely az első, XX. századi mexikói festő által jegyzett mű, amelyet egy nagy külföldi múzeum megvett.

Mexikóba való visszatérése után úgy tűnt, Riverával végleg megromlott a kapcsolat: a férfi válókeresetet nyújtott be. Ennek következményeként Kahlo ismét – egyre mélyebb – depresszióba zuhant, és elkezdett keményen inni is. Rivera végül saját orvosánál kezeltette San Franciscóban, és mindössze egy évvel válásuk után ismét házasok voltak. Az orvos sok pihenést írt elő Kahlónak, amelynek nagy részét szülőházában töltötte. Az 1940-es évek folyamán éppen csak meg tudott élni a festészetből. 1950-ben egy sikertelen gerincműtét pedig végleg tolószékbe kényszerítette.

Frida Kahlo: A két Frida című festménye, 1939.

A nagybeteg művésznő alkotásaiból először 1953-ban rendeztek kiállítást Mexikóban, az után, hogy az év augusztusában amputálni kellett a jobb lábát üszkösödés miatt, amely nyomán depressziója tovább rosszabbodott. A művésznő arról írt ekkoriban, hogy öngyilkos gondolatai vannak, azonban férje miatt nem követi őket tettekkel.

A nyilvánosság előtt utoljára 1954. július 2-án jelent meg, az amerikai CIA által Guatemalában rendezett puccs elleni tüntetésen. E részvétel már igen megterhelő volt számára fizikailag, és július 12-én – egy hónappal a valódi évforduló előtt – megajándékozta Riverát egy ezüstgyűrűvel a 25. házassági évfordulójuk alkalmából. Amikor Rivera megkérdezte, miért teszi ezt korábban, Kahlo azt válaszolta: „Mert úgy érzem, nagyon hamar el foglak hagyni.” Másnap reggelre halott volt.

Frida Kahlo hírneve a halála után kezdett növekedni, addig a legtöbben úgy tekintették, mint „Diego Rivera feleségét”. Az 1976-os Frida Kahlo élete és halála című dokumentumfilm azonban megújította az érdeklődést mind élete, mind művészete iránt, napjainkra pedig ő vált az egyik popkulturális ikonná.

1. Bevezető
2. A „második baleset”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Őskor

• Már az ókor óta végeznek sikeres koponyaműtéteket
• Székeket akart vásárolni az ebédlőbe, végül a Stonehenge-t vette meg az angol ügyvéd
• Súlyosan károsította a kilélegzett szén-dioxid és a mesterséges világítás a lascaux-i barlangrajzokat
• Ragadozó állatok által elejtett prédák maradványaival táplálkozhatott Samu
• Végigkísérte az emberiség történelmét a trepanáció gyakorlata
• Évezredeken keresztül osztoznia kellett a Homo sapiensnek európai hatalmán