Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából XIV.
2023. január 25. 10:56 Múlt-kor
Korábban
II.
Kezdem érteni, hogy miért van minden ház lefoglalva! Ennek ellenére:
–Gyorsan, fedél alá! – kiáltottam.
–Emberek, kezükre, lábukra ügyeljenek! Meg ne adjuk magunkat a fagynak! Azonnal bejutunk valami helyiségbe! – toldotta meg Kubinyi.
De a lovak! A 11 lónak is hely kellene!
A gondolatot, hogy kiszóratom néhány házból azokat, akik eddig pihentek, elhessegettem. Olyan indíték is ösztökélte a lelkemet, hogy egy házat felgyújtatok, s a tüzénél felmelegednek a katonák!
Ezt sem tehetem! A pokoltüze lenne az! Amíg élnék, magam előtt látnám a lángokat!
Egy hosszú épülethez értünk.
–Miféle épület ez? – kérdeztem Zavarit.
–Lehet üres! – válaszolt reménykedve.
–Keressék meg az ajtaját! Ha nem nyílik, le kell a zárat lőni róla – kiáltottam.
Felgyorsult a katonák munkája, döngették az ajtót, s közben kiabáltak:
–Kinyitni! Kinyitni! Vagy rátok gyújtsuk a fedelet?
Belülről senki nem adott életjelet, az ajtó nem engedett.
–Lője le a zárat, Simon! – adott parancsot Zavari az egyik géppisztolyosnak.
A lövések után leütötték a kovácsolt zárszerkezetet, de az ajtó így sem nyílt. Káromkodtak, és fenyegetőztek a didergő katonák. Négyen-öten is verték a nagy ajtót, de nem tudták betörni!
–Gránátokkal kell felszakítani – adtam parancsot Zavarinak. De ekkor kiáltás hallatszott belülről:
–Kinyitjuk!
–Mégis van benn valaki! – háborgott a szolgálatvezető.
–Le kell lőni! Agyon kell verni őket! – dühösködtek a bakák.
–Nyissad azonnal – ordítoztak mások –, mert ízekre tépünk benneteket!
–A kurva anyátokat! Piszkos zsiványok! Nem teketóriázunk veletek, meg fogtok dögleni! – ordítoztak a fagytól szenvedő embereim.
Belől rúddal vertek az ajtón valamit. Talán reteszt, mely még épen maradt. Kívülről a türelmüket vesztett katonák vállaikkal nyomták az ajtót, káromkodva, szitkozódva! Mikor engedett a nyomásnak, olyan gyorsan nyílt ki, hogy 5-6 katona valósággal átzuhant a küszöbön, s elterültek a padlózaton. Valahogy átmásztam a gubancolódott elesőkön, és az átellenben lévő falhoz húzódó katonához ugrottam.
–Ki maga? – kérdeztem ordítva, magamból kikelve.
–Katona! – mondta kénytelen, kelletlen.
–Hallja! Itt lövetem le, mint egy kutyát! Hogy mer velem ilyen pongyolán és pimaszul beszélni?
–Lőjük le!
–Verjük agyon ezt a piszkos alakot, hadnagy úr – tódultak körém az emberek.
Zavarinak a kezében egy gyertyacsonk volt, meggyújtotta, és a gyér világosságnál kitűnt, hogy egy nagyobb, három szobányi helyiségben vagyunk.
–Derékszíjával kötözzétek hátra a kezét, ennek a bitangnak! – parancsoltam.
Három katona ugrott hozzá, nagyon keményen bánhattak vele, mert háromszor is feljajdult, míg kötözték.
A helyiség végében 5 katona feküdt, mellettük egy kupac volt letakarva. Zavari rugdosta a fekvő embereket, és kiabálta:
–Felállni, piszkos alakok! Tisztelegni is elfelejtettetek? Nem bántátok volna, ha odakint megfagy egy egész század, mikor itt a sok hely!
A sátorlapot amint lerántotta a kupacról, felkiáltott:
–Kenyértarisznyák! Biztosan élelemmel vannak tele!
Számolni kezdte az adagokat: 17 húskonzerv, 2 kilónyi szalonna, 7 kenyér!
–Kis híján a fél század megvacsorázhat belőle, hadnagy úr! Ezeket mind lopták! Fosztogató, kötélre valók ezek, hadnagy úr!
–Legyen nyugodt, el fogok bánni velük! Hozzák ide a megkötözöttet! A három szakasz pedig kezdje meg a beszállásolást ide! A vonat, és a negyedik szakasz vonuljon az épület elé!
Aztán a katonákhoz szóltam:
–Van valami rangotok?
–Nincs senkinek se rangja, csak nekem! Szakaszvezető vagyok!
–Csak voltál! Mert leszedetem a gallérodról a csillagokat! Vágjátok le!
Hozzá ugrottak hárman is, de aztán Kerekes szakaszvezető vagdalta le a hat krumplivirágot.
–Így ni! – szóltam. –Harácsoló, tolvaj, és gazember nem viselhet rangot a magyar hadseregben! Fegyveretek van?
–Nincs! – mondta az öt katona.
–Nincs? El mertétek dobálni a puskáitokat?
–Nekem van pisztolyom – mondta a volt szakaszvezető.
–Kerekes, vegye el tőle!
Hamar megtörtént, s ezután mind a 6 embernek a nyakába akasztottam az üres kenyértarisznyákat.
–No, gazemberek, még a derékszíjatokat is el kellene szedetnem, de ezt nem teszem. Pedig szuronyotok sincs!
Az egyik katona siránkozva könyörgött:
–A sátorlapokat tessék visszaadatni, ezek nélkül megfagyunk!
–Nem! Fagyjatok meg! Rugdossátok ki innen őket!
Ekkorra már három szakasz bent volt a helyiségben, s a vonattal a negyedik szakasz is az épület elé érkezett. A fenyőfa csoport alatt álltak meg. Felderültünk, amikor az egyik baka azt mondta fogvacogva:
–A negyedik szakaszbeliek azért álltak a fák alá, mert nem bírják a nagy hőséget!
A kis derültség könnyített az állapotokon, könnyebben ment minden! Utasítottam Zavarit, hogy a konyha forrósítsa fel a még Livinszkáján megfőzött teát, és ki kell osztani a legénységnek. A negyedik szakasz is fedél alá jutott, az átellenben lévő házban. Igaz, előbb két vécseit [42M Vécsey, magyar gyártmányú kézigránát] kellett az ajtóba vágni!
Csak a lovak!
–Őrmester! – adtam parancsot Zavarinak: –Jól el kell takarítani a lovakat! Egy hajtó mindig őrködjön! Meg kell etetni az állatokat! Maga az éjjel mindig mellettem legyen!
–Intézkedem, hadnagy úr!
A tea után még néhány percig morajlott a ház. Fekvésre nem volt hely, az elcsigázott katonák a csupasz padlón egymásnak ülve-dőlve mély álomba merültek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2010
- Az igazi Trebitsch
- Magyarországi gyász Sztálinért: "Meghalt mélységes megrendelésre"
- Romkert: egy Vas megyei kastély kálváriája
- Két magyar motoros kalandjai a Föld körül
- A kannibál gróf kalandjai
- Március 15. vagy április 11.? Egy nemzeti ünnep viszontagságai
- Hidegre tett konfliktus: harc az Antarktiszért
- Hogyan vált a házastársi erőszak bűncselekménnyé?
- A heraldikai káposzta története Ambrus Lajos tolmácsolásában
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
