Egy sosemvolt római császár létét bizonyítják az Erdélyből származó aranypénzek

2022. november 24. 17:05 Múlt-kor

Eredetinek bizonyultak az aranyérmék, amelyek a máskülönben ismeretlen római „császár”, Sponsianus nevét és képét hordozzák.

A Sponisanus által veretett érme a Hunterian gyűjteményéből (PLoS ONE / Pearson et al. / CC BY-SA 4.0)

Korábban

Az érmék története homályos, és kialakításuk néhány szokatlan részlete már 1713-as megtalálásuk óta kétségessé tette származásukat. Ezt csak fokozta a tény, hogy az általuk ábrázolt „császár” létét sem történeti feljegyzések, sem régészeti leletek nem támasztják alá.

Az érmék első említése Carl Gustav Heraeustól, a bécsi Birodalmi Gyűjtemény érmeszakértőjétől származik. Heraeus 1713 márciusában jegyezte fel nyolc darab, öt különböző típushoz tartozó, Erdélyből származó érme beszerzését.

Tizenöt további, az általa leírtakhoz hasonló érme az 1730-as évektől kezdődően, apránként került elő. A szakértők szerint eredetileg egy nagyobb összeállítás részei lehettek, amelyeket részletekben adtak el különféle európai gyűjteményeknek, például a Glasgowi Egyetemen működő The Hunterian múzeumnak.

A Hunterian ebből a nagyobb összeállításból jelenleg négy érmét birtokol; ezek közül egy viseli az ismeretlen „császár”, Sponsianus arcképét. Előlapjának kialakítása az i. sz. 3. század közepéről származó érmékéhez hasonlít, hátlapja viszont egy i. e. 1. századi, köztársaságkori ezüstérme másolata. A hátlapon alkalmazott minta mintegy 400 éves lett volna az aranyérme állítólagos készítésének idején.

Ez, és a további érmék más szokatlan tulajdonságai arra vezették a szakértőket, hogy hamisítványként tekintsenek az érmékre, például egy tehetséges 18. századi bécsi hamisító munkájaként, akinek sikerült megtévesztenie Heraeust.

Egy új, a PLoS ONE magazinban megjelent kutatás, amelyet a University College London professzora, Paul N. Pearson vezetett, most részletesebb vizsgálatnak vetette alá a Hunterian Sponsianus-érméjét, modern képalkotási eljárásokkal próbálva felfedezni hamisítási technikák, például a mesterséges öregítés nyomait. Az érme felszínének karcolásairól és kopásáról elképzelhető volt, hogy a hamisítók műve, de a kutatók talajmaradványokat is találtak az érméken.

Négy, a Hunterian gyűjteményéhez tartozó érmét, továbbá két bizonyítottan az i. sz. 3. századból származó római aranyérmét vetettek alá hagyományos és elektronmikroszkópos, ibolyántúli, és tükörreflexiós Fourier transzformációs infravörös spektroszkópiás képalkotó eljárásoknak.

Az elemzések apró karcolások mintázatát mutatták ki, amelyet jellemzően a hosszú időn át forgalomban lévő érméken találunk meg. A kutatók a talajmaradványokat is elemezték, bizonyítékot találva arra, hogy az érmék hosszas használat után kerültek a föld alá, ahonnan csak jelentős mennyiségű idő elteltével ásták ki őket. Az új bizonyítékok együtt erősen valószínűsítik, hogy a kérdéses érmék hitelesek, és nem hamisítványok.

Mindezt egybevetve a történelmi feljegyzésekkel a kutatók úgy gondolják, hogy Sponsianus Dacia provincia egy katonai parancsnoka lehetett az i. sz. 260 körüli zavaros és küzdelmes időszakban.

Dacia a Római Birodalom egy aránylag félreeső, de aranyban gazdag provinciája volt, ahol egy ambiciózus parancsnoknak rendelkezésére állt a nyersanyag saját pénz veretéséhez, amíg a jogos császárok figyelmét lekötötték a külső támadások és az államcsínyek, ahogy ez történt az i. sz. 3. században, a katonai anarchia időszakában.