2024. nyár: Hírhedt emberrablások
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából III.

2023. január 14. 10:37 Múlt-kor

III.

Komor lelkiállapotba zuhantam.

Hallottam, hogy az őrkatonák bakancsainak sarkai összekoppannak. Nem szalutáltam nekik, mert el voltam foglalva azzal a gondolattal, hogy néhány nap ugyan köszöntenek még, s ezután nekem kell haptákba vágni magamat az Úr Isten előtt. De nem jelentek semmit a világ marsalljának, hanem kérdőre fogom vonni, hogy miért hajszolta az emberiséget a félelembe, a nyomorba, az őrületbe, a háborúba!

A szánhoz érkeztem. A katona leszedte a lovakról a pokrócokat, egyikkel az én lábamat takarta be, másikkal a magáét.

–Hová hajtsak, hadnagy úr? – kérdezte.
–Hallja! Maga kérdőre vonja a főmarsallt? – mondtam az úticél helyett.
–Melyiket, hadnagy úr? – kérdezte megilletődve.

Nézett rám, de én nem szóltam, csak az ég felé mutattam. Erre ijedtté vált a nézése, azt hitte, meghibbantam.

–No, kímélje a lovakat, hajtson Livinszkájára!

A katona bizonytalanságában beszélgetni akart velem, akadozva kérdezte:

–Mondják, hogy jönnek az oroszok!
–Jönnek!
–Vajon haza fogunk innen jutni valaha, hadnagy úr?
–Hátha! De inkább jutunk a mennybe, vagy a pokolba, fiam!

Ahogy a századparancsnokság előtt lépegető őr látta, hogy megérkeztem, a jelentésre kijelölt helyre állott, és tisztelgett. Leintettem, hogy ne jelentsen.

Bent Halmos, a Komádiba való szolgálatos altiszt papírmunkákkal volt elfoglalva. Felállt, és jelentkezett.

–Rendben, Halmos, tudják mi van a frontokon?
–Annyit tudunk, hogy áll a harc!
–Igen, foglaljon helyet!

Én is lerogytam egy székre, de felelősségemet érezve, csakhamar rendbeszedtem magamat.

–A napostiszt?
–Kubinyi zászlós úr a konyhát ment ellenőrizni!

Hallgattam rövid ideig, aztán rendelkeztem:

–Halmos! A 3 tiszt urat. a szolgálatvezetőt, a felvételező tizedest kérem ide az irodába!
–Igenis! – szólt a törzsőrmester, s már is megindult kifelé. De hirtelen más jutott eszembe:
–Várjon csak! Előbb a felvételezőt hívassa ide!

Csakhamar belépett a tizedes, és jelentkezett.

–Mi történik most a konyhán? – kérdeztem.
–Alázatosan jelentem, a hideg vacsorát készítik elő a szakácsok!
–Tea lesz?
–Igenis!
–Adjon ki két liter rumot a teához! A legényemet pedig küldje ide!
–Parancs, hadnagy úr!

Amint a legény belépett, egy pohár pálinkát kértem tőle, meg cigarettát. Mire megittam a féldecit, s a cigarettát is elszívtam, Kubinyi zászlós bevezette a 3 tisztet, – mert 1 kihelyezésben volt, – és a szolgálatvezetőt.

Tájékoztattam őket, hogy a frontokon mi történik! És hogy micsoda pergőtüzet hallgattam végig Jarugán.

–Kilátás van arra, – mondtam –, hogy néhány nap múlva a század harcban fog állni az oroszokkal! A hadsereg hátrál!

Megállottam a közlésekben, néztem az embereimet. Úgy néztek rám, mintha hihetetlen dolgokat mondtam volna nekik! Megszokták a hátmögötti katonaéletet, mely ritkán járt fegyveres akcióval.

–Zavari! állottam a szolgálatvezető őrmester elé. –Meg kell duplázni az őrségek számát a parancsnokság, a lóistálló, a raktárak körül! A szakaszparancsnokok két nap alatt mosassák ki a legénységgel az alsóruháikat, a szolgálatvezető gondoskodjon forró vízről, szappanról, és a lebonyolításról! Zavari!
–Parancs, hadnagy úr!
–Mennyi nyári alsóruházat van raktáron?
–A teljes előírt mennyiség!
–Ma minden szakaszparancsnok vételezzen fel ebből a nyári gatyákból emberei számára, leváltva velük a télit. Ha tiszták lesznek, ismét felveszik, a nyáriakat meg azon felül. Parancsaimat szigorúan ellenőrzöm! Zavari, a kihelyezésen lévő Lőricz hadapród szakaszánál ugyanezeket kell végrehajtani! Még ma! Ezeken kívül megparancsolom magának, hogy a lovakra úgy vigyázzon, mint a szemefényére! A lovászom nem hagyhatja el a lovak körletét! Szakaszparancsnokok! A legénység két nap alatt írhat haza. Két nap múlva a tábori posta nem vesz át leveleket! Zavari!
–Parancs!
–Ha csak egyetlen dekát is ellop valaki abból, ami a legénységé, gúzsba köttetem!
–Értettem, hadnagy úr!

Ahogy elhagyták a parancsnoksági helyiséget, felhívtam a térség legdélibb részére települt 5. századot. Azonnal összeköttetést teremtettek.

–Halló, itt Mató főhadnagy!
–Lacikám, a Hollótól vagyok, mi újság?
–Véres, vesztes csatákat vívnak a mieink! Hátrálnak! Több helyen áttörték az arcvonalat!
–Mi várható?
–Meghalunk!

Nem tudta még, hogy el fog vonulni!

–Kaptál mostanában géppisztolyokat?
–Ellenkezőleg, kettő híján mind elvitték. A zászlóaljhoz!

Szóval a századoktól kapom az automatákat! Így búcsúzott:

–Ha nem találkoznánk többé elevenen, akkor majd ott fenn! Isten óvjon!
–Isten veled!

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. nyár: Hírhedt emberrablások
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár