Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából V.

IV.

Néhány szót váltottunk még egymással, de ezek a szavak nem hordozták most bús hátaikon a fogadozásokat, mint amikor hazulról elindultunk.

A búcsúszavak fájdalmasak voltak:

–Földön, égen viszontlátásra, viszontlátásra!

Igen, itt a halál előtt ellágyul a rendes lélek, ha búcsúzik!

–Hajts! – adtam ki a parancsot a katonának, amikor elhelyezkedtünk a szánon. Az úton alig mondtunk valamit, magunkba mélyedtünk. Többször visszatért a gondolat, hogy új, kemény szívre van szükségünk, érzelmi sallangokat ne lobogtasson azokon semmiféle nexus!

Vágtattak a lovak! A 6 méter széles úttestre anagy igénybevétel jégkeményre és simára taposta a havat. Repült rajta a szán. Háromnegyed órába sem telt, már a századparancsnokságon voltunk.A tiszti gyűlésen kapott utasításokat tovább adtam, parancsokba.

–Zavari! Mindennap készültséget kell összeállítani, tiszt fogja vezetni Novij Oszkolba! Fegyverzet géppisztoly, két tárral! Halmos! Reggel 8-tól két óránként jelentést kell leadni a zászlóaljhoz. Ha nincs téma, annyit kell bemondani: jelenteni való nincs! Kubinyi zászlós úr! Egy rajjal lezárod még ma 14 órára Belij Kolodes keleti részét. Az utat onnan ide csak a hadsereg használhatja. Bármilyen ellenállás esetén fegyvert kell használni. Fegyverzet: 1 golyószóró, 2 géppisztoly, 10 puska! De. 16 órakor mindezekről jelentést kérek!

Élelmezés: reggelire, vacsorára hidegélelem, délben Zavari meleg ételt küld ki egy szánon. Kávé, tea megfőzéséhez edényeket visz ki a raj.

Nem volt nyugtom! Ellenőrizni indultam Belij Kolodest, magammal vittem a nemrég visszaérkezett Kubinyit és négy géppisztolyost.

Erdélyi Béla e napra dátumozott verse:

Este a csatatéren

Lábnyomainkról mintát vesz a harag,
szakad a hó, támad a harag, lépeget
felénk lassan a harci árkok réme:
az alkonyat.
Jön, jön, zümmögi a déli dübörgést,
visszhangzik mellemen az üvöltés,
mérges fellegek seprik az égről
a felszállt imádságokat, és ide lent
korbácsolja árkainkat a fagy.
Esti rögeszme feszíti az agyat,
hogy megfagyva mindenki itt marad!
Ur Isten! Milyen nagy a gondom:
mi lesz, ha a puskák nem ropognak
reggel, megha az ennivalót vissza-
viszik? Bánt, hogy hajnali pirkadáskor
csodálkoznak a havak, ha keringeni
fognak tetemeink felett a kemény
vezényszavak.

Zimankó indul. Fujja szele a pihe
keservet, bozontos sorsom kesereg.
Kesereg itt az Isten is, bár úgy
tünik, – nincsen itt!
Szállnak a pihe keservek,
száll a szívem is,
száll a multam is,
álom lép szememhez, aludni kéne,
a téren fehér dunyha piheg,
lepedője negyven fokos hideg, –
mégis elalszom egy aludni nem tudó
tank köhögésén az éber álom
sötétjében, hol a meghaltak lelkei
verekednek.
Fejem ráesik a fagyott
árokpartra; –
pillanatra.

1. 1943. január 16.
2. II.
3. III.
4. IV.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2019

• III. György, az elmebeteg „zsarnok”
• Régi csibészek
• Bajos Lajos mesevilága
• Thomas Alva Edison, a Menlo-parki varázsló
• A számok slampos grófnője
• A rendszerváltoztatás belülről
• Ki tálalt tarhonyát a sziámi királynak?
  
• Hét zenész, aki 27 évesen halt meg
• Kilincs a túloldalon